Eger - hetilap, 1887
1887-05-24 / 21. szám
164 amennyiben könnyen támaszt nézeteltérést, — nem kifogástalan, s igy nem korrekt. Ez esetben tehát jobbat, helyesebbet, korectebbet kell helyébe léptetni. Bizonyos, hogy e részben a törvény nem intézkedik. De nem is teheti, mert ha minden aprólékos utasításokra ki kellene terjeszkednie, akkor törvénykodexünk, a mostaninál tizszerte nagyobb könyvtárt képezne. E részben tehát az eljárás módozatainak megállapítását — a törvény szellemében — egyenesen az intéző körök, a törvény végrehajtóinak legjobb belátására bízza. Ide vonatkozólag a községek rendezéséről szóló 1886. XXII. t. ez. 35 §. 4-ik bekezdése igy szól: „Egy-egy (községi) választó kerület, lehetőleg páros számban, csak annyi képviselőt választ, amennyi a képviselő testület választás alá eső tagjaiból a kerület választóinak az összes választáshoz viszonyított aránya szerint a kerületre esik. Ugyanez alkalommal ott, ... hol a választás kerületenkínt történik, az egyes kerületekben a póttagok választása, az ott választandó képviselők számához képest eszközlendő, úgy azonban, hogy minden kerület legalább egy póttagot válaszszon.“ Mire valók a városi képviselők választása alkalmából szinte megválasztandó póttagok? — megmondja az idézett törvény 42. §-a. „A ki az igazoló választmány semmitő határozata folytán esik el képviselői állásától, továbbá, aki időközben elhal, vagy elveszti képviselői képességét, vagy oly községi elöljáróvá választatik, ki a képviselő-testületben már állásánál fogva szavazattal bir, s végre ki lemond a képviselőségről, annak, . . . ha választás által nyerte megbízatását, helyét a választás alkalmával legtöbb szavazatot nyert póttag sorrend szerint foglalja el. Minden társadalmi intézménynél, nyilvános testületek- s egyesületeknél, melyeknél az elöljárók, tisztviselők, s választmányi tagok szavazás utján választatnak meg, rendszerint szintén vannak póttagok, kiknek ugyanaz a szerepük s hivatásuk, mint amit a most idézett törvényszakasz a városi képviselet póttagjaira nézve kijelöl: az időközben támadt hézagot kipótolják, a távozott tag helyébe lépnek. De sehol, semmiféle intézménynél nincs a kerek világon olyan eljárás, vagy olyan alapszabályzat, mely a póttagokra nézve is külön választást ima elő. A szavazási eljáró snál mindenütt, azok tekintetnek póttagokul megválasztottaknak, kik a rendes tagsági helyeknek a legtöbb szavazatnyertesek által történt betöltése után, — ezeken túl legtöbb szavazatot nyertek. És épen ebben rejlik az egri városi képviselő-választások alkalmával követett szavazási eljárás fonáksága. Az a furcsaság, hogy a szavazó lapokon különválasztatnak a rendes és a póttagsági jelöltek, nemcsak nézet-eltéréseket, s zavart idéz Téged, tündöklő Hesperusnál ragyogóbb fény, üdvözölnek a tarka mezü népek, merre dermedező árjaival nyögve fut a folyam. Most az időjárás, tengerviharoktól háborgó feje örök kellemmel tekint vissza, s a mesterien készült evezős jármüvek bizton állanak a hajó-járt tengeren. Sajátos örömmel töltőd el, ó fénysugár, a harczias szittyákat, a hullámzó habokból felhozva a napot, melyen tűzhányó torkával szünetel az Aetna; Melyen a kigyófürtözetű nővéreket nem emészti a szörnyű fájdalom, melyen a csapongó folyók rnéty medreikbe simulnak, s a Kárpátok ormai magasabbra emelkednek. A templomokból szertehangzó zene- s énekkarok zengenek alá, a jogaros Apolló lantját pengetik, s magasztos hang tör az égen szállongó felhők felé. Ezek fölött Pindus magas ormaiba bevéste Erato e verseket: Társak, örüljetek! Mihály örök versenyzéssel az égiek fölé emelkedik ! 0, tiszta fény, mely a Pinduson lakó Oaménák közt egész teljességedben ragyogsz, te dicső, jöjj, szállj ide, és hangszereidet ne vond el a sipok zengzetétől, mert> hogy háromszorosan élj, atyám, hangos szóval akarom ismételni. 0, kegyes mentor, ó legjobb atya, kire Clio tapsai várnak, nesztori hosszú kort élj! Az apa válasza. Kocsi-Pusztán. 29-dik septemb. 