Eger - hetilap, 1887
1887-04-19 / 16. szám
126 zárólag ez ügyben hívta össze az iparos-kör elnöksége a választmányt, és elhatározta, hogy a vállalkozásra pályázni fog. Ugyanezen illésben jelentette ki nemesszivű elnökünk, lovag Tóth István űr, hogy az esetben, ha az egri keresztény iparoskor munkát kap, a kellő biztosítékot ő fogja letenni; és ugyancsak az ő ajánlatára a választmány kebeléből kiküldettek a szabó-iparosok részéről Szabó Sándor, a lábbeli iparosok részéről Tamasy Flórián, a kör részéről Tancsa Lajos jegyző, oly felhatalmazással, hogy mielőbb hívják össze a vállalkozni kívánó iparosokat és kérvényüket a kör nevében terjeszszék fel a írni. honvédelmi miniszter úrhoz; — a mi rövid idő alatt meg is történt, s ezen szerény működésünknek az lett eredménye, hogy az egri keresztény iparos-kör mint vállalkozó testület saját felelősségére, és minden más testület beleavatkozása nélkül, kapott kétezer pár bakancsra megrendelést, melyre a szerződés aláíratott és 1000 frt biztosíték áldozatkész elnökünk által letétetett, illetőleg elküldetett, Eddig kívántam ez alkalommal felvilágosítással szolgálni, de szükség esetében még többel is szolgálhatok. Tancsa Lajos, az egri keresztény iparos-kör jegyzője. — Legérdekesebb tárgya volt Eger város képviselő testületé múlt vasárnap, f. hó 17-én tartott közgyűlésének az egri önkéntes tűzoltó egylet választmányának előterjesztése, melyben a tűzoltó egylet rendelkezésére bocsátott „városi lovak“ penzióba helyezését, s helyettük két uj ló beszerzését kérelmezi. A kérelem fő motívumát az képezte, hogy legközelebbről, a Csiky-ut- czabeli Hanákféle háznál kiütött tűzvész alkalmával a fentisztelt lovak a szerkocsit nem voltak képesek a vész helyére fölczipel- ni. A tárgyalás folyamán kitűnt, — hogy a föndicsért fogat „tehetség-hiánya“ nem annyira az élelmezés gyarló voltának, mint inkább az „előhaladott kornak“ tudandó be, amennyiben a diszfogat egyik tagjának immár egy foga sincs, mig a másik tag- kora a jubilál-is ötvenes évek felé jár. Annak eldöntése, hogy a lovak újakkal, illetve fiatalokkal cseréltessenek föl, nem járt nehézséggel. Annál nagyobb, s közel félóráig tartó vitát idézett elő azonban a kérvényben neheztelt lóélelme- z é s kérdése, mi valóban méltó s eléggé fontos ügynek látszott arra nézve, hogy vele kulcsos Eger város díszes képviselőtestülete behatólag foglalkozzék. Foglalkozott is. E tárgyban t. i. városunk képviselőtestületének corypheusai. — Nagy Pál Bernáttól kezdve, végig, — mindnyájan felszólaltak. Nem részletezzük az ép oly komikus, mint érdekes vitát; csupán azt a kurio- sumot jegyezzük fél belőle, hogy a vitában résztvett képviselők közöl a „soványak“ valamennyien a lovak élelmezésének csőkké n t é s e, — mig a „k ö v é r e k“ az abrak-porcdó szaporítása mellett szónokoltak. Legérdekesebb volt egy t, pógártársunk azon felszólalása, hogy a föntisztelt lovaknak teljesen elegendő volna az eddig megszabott élelmi porczió, — ha azt rendesen kikapnák. — S uramfla, nem volt hang, mely ez insinüatio ellen felszólalt, s a dolog tüzetesebb megvizsgálására egy szakérEste, mikor már lefeküdni készülődtek, követség jött a la- kadalmas háztól. Pista dühös volt, ő nem megy sehova s ezzel, hogy minden beszédnek vége legyen, átment a malomba s ott lefeküdt. Az asszony átüzent utána. Nem, azért sem. — volt a válasz. — No ha te nem jösz, majd megyek én, — üzent át felesége. Erre fölkelt Pista, visszament az első házba s elzárta az asz- szony csizmáit. — No, most eredj, ha tudsz. S újra átment a malomba. — Menjek, ha tudok? hát tudok. Tört ki az asszonyból. A szolgáló szaladt Vera nénihez, az egy félóra múlva eljött. Ösz- sze súgtak — búgtak. Vera néni elment s nem sokára vissza jött — egy pár csizmával. Pista neszét vette a járás-kelésnek. Átment a házba — de asszonyt már nem talált. Egy borzasztó gondolat villant meg benne. Levette a puskáját a