Eger - hetilap, 1886
1886-11-16 / 46. szám
371 A két- tisztelendő élénk szemléletébe merült a táncz-mulat- ságnak, midőn egyikük észreveszi, hogy a tejein egyik sarkában egy feltűnőn csinos hölgy már régóta árulja a petrezselymet anélkül, hogy a nemes fiatalságnak eszébe jutna őt tánczra hivni. — Te Arnold, — szólítja meg társát, — nézd csak azt a kedves hölgyet amott. Ugyan mi oka lehet, hogy nem viszik tánczolni ? — Jer, kérdezzük meg, — viszonzá Arnold, s mindketten a kérdéses hölgy udvarlására siettek, hol Arnold, azzal a finom, elegáns udvariassággal, mely őt a hölgyek körében is oly szeretetreméltóvá tette, fordult a hölgyecskéhez. — Kegyed, kedves kisasszony, nem tánczol? A kisasszony összeránczolta a homlokát, s haragos tekintetet vetett a kérdezőre. Majd, nem egészen szirén-hangokon, egész lakonikus rövidséggel igy felelt: — Nem. Arnold urat azonban eme kissé brusque fogadtatás egy cseppet se hozta zavarba. Nyájas mosoly vonult végig finom ajkain, s folytatta a megkezdett társalgást. — Es, — ha megengedi a részvevő kérdést — miért nem tánczol kegyed ? — Mer’ fáj a taopam (talpam)! 4. „Veneranda antiquitas! *) Czuczor Gergely, jeles költőnk, egykor, társaságban egy koros hölgyet pillantva meg, kiről a mostoha természet erősen megfeledkezett, midőn a női bájakat osztogatta, — igy kiáltott fel: „Veneranda (fene randa) antiquitas!“ 5. Elég nedves! Tisztességesen beállítva, s igy széles jó kedvvel tértek visz- sza a fiatal Nimródok a vadászatról egy nyári alkonyon. Volt bennük, (mint most mondani szokták) egypár „harmatcsepp“ ; s igy nem csuda, ha erősen megbámulták a jó pa-lócz atyafit, aki egész kényelemmel neki hasalva a pocsolyának, jó izű kortyokat szürcsölgetett belőle. — Jó-e, atyafi? — kérdé a jókedvű vadászok egyike, nagyot nevetve. — Eleeg m ed vés! — viszonzá palóczunk zavartalanul. 6. Nem találták a lábokat. Aratni voltak a palócz atyafiak az alföldön. A termés jól beütött, a szekérderék egészen betölt az arató-részszel. Az atyafiaknak már csak a szekéroldalon jutott egy kis hely, melyet aztán jól összeszorulva, szép sorjában el is foglaltak. Az út hosszú, a hőség rekkeuő volt. Nem csuda, ha a szekéroldalról alácsiiggő bocskoros lábuk elzsibbadt annyira, hogy mire haza értek, hasztalan tapogatták lábaikat, egyik sem érezte, s találta meg a magáét. Végre a legfurfangosabbnak egy okos gondolat ötlött eszébe. Fogta a kaszanyelet, s végig húzott vele . lecsüngő lábakon. A dolog sükerült; mindenki egyszerre megtalálta a maga lábát, és serényen ugráltak le a szekérről. 7. Szegény párák! Boris nenő, nagy batyut czipelve a hátán, csöndesen ballagott a baktai utón a város felé. A nap forrón sütött, Boris nenő öreg volt, s igy bizony jól ki volt már fáradva, midőn Bertók bátya, két mokányával, s fakó szekerével utolérte. Bertók bátya megsajnálta a szegény öreg némbert, s fölvette a szekerére. Egyszer hátranéz, s látja, hogy Boris nenőnek még most is a hátán van a batyuja. — Boris nenő, miért nem teszi le kend a batyuját a szekérbe? — Oó, lelkem adta! — sápitozék Boris nenő, — már hogy terhelném én a kend szekerét még a batyummal is, mikor ezek a szegény párák igy is alig bírnak bennünket! 8. Kapás-élczek. Egri földmives polgártársaink, kiket, foglalkozásuk után rendesen „k a p ásó k“-nak neveznek, — eleven észjárásukról, elmés ötleteikről szélűben ismeretesek. Kapásaink egyébként, abbeli törekvésükben, hogy falusi osztálytársaik köréből kiváljanak, főkép azzal is tetszelegnek magoknak, hogy az „urak“ ajkairól a modernebb keletű szókat ellesik, s azokat, jól vagy roszul, de folyvást alkalmazzák. Az „örvényes“ (érvényes) kifejezés például, közkeletű parasztjainknál. — Bizony rósz gunyhó már ez a Sz. uramé, — mondja egyszer egy szőlőbirtokos polgártársunk, vinczellérjékez, szomszédja szőlejének rozzant gunyhójára mutatva, melynek egyes részeit t-éli földelés alkalmával, már „s z a 1 o n n a - p i r i t ó n a k“ kezdték elhordogatni a munkások. — Emel e les gunyhó, kérem alássan, — jegyző meg a vinczellér, egyet hunyorítva, — azt értvén alatta, hogy darabjait a kapások lassankint tüzelőnek el emelgetik. — Kié ez az elhagyott szőlő ? — kérdi egy sétáló úr a vele találkozó kapás polgártárstól, az Eged lejtőjén régóta parlagon heverő, gazdátlan szőlőre mutatva. — Van ennek, uram, négy gazdája is; viszonzá a kapás atyafi, — Mező, S i s k o v i c s, P a 11 a g i, meg Nyulacska uramék (ismert egri családnevek), — értvén alatta, hogy a szőlő maholnap kopár mező lesz; már is egészen ellepte a siska, de mig végkép parlaggá lesz, jó tanyára lelnek benne a nyulacskák. *) Tiszteletre méltó régiség. Vakító fehér fogakat nyerhetünk rövid idő alatt a Dr. POPP-féle illatos (használata által. — A fogak, (úgy a természetesek mint a müfogak) a legjobban ápoltatnak s a fogfájások el- hárittatnak. Ara egy darabnak 35 ki. Anatherin szájvíz Dr. POPP i. G. csász. kir. udvari fogorvostól, Becs, csillapítja a fogfájást, meggyógyítja a beteges feghust, ápolja s tisztítja a fogakat, elhárítja a száj kellemetlen bűzét, megkönnyíti a kis gyermekek fogzását, óvszerül szolgál a roncsoló toroklobb ellen nélkülözhetetlen az ásványvizek használatánál. Egy nagy palaczkkal I frt 40 kr„ egy középszerűvel I frt, és egy kícsinynyel 50 krajczár. A használati utasítás szigorú figyelemben tartása mellett a sikerért kezesség vallaltatik. Dr. POPP cs. kir. udvari fogorvos. Növényi fogpora. Ara 63 kr. Anatherin fogpásta, a legtökeletesebb s a legfinomabb valamennyi fogiisztitó szer között. Ara 1 frt. Fogólom, az odvas fogak sajátkezflleg való kitöltésére. Ara 1 frt. Növény szappan, bőrbetegségek ellen. Ára 30 kr. Felelős szerkesztő: Sza/toó IgnáCZ. .............. .... 1 . .. . " ........ I I 340 frt tőke, ennek 1883. év január hó 20 Kapható : Egerben: Köliner Lörinez magyar király, Buzáth Lajos kígyó czimíí és az irgalmasok gyógyszertárában, Gariup P. Fogéi Ágoston ésHoffmnnn Sándor divat-kereskedésében : Miskolczon: (Dr. Herez gv. Kurncz S. gv. Dr. Háez G. gy. és Szabó Gy. gyógyszertárában : Balassa-Gyar- maton: Haras S.gy. Sugár M. gy. . Gyöngyösön : Vozáry gy. és Moreit* g.v. Böszörményben: Ray L. gy. Nagy 0. gy : Hevesen: Ma der VI. gy.; Kisújszálláson: Bárány S. gy. Bolemaim S. gy.. Nyíregyházán : Lederer S. gy. Korá- nyigy. és Szopko gy.. Putnok : Fekete F. gy.; Hatvan: Sper’lágh S. gy.; Karczag : Báthory gy.; Losonczon: Pokorny L. gy Kirchner, gy.; Nádudvaron: Tanács S. gy. in Mezőkeresztes: Prágai L. gy.; Szoboszlón: Trocsánvi Imre gy. ; Mező-Kövesd: Fridély E. gy in Csálh: Kelez J. gy. in Pétervásár: Schultz I. gy, in Kápolnán: Egerland K. gy. Farkas Béla gy. in. Poroszló: Rolkó K. gy. (70—IV) 4 -4 601. sz. 188fi Árverési hirdetmény. Alulirt kiküldött végrehajtó az 1881. évi LV. t. ez. 102 §-a értelmében ezennel köz- hirré teszi, hogy a kolozsvári kir. törvényszék 3986/84. számú végzése által Pergő Albert V. kamarasi lakos felperes javára Hatfaludi Sándor egri lakos alperes ellen napjától számítandó 6°/0 kamatai és eddig összesen 28 frt 95 kr. perköltség követelés a teljesített részletfizetésbe tudásával erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag lefoglalt és 616 írtra becsült 2 db ló, 1 db hintó és házi bútorokból álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a 7270 sz. kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Egerben alperes lakásában leendő eszközlésére 1886-ik év Novber hó 17-ik napjának délután 2 órája ujabbi batáridőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg: hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t. ez. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LV. t. ez. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Egerben 1886-ik évi novber hó 5. napján. Rajcsányi Ferencz, (256) 1* kir. bírósági végrehajtó.