1824. Kedves ham! Megfeleltél, valóban megfeleltél fiúi tartozó kötelességednek az által, hogy távollétedben rólam nemcsak megélő, — mint afönebb előadott esetben, — hanem az önérzetesebb jelöltekre nézve is bántó, lealázó. Mert, tekintsük csak közelebbről: mit is mond az ilyetén „egri módon“ kiállított szavazó lap ? Azt, hogy : „te X. nem kellesz ugyan nekem városi képviselőnek, azért nem is írlak a rendes tagok közé; de hát mégis megtisztellek póttagsággal, hogy ha valamelyik város-atya kidől, idővel te is bejuthass a képviselő- testületbe!“ — No hát, részemről megköszönöm az ilyen megtiszteltetést. Nem instálok belőle. ügy hallom, volt is olyan, aki méltó indignatióval megköszönte. Éz pedig, — ha jól vagyok értesülve, — nem más, mint Szabó Ignácz főgymn. tanár, e lapok szerkesztője, ki köztudomás szerint a városi kép vi sei ő-1 es tü 1 etn ek virilis tagja, még is ott figuráit a neve az I. választó kerületbeli nyomtatott szavazó ezédulákon a póttagok sorában. Csak akkor nyugodott meg némileg, mikor fölvilágosították, hogy tulajdonképen nem is az ő neve figurá 1 o11, hanem a Szabó lg nácz földmi vés polgártársunké, amit a szavazó lapon mindenesetre helyes és kívánatos lett volna föltüntetni, (épen ugy, amint appositionaliter meg szokták különböztetni Szabó Sándor ügyvédet, Szabó Sándor iparostól), mert ezt a körülményt alig egy-kettő tudta azok közöl, kik a kezükbe kapott kérdéses czédulával szavaztak. Mindezeknek pedig az a corolláriuma, hogy a városi képviselők választásánál is oly szavazási eljárást kövessünk, aminő más társadalmi intézményeinknél gyakorlatban van. Ne válasz- szűk külön a szavazó lapokon a rendes és a póttagokat, hanem Írjuk le megkülönböztetés nélkül egymás után neveit azoknak, kiket bizalmunk a városi képviseleti tagsággal megtisztelni kíván. Ez esetben azok, kik legtöbb szavazatot nyertek, rendes, — a rendes tagsági helyek betöltése után pedig — az utánok legtöbb szavazatnyertesek póttagokul megválasztottaknak fognak kimondatni. Ily helyes, és egyedül korrekt eljárással mind a félreértéseknek, mind a kellemetlenségeknek elejét veszszük. Dr. Justus. Különfélék. Lapunk legközelebbi száma, a pünkösdi ünnepek miatt a jövő szerdán, jun. hó 1-én fog megjelenni. — Dr. Samassa József egri érsek ö excja bérma-utja. Miskolcz, 1887. máj. 21. Érsek ö excja, a fáradhatatlan fópásztor, ma délután Vs6 órakor érkezett városunkba. Az égen borongó felhők, a meg-megeredő eső aggodalmat keltett bennünk az iránt, hogy a bevonulás nem fog oly fényesen sükerűlni, minőt Miskolcz város közönsége a nagynevű fópásztor megérkeztére óhajtott és tervezett, t óra tájban megszűnt az eső; mint óriási tengeráraemlékeztél, hanem még őszülni indult főmre font innepi-ko- szőrűd s küldött érzékeny magyar leveled mellett, deák nyelven készített névnapi köszöntő alcaicus verseiddel is megtiszteltél. Gazdaságos elfoglaltatásom nappali sürgetés órái után, éjjel szakasztott nehány pillanataim alatt annak okolásáért ezen mezei csendességem, fókép a tőled származtatott öröm-alkalmatosság részvétele, — tollat vétettek ujjaim közzé és ime poétái lelkesülésed bemutatott első zsengéjére, atyai tökéletes megelégedésem kinyilatkoztatása mellett, itt alant ./• poétái húron (saphi- co — alkaicum, metrumu versezettel,) a mint lehetett hevenyébe felelek. — Valóban az én életemnek hanyatláshoz készülő napjai, — melyek különben a világi terhes viszontagságoknak kedvetlenitő rostáját nem kevéssé szenvedik, — egyedül azzal a repeső kinézéssel édesittetnek meg, hogy a lehetségig való módokat elkövető nemes nevelés és kiformáltatás által emberedő s a hazának és szent vállásnak, ugy nékünk édes szüleidnek is saját hasznainkra, gyámolainkra, gyönyörűségeinkre és vigasztalásainkra nevekedő jó gyermeket és eleven polgárt sejditek benned. Ennek az édes reménységnek pálmai győzedelmével igyekezd a végett jövendőben, a te édes atyád csontjait fedezendő sirhanto- kat könnyűekké tenni! Ne foszsz meg fő kincsemtől: nyugodalmamtól, melylyel személyemnek s majdan elhunyásom után árnyékomnak tartozol. És aki véghörgéseim között, önnön bépókhá- lódzó szemeim gödreibe is csupán csak annyiba kívánok öröm- könycseppeket uszkáltatni, hogy tudományt szerető, tiszta erkölcsöt követő s fáradhatatlan munkásságu jó fiat és örököst hagyhatok hátra magam után; a fiúi áldozat oltáránál (mint régenten más tekintetben a vitéz Hanibál) serdülő korodban tégy előre szoros esküvést édes atyád lábai előtt arról, hogy a virtust az
