Eger - hetilap, 1887
1887-05-24 / 21. szám
21-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Május 24. Hirdetésekért minden 3 hasábozo.t petit sorhely után 6, béiyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyihtérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A kápolnai ünnep f. é. máj. 21-ikén. Mióta a kápolnai csata emlék-ünnepét az évfordulati idő kellemetlen volta miatt május 21-ikére tették át, azóta e szép nemzeti ünnep évről-évre jelentősebbnek s impozansabbnak Ígérkezik. És ez igy van helyesen ; mert ha a történelem a népek folyton tartó öntudata: akkor illő, hogy az epochalis események emlékét az unokákban folyton föl-föl ujitgassuk, hogy az szivökbe vésődve, mintegy leikökhöz nőljön. Mert nincs lelkesitőbb a történeti emlékeknél, s nincs egyhamar nemzet, melynek több lelkesülésre volna szüksége léte s haladása akadályainak legyőzésére, mint ép a magyarnak! Az idei kápolnai ünnep fényét az előző évekéihez képest jelentékenyen növelő azon körülmény, hogy az egri koszorús dalkör is tényleg részt vett abban teljes számmal. Az „Egri dalkör“ úgy is régtől óhajtva óhajtotta már a megyei urak előtt is hallatni azon dallamokat, melyekkel diadalt aratott más dalkörök ellenében, hogy ne csak hírből, de szinről-szinre is megismerje a megye az ő metropolisának dalosait. Végleg határozatba ment tehát a kápolnai ünnepen való bemutatás, — bármily időjárás ellenére is! Az idő azonban a lehető legszebb volt; s az ünnep lefolyását a következőkben tükröztetjük vissza. Már a kora hajnali órákban elkezdődött a liceum-terén a vidám dalosok s úri fogatok gyülekezése. S midőn végre az egész raj megindult, valóban impozáns látvány volt a dalkörünket röpítő fogatok sora! Megérkezve Kápolnára, ft. Bideskuty, plébános és tiszt, kanonok úr ő nagysága pazar vendégszeretettel látá el az egész dalkört magyaros villás-reggelivel. Elérkezvén pedig az ünnep első momentuma: az ünnepies gyász-istentisztelet, a dalkör a templom kórusára vonult, a nagy számú minden rangú közönség pedig a padokat tölté meg. A gyászmisét ít. Klampaczky Alajos úr énekelte, mely alatt a dalkör megrázó gyász-dallamai növelők az ünneplők áhítatát. Mise és a „Libera'* után az egész díszes közönség zászlók alatt a honvéd-emlékhez vonult, az ünnep másik momentuozus részének színhelyére. Itt a dalkör a hymnuszt elzengvén, a zászlókkal körülvett s virággal koszoru- zott piramis talapzatán Farkas Gyula ur deli alakja jelent meg, ki szép csengésű sztentori hangjával oly szépen gondolt, magvas beszédet tartott, mely bizonyára osztatlanul mindenkire jó és maradandó benyomást gyakorolt. Megemlékezvén az ifjú szónok az ünnepeit hősökről, megérintő a többek között, hogy a hős vérontásnak sikerét a magyar régi bűne, a pártoskodás, az — mondjuk nevén! — árulás buktatá meg. Lesújtott hát a villám a délczeg törzsre, az ezredes tölgyre, s letarolá annak koronáját; de maga a törzs ép maradt, s büszkén emelő homlokát azután is a villámok hona felé, miglen uj koronát hajta idővel. Tanuljuk meg ebből, hogy ott, hol a hazát szeretni s érte tenni kell, tegyük félre ott a szűkkeblű pártoskodást, ne legyen ott se jobb se bal pártról szó, hanem vállvetve harczoljunk mint egy ember! Jelenleg ugyan társadalmi téren a béke létfentartó nagy harczát. har- czoljuk, de legyünk azért készek az ünnepelt hősök példájára, ha kell, fegyverrel is harczolni éjszak kozákjai ellen! Végül egy szép szónoki imával fejezé be a megnyerő külsejű szónok a tartalmas beszédet. Taraczkdurrogás és lelkesült „éljen“ következett erre, mely a derült szabad ég alatt, a csatatér egyes pontjait jelelő nemzeti lobogókkal díszes virágzó rétek s buja vetésű földek közepében, a honvéd-emlék lábainál megjelent ősz harczosok, veterán honvédek hősi alakjainak láttára, a dalkör lelkes hang- hullámai hallattára, oly magasztos ünnepi hangulattal tölté el a nagy számú közönséget, hogy úgyszólván mindannyian mint valami szellemi fürdőben, szívben újjá születve érzők magunkat, s a szép ünnep bizonyára felejthetetlen is lesz ránk nézve. Végül Fülöp József joghallgató úr szavalata („Előre!“ Tóth K.-tól) s a dalkör éneke fejezé be az ünnep e részletét. Következett aztán a társas ebéd, mely, tekintve az árak jutányosságát, az étkek Ízletességét, mennyiségét, úri tálalását, a kiszolgálat serény ségét, valóban luk nílusi volt. Vidámság, kedély, és szebbnél szebb pohárköszöntők, úgy szintén a dalkör nem fukar dalai, s a helybeli czigánybanda talp alá rántott zenéje fiiszerezék a magyaros lakomát. Köszönetét mondva mindazoknak, kik tényezői valónak e szép ünnepélynek, megemlékezhetünk még a dalkör azon kegye- letes fényéről is, hogy hallván egyik tagjuk azon gyászát, hogy az illetőnek egyik rokonát e nap délutánján viszik örök nyugalomra,az egész dalkör osztatlan készséggel sietett az ő szeretett tagjának fájdalmát enyhíteni, emelvén egy szép gyászdal elzen- gésével a szomorú szertartás kegyeletét. Végül nem mulaszthatjuk el fölhívni Eger figyelmét ez évenként tartatni szokott ünnepre behatóbban. Bizony nem ártana, ha Eger közönsége impozánsabbá tenné azt, legalább társadalmilag. Részt vehetnének ugyanis minél több társulatok ez ünnepen, legalább is bizonyos számú képviselők kiküldésével; teszem a lövészegylet, a két kaszinó, a nőegyletek, az athletikai klubb stb. egyéb testületeknek nem kellene hiányozniok. A helyiség alkalmas volta s egyéb, az ünnep minél fényesebbé tételére alkalmas körülményeknél fogva bátran lehetne nagyobb mérveket is szabni ez ünnepnek. Eger ugyanis azon szerencsétlen helyzetben van, hogy vidéke, s átalán megyéje nem nagyon nehézkedik feléje, s Hevesmegye nem valami forrón buzog fővárosáért. Fontos ok szól tehát a mellett, hogy a kápolnai ünnepnek megyei jelleget adjunk, mint melyen a megye vidéki úri közönsége rendszerint össze szokott gyűlni. Mig tehát marczius 15-ike helyi ünneplés jellegével bir széles e hazában, sz. István napja pedig országos nagy ünnep: addig a kápolnai csata évfordulója oly megyei ünnep lenne, mely mind szorosabbra forrasztaná Heves megye és székhelye között a különben elég laza kapcsot. Bizonyára soha senki sem bánná meg az ily ünnepen való részvételét. Egy jelenvolt.