falról. A lakodalmas háznál vígan szólt a muzsika, vigan járta a lakodalmas nép. A molnárné az erdészszel tánczolt. — Most már ugy-e az enyém lészsz? Súgja ez a szép asz- szony fülébe. — Tiéd. tő komissió kiküldését indítványozta volna. Nagy kár, hogy a vita e legérdekesebb s legfontosabb mozzanatának megvitatása ekkép teljesen meddő maradt. — Gyászhir. Starosolski, szül. alvinczi Máry Zsófia, Staro- rolski Ede nyug. pénzügyi biztos neje, hosszas szenvedés után, élete 57-ik, boldog házassága 27-ik évében, f. hó 13-án elhunyt. A boldogult hült tetemeit f. hó 16-án közrészvét kisérte az örök nyugalom helyére. — Zongora-mesternö. — Azon t. családok, kik gyermekeiket a zongorajátszásban oktattatni kívánják, szerkesztőségünknél értesülhetnek egy jó házból származó, kiváló műveltségű s alapos képzettségű zongor a-mest er nő cziméről, ki e napokban tette át. városunkban, itteni rokonai körébe lakását, s hajlandó néhány zongoraleczkét jutányos föltételek mellett adni. — Egerváros közgyámi hivatala — úgy látszik — nem valami kellemes és nyugodalmas tisztség. Erre látszik legalább mutatni azon körülmény, hogy a csak imént megválasztott közgyámi helyettes, Végit Gerő polgártársunk, ez állásáról lemondott. Most tehát újra szabad a vásár — akarjuk mondani: az árva-gyánti tisztség újból választás utján leszen betöltendő, mely választás megejtésének határidejéül Eger város képviselőtestülete a jövő vasárnap, f. hó 24-ét tűzte ki. — E tiszti állomásra — mint értesülünk — többen fognak pályázni, közöttük Farkas Vincze egri háztulajdonos, birtokos is, kinek, mint ez állásra legcompetensebbnek, — úgy halljuk, — a megválasztatáshoz legtöbb kilátásai vannak. — A „Hunyady“ és „Árpád -tér. — E két, történelmileg hires nevet viseli városunk ama puszta térsége, mely a színkört, környezi, s folytatólag, csupán az országút, által megszakasztva, a színkör és az „Árpád“ vendéglő közt terül el. Ha jól emlékszünk, láttuk is már a városi mérnök által készített tervet, mely szerint a színkört környező tér, hol még egy kioszknak is elég helye van, parkká lenne alakítandó, ügy értesülünk, hogy e parknak még ez idén végbeviendő létrehezását Ferk M i k- 1 ó s, szorgalmas és ügybuzgó borászati szaktanár ur volt szives magára vállalni, mit ha létesít, valóban szép emléket emel magának városunk kultur-emelkedésének történetében. — Az „Árpád-téren pedig, hol a czirkusz állt, mint egy két hét előtt a városi mérnököt láttuk a nevezett tér lejtmérésével, s kiczövekelé- sével foglalkozva. Mi az oka, hogy e nemcsak szépészeti, de közlekedési szempontból is annyira szükséges munkálat még eddig nem jött létre ? — A közvágóhidhoz vezető uj országúton pár hét előtt még serényen dolgoztak mint egy két hétig a megyei rabok. Mi az oka, hogy e fölöttéb szükséges munkálat félbeszakadt ? — A gyöngyösi műkedvelők egyesülete jövő szombaton, apr. 23-án az ottani kaszinó termeiben, saját pénztára javára, táncz- estélyt rendez. I frt belépti dij mellett. — Szeretsz ? — Szeretlek. — Oly nagyon, mint én ? De erre nem volt már ideje válaszolni a hűtlen asszonynak, mert egy durranás hallatszott s az erdész a földre rogyott, vérével összefecskendezve szeretőjét. Pista lőtte agyon az ablakon körösztül. Másnap maga jelentkezett; sajnálta tettét, mert nem az erdészt, hanem feleségét akarta meglőni. Elfogták az asszonyt is. De már harmadnap kieresztették. Úgy járt, mint Arany Ágnes asszonya. Megőrült. Eljött haza, az apai házhoz a szép, a hires Faragó Hús. Most is dalol még, mint leány korában, de már nem ügy, mint akkor: össze-vissza, értem nélkül. Felső ruhát nem mer magára venni, mert azon vért lát; csizmát nem húz, hiszen elzárta Pista. Ha ő a csizmákat megtalálná, akkor mehetne Fejős Kati lakodalmára, akkor Pista is eljönne, s akkor nem látná azt a piros, meleg vért, mely ruháján végig foly. Keresi is mindenütt, s kérdez is mindenkit: — Hol a csizma ?
