Eger - hetilap, 1887
1887-06-01 / 22. szám
174 ■bátran folytathatta volna akár Ítéletnapig. A városban nagy az elkeseredés még a főispán, gr. Battkiányi Lajos ellen is, ki három év óta a városi közgyűléseken alig volt látható. Most a baj hírére megjött, s az elnöklete alatt tartott közgyűlés Laczalg- nácz polgármestert, Kozics László helyettes polgármestert, Schädel József alszámvevöt, és Kolbe Lőrincz házi pénztári ellenőrt hivatalaiktól fölfüggesztette, s ellenök, valamint a már előbb felfüggesztett Zánthó Lajos árvapénztáros, és Horváth Ferencz alapítványi pénztári ellenőr ellen is a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. Horváth Ferencz az alapítványi pénztárból mintegy 4 — 5000 frtot sikkasztott el, s állítólag öngyilkossá lett, — de hulláját még nem találták meg. A főispán azután még Haffner Ernő főszámvevőt és Brückler Lajos alapitv. ellenőrt és fölfüggesztette hivatalaiktól. — A „Kolumbia“ nevű, postagalambokat tenyésztő társulat Budapesten, e napokban kezdte meg kísérleteit postagalambjaival, melyekre a hadügyministerium több rendbeli jutalmakat tűzött ki. A röpités állomásról állomásra megy Bpesttol Kassáig. Az állomások közt megyénk területéről, Hatvan, Fiizes-Abony, s Eger is szerepel, honnét szintén fognak posta-galambok fölrepittetni. Az első fülre- pités Gödöllőről történt, máj. hó 17-én, 80 postagalambbal, melyek közöl 20 elmaradt, egy pedig meglőve került a fővárosba vissza. A megérkezett galambok félóra múlva tértek vissza a fővárosba. A második röpités Aszódról máj. hó 25-én ment végbe, melyből még több galamb maradt el. Bizonyos, hogy az elmaradottak egy része a ragadozó kányáknak esik martalékul, de erős a gyanú, hogy a legtöbb mégis a koczapuskásoknak lesz áldozatává, s ép ezért hívjuk föl közönségünk „dilettáns vadászainak“ becses figyelmét, az Egerből közelebbről történendő röpités alkalmából e pósta- galambok iránt való kíméletre, mert galambokra, — a „galamb-lövészet“ nem épen nemes és elegáns sporjtán kívül, — tisztességes vadász ember nem szokott puskázni. — Városi rendőrségünk ügyekezetes vezetőinek ez úttal két dolgot ajánlunk szives figyelmébe, s szigorú intézkedésébe. Először : ne tűrje, hogy a cselédek, reggelenkint, főként a fő-utczán, a szobák tisztogatása alkalmával, a — portörlő ruhát és seprűt az utczán járókelők fejeire rázzák ki; másodszor, ne engedjék, hogy a cselédek vizes korsóikkal a járó-kelők közt az aszfaltjárón végig sétálva, a járkálok ruháit, s a járót végig öntözzék. Csak egy pár lusta cselédet kell szigorun megbüntetni, s csakhamar vége szakad e boszantó, s botrányos visszaélésnek. — Az opera comique, Páris egyik legnagyobb, s legelőkelőbb színháza, a múlt héten, épen a „Mignon“ opera előadása alkalmával, a színpad zsinórpodlásán véletlenül támadt tűz következtében, hirtelen kigyuladt, s rövid pár óra alatt teljesen leégett. A színház tömve volt néző közönséggel, mely fejét vesztve kezdett a gyorsan égő épületből menekülni, miközben számosán ösz- szetiportattak; szóval, e tűzvésznél is újra ismétlődtek mindazon borzalmas jelenetek, melyek néhány év előtt a bécsi Ringszinház égése alkalmával előfordultak. Az iszonyú tűzvésznek úgy a közönség, mint a színházi tagok közöl is számosán estek áldozatul. A romok közöl még mindig szednek ki holt testeket, úgy, hogy az áldozatok számát még máig sem lehet megállapítani. A halottak közt van Dessauer Emil bécsi előkelő bankár is, nejével. A rémitő eset a francziák fővárosában leírhatatlan izgatottságot keltett. — Rendőri hirek. Ál-siketnéma fordult meg és kérege- tett nemrégiben városunkban. Az ügyes simulánst Stitzel Emá- nuelnek hivják, állítólag Landshut községében (Galiczia) született izr. vallásu pinczér, a ki ezen foglalkozásába beleunván, a megélhetésre könyebb módhoz folyamodott. Ugyanis valahol szerzett magának egy Tóth János győri siketnéma nevére szóló hatósági bizonyítványt, mely mellé meg egy gyűjtőivel is szerkesztett, a melyben sajnálatra méltólag ecseteli, hogy egy özvegy anyát, és négy kiskorú gyermeket kell neki keserves keresményéből fen- tartani. Ezekkel aztán nyakába vette az országot, és