Eger - hetilap, 1887
1887-06-07 / 23. szám
178 elmondva róla még azt is, hogy Komáromban született, s 1840-ben, mint kis gyerek, már pályadijat nyert az akadémián egy drámai szülöttével stb. stb. Szónok, mint hosszú időn át országos képviselő, parlamenti routinjának magasztalására legyen mondva, hogy szokott eloquens, de kissé hosszú dictiójában egy pillanatra sem zavarták meg a Szederkényit éltető, s egyéb impertinens közbeszólások, melyeket egyébkint a Jókait éltető harsány kiáltások eléggé elnyomtak. Végül szónok értesítvén az egybegyült polgárokat ama biztos tudomásáról, hogy Jókai, ha az egri szabadelvű párt fölkéri, késznek nyilatkozott az egri kormánypárti képviselőjelöltséget elfogadni: fölhívja az egybegyült közönséget, hogy Jókai Mórt az egri szabadelvű párt képviselőjelöltjének egyhangúlag kiáltsa ki, s minden lehetőt kövessen el, hogy jelöltjét diadalra juttassa. A hosszas „Éljen Jókai“ kiáltásokkal kisért elnöki beszéd után Lipcsei Péter kir. közjegyző polgártársunk lépett a tribünre, s ismert messzeharsogó stentori hangjával elmondván, hogy ő, ki évek óta visszavonult a politikai küzdelmek teréről, most újból elérkezettnek látja az időt, hogy a fegyvert kézbe vegye s küzdjön egy oly képviselőjelöltért, akit az uralkodó, a királyné, s a trónörökös annyira kitüntettek, akinek a kormányelnök még egyetlen kérését se tagadta meg, s akinek megválasztatásától városunk fülvirágzására nézve igen sokat vár. Például hozza föl e részben a szomszéd város (Miskolcz ?) nagy mérvű emelkedettségét. Ecseteli a hazai városokkal szemben, elmaradottságunkat, melynek okát legfőképen városunk ellenzéki magatartásában keresi. Ha tehát azi akarjuk, hogy városunk a többi hazai városok elöhaladottságának színvonalára emelkedjék, itt az alkalom — vá- laszszuk meg Jókai Mórt Eger-város országos képviselőjének stb. Szónok beszédét Jókai és Lipcsey harsány éljenzése kisérte. Majd ismét Babies elnök lépett az emelvényre, s előadta, hogy a városnegyedenkint megválasztandó szabadelvű párti bizottmány jelöltjeinek névsorát kívánja felolvastatni s azoknak elfogadását, s illetve kiegészítését a gyülekezetnek ajánlani. Ez után Altorjay Sándor felolvasta a jelöltek névsorát, melyet a gyülekezet helyeslőleg elfogad. Végül az elnök az ekként megválasztott pártbizottsági tagokat a saját lakására tartandó rövid értekezletre meghiván, — a megjelenteknek, részvétükért köszönetét mondva, s Jókait éltetve, a gyűlést berekeszti. — A tömeg Jókai éltetésével szép csöndben vonult ki a gőzmalom udvarából, — útközben ismét csoportokra oszolva, s élénk malomalatti politizálásba merülve, melyekből alkalmunk volt útközben egyetmást fül- hegygyel meghallani. — Hogyan van az, — kérdi egyik értelmesebb polgártársunk, aki szorgalmas újságolvasó, — hogy Jókai, pár nap előtt Kassán, hol szintén föllépett képviselő-jelöltnek, programm-beszé- dében ünnepélyesen kijelentette, hogy az ottani polgároknak iránta nyilvánult bizalma folytán, az eshetőségekre való tekintet nélkül, Kassán kívül sehol sem fog képviselő-jelöltül föllépni, — s ime, pár nap múlva mégis föllép Egerben? — Hja, barátom, — válaszol a másik, — ez a mai magasabb, bölcs politikához tartozik. Hisz már a diák közmondás is azt tartja, hogy: „Sapientis est consilium mutare in melius. Hisz a kassai szabadelvű párt-elnök is rögtön kijelentette, hogy Jókai e momentalis (alkalmasint monumentalist akart mondani a jámbor!) nyilatkozata bizonyára nagy becsű s örökre emlékezetes marad a párt kebelében. Különben hogyan lehetett volna morn eutális, ha mindjárt harmadnap meg nem változtatta volna! — Hogyan lehet az — kérdi egy másik jámbor polgártárs, — hogy Babies kanonok épen a kálvinista Jókait hozza az egri szabadelvű párt nyakára, épen Egerbe, e kiválóképen katolikus városba ? — Ez a magasabb egyházpolitika, — amihez maga nem ért barátom, — viszonz egy harmadik. Hát nem tudja, hogy a református eklézsia most alakult meg Egerben ? Már van papja, — illő, hogy legyen — püspöke is — Jókai Mórban. Ezért lépett ki csöndes elvonultságából Lipcsey Péter bátyánk is a politikai küzdő térre. Azért álltak pártjára az egri református izraelita polgártársak is Jókainak, a református tiszteletbeli zsidónak. — Ki az a Jókai? — kérdi mellettünk egy, Izraelben járatlan polgártársunk. — Hazánk legnagyobb költője! — Hisz ebben a deficzites világban nem nagy költő kell nekünk, hanem — nagy spóroló! . . . Annakutánna a megválasztott hóstyabeli bizalmi férfiak nagy számmal jelentek meg Babies elnök lakásán, aholott elhatározták, hogy Jókait, ki ez idő szerint Bécsben tartózkodik, sürgöny utján tudósítják kijelöltetéséről, s megkérdezik: mikor lesz kegyes elfogadni az egri szabadelvű párt diszküldöttségét, mely őt a képviselőjelöltség elfogadására fogja fölkérni. Hir szerint Jókai még e Hét folytán meg fog jelenni városunkban, hogy programmbeszédet tartson. ügy látszik, az egri képviselő-választásnál heves küzdelmeknek nézünk eléje. Kerecsend, 1887. junius 5. A kápolnai választó kerületben ma tartotta programbeszédét gróf Bethlen Gergely. A gróf Egerből több párthivével indult azon választó kerületbe, mely őt képviselőjéül felkérte. A kormánypárt már uralni látszott a helyzetet, hogy ellenjelölt nélkül Almásy Géza szolgabiró egyhangúlag lesz képviselővé kikiáltva, midőn mint Deus ex machina ott termett az ellenzék vétója gróf Bethlen Gergely személyében. Leirhatlan azon lelkesedés, melylyel az ellenzék jelöltjét a választó kerület minden községéből öszejött választók Kerecsen- den, — hol a programmbeszédet tartandó volt -- fogadták. Mintegy 90 választóból álló bandérium alakíttatott, kik Egerből jövő gr. Bethlen Gergely képviselőjelöltjüket Kerecsend határától a faluig kisérték, hol a választó-kerület mintegy 1000 választóból, zászlókkal tarkázott csoportban várta jövendő képviselőjét, hogy hallja azon igaz szót, mely önzetlen kebelből, haza- fiúi érzettől áthatva, nem parancsszóra, sem hízelgések s Ígéretekkel megémelygősitve, hanem úgy mondatik el, amint igaz, őszinte magyar ember érzi. És nem hiába vártak és bíztak a választók, mert a prog- rammbeszéd nemcsak a földmivelőket és a tájékozatlan népet világosította fel a kormány által előidézett válságos helyzetről, hanem minden ott jelen volt választót meggyőzött arról, hogy gr. Bethlen Gergely egy önzetlen, tiszta érzelmű hazafi, ki nem azért beszél, hogy ámítson, nem azért jött, hogy választóit tévútra vezesse, nem azért lép fel jelöltnek, hogy csak kép-viselő lehessen, hanem hogy mások ámításától a népet megóvja, mások korteskedései és erőszakoskodásai ellen a védtelen népeknek megmutassa a régi utat, és végre megválasztatása, esetén ezen tékozló és hazánkat a végpusztulásra vezető kormány megbuktatására mindent elkövessen. Beszédét többször félbeszakította a nép lelkes éljenzése s végén szűnni nem akaró éljenek közt hagyta el a rögtönzött, s kis leányok által körülfogott szószéket, kik a jelöltnek, csinos beszéd közt, szép koszorút nyújtottak át. Ezután egy besenyei lakos földmives: Ragó Faust mondott egy talpraesett szép beszédet, melyben figyelmezteti a népet, hogy ne hagyja a magyar régi jelleméből magát kiforgatni, s ne hagyja magát sem a kormány pénzével, sem a főispán vagy szolgabiró által csalétekül dobott mézes szavak által eltántorit- tatni, hanem mint független polgárok függetlenül érvényesítsék szavazatukat. Ezek után a tömérdek nép, a gróf éltetése közt kezdett szétszéledni, azon megelégedettség és megnyugtatással, hogy van még független magyar ember, ki az ő érzületeiket s akaratukat az országgyűlésen tolmácsolni fogja. Ezek után Almási Géza bukását majdnem bizonyosra lehet venni. r. I. (Gr. Bethlen Gergelynek Kápolnán tartott pragrammbeszé- déről t. munkatársunk b. tudósítását lapunk zártával kaptuk. Szerk.) Az egri iparos-tanonezok munkakiállitása. (L—ó J—s.) Mióta az új ipar-törvény szakaszai a hatóságok által komolyan vétetni kezdenek, s különösen mióta az iparos-tanonezok iskolázására vonatkozó részt tüzzel-vassal kezdik a hatóságok végrehajtani, valóban szebb jövőnek néz- eléje országszerte az iparügy. Bizony-bizony ki valaha e kérdéssel foglalkozott, lehetetlenség volt észre nem venni a tespedés egyik fő-fő okát, mely iparosaink versenyképességét mindig a legalsó fokra szállította s ennél fogva az ipar pangását és az iparos-osztály elszegényedését okozta, a szellemi és erkölcsi hátramaradást. A rossz véd- vámok mellett, ezek voltak főképen okai iparunk pangásának; s ez okokat sopánkodással, sóhajtozással elhárítani valóban nem