városról városra barangolt, mindenütt könyöradomány-gyüjtést folytatva, még pedig oly meglepő ügyességgel, hogy egy bizonyos városban magát a rendőrséget is annyira tévútra vezette, miszerint ez neki könyöradomány gyűjtése czéljából 24 órai időt engedélyezett. Egerbe Miskolczról jött, itt több helyen kéregetett, s a többek között főkapitányunk lakásán is bekopogtatott, hol azonban rajta vesztett, mert a főkapitány felismerve benne a simulánst, elfogatása iránt nyomban intézkedett, s a svindler épp azon pillanatban fogatott el, midőn egy előkelő ház udvarából kilépett. — Megjegyzést érdemel, hogy letartóztatása alkalmával a nála levő iratokat messze eldobta, a nyelve pedig úgy megeredt, hogy a bekísérő rendőr alig bírta lecsillapítani. A kapitányság előtt tett beismerései után elítéltetett, és jelenleg a rendőrség zárkájában húséi mindaddig, mig illetőségi helyére fog tolonczoltatni. — Hever Mihály tarna-erki illetőségű földmives, f. hó 25-én este Wiener Mór „Három szerecsen“ czimü korcsmájában, mintegy 12 óráig borozgatott, azután a korcsmárostól szállást kért, mert — mint mondá — az éj folyamán már nem tud hova menni. A korcsmáros kérelmének engedve, azon szobába vezette, melyben négy péklegény már javában aludt. Itt Hever nem sokáig gondolkozott, hanem egy üres ágyra ruhástól leheveredett, s nem sokára mély álomba szenderült, melyből a kora reggeli órákban csak a korcsmáros ébresztő szavai riasztották föl. Midőn feltápászkodott, mindjárt szemébe ötlött, hogy mellénye, melyet este begombolva hagyott, most félig ki van gombolva; ez gyanút keltvén, azonnal megnézte tárczáját, és megdöbbenve tapasztalta, hogy abból állítólag 40 frt, mellénye zsebéből pedig 1 frt 50 kr. készpénze kilopatott. Gyanúja mindjárt egy Háger István nevú péklegényre esett, ki kevéssel előtte távozott a szobából az udvarra; erre fölhívta a korcsmáros figyelmét is, a kivel együtt kérdéses péklegényt nyomban megmotozták. s nála az elveszett 1 frt 50 ki t meg is találták, a 40 írtnak azonban semmi nyomát nem lelték. A károsult rögtön jelentést tett a rendőrségnél, mi végből Hager a kapitánysághoz kisértetett, hol az 1 frt 50 kr eltolvajlását beismerte ugyan, de a 40 frt ellopásáról hallani sem akart. — Minthogy vádlott ellenében a pénz eltolvajlása iránt alapos gyanuokok merültek fel, letartóztatott, és a fény. törvényszéknek átadatott. — Az eperjesi nagy tűzvész következtében az ottani szt. Fernecz-rendi zárda is kárt szenvedvén, a „Phönix“ biztositó társulat a kárvallottakat rögtön kielégítette, — e társulatot Egerben Lázár Menyhért ur képviseli. (Beküldetett.) Tutti frutti. Kotyvasztja s föltálalja: Democritos Agriensis. Csak sorjában. Nagy Frigyes előtt, utazása közben, egy alkalommal egy falusi deputáczió tisztelgett. A mint a helység elöljárója nagy páthoszszal deklamálja az ékes dikcziót, egyszer csak a háttérbeli gyepen legelő szamár közbe ordít. — No no, csak sorjában urak, — mondá Nagy Frigyes komolyan, — ne vágjon egyik a másiknak a szavába. Hogyan tud aludni? — Ugyan Pista ha arra a tömérdek adósságodra gondolsz, hogy tudsz éjjel aludni ? — Én ? A legpompásabban ... De ne is engem, hanem azokat kérdezd, akik nekem hiteleztek, hogy hogyan tudnak aludni? Nagyon siet! Sanyi (borbély). Hova sietsz oly lóhalálba tisztelt Stefi barátom ? Stefi (czipész, önkéntes-tűzoltó). Sietek . . . futok . . . Hát nem hallod, hogy félreverik a harangokat ? Sanyi. Hisz nem arra van a túz, amerre te futsz, hanem épen ellenkező irányban. Stefi. Tudom. Hanem mit gondolsz, csak nem mehetek ebben a szurkos gúnyában a tűzhöz; — azért szaladok haza, hogy fölvegyem a tűzoltó uniformisomat. A kétnejüség büntetése. — Mi a legnagyobb büntetés az önök országában a kétne- júségre? — kérdezte egy idegen jogtudós kollégáját. — A két anyós! felelt a kérdezett. Felelős szerkesztő: Sza,Toó Ignacz. Nyilttér. Üdv az olvasóknak! Alulírottak ezennel hálás köszönetünket és teljes elismerésünket a tekintetes „Phönix“ biztositó társaság igen tisztelt igazgatóságának kifejezzük, azon méltányos és gyors elintézéséért, melyet a nagy tűzvész által az eperjesi Szent-Ferencz-rendi
