Eger - hetilap, 1886

1886-10-19 / 42. szám

377 — Kitüntetések az egri egyházmegye kebelében. A hiv „Bu­dapesti Közlönyében olvassuk: hogy király ő felsége, a vall. és közokt. magy. kir. miniszter előterjesztésére, K r a s s y Bódog fel­ső-gyöngyösi plébánost, sz. Péter és sz. Pálról nevezett tatai czimzetes apáttá; továbbá Fi ezek Károly jákóhalmi alespe- res-plebánost, valamint Debreczeni János karczagi alesperes- plebánost az egri főszékesegyház czimzetes kanonokjaivá nevezte ki. — Kinevezés az egri föegyházmegyében. Répásy János> az egri főkáptalan mint kegyur kijelölése folytán, alsó á b r á" n y i lelkészszé, — lielyébe tanitő-képzőintézeti tanárrá Kontra Vazul hitelemzó, ennek helyére hitelemzővé Pét he ö József egri káplán, — egri káplánná Pamlényi Lajos kaáli káplán, s kaáli káplánná Bozóky János alsóábrányi id. lelkészhelyettes nevez­tetett ki. — Az egri dalkör — mint biztos forrásból értesültünk — e hó utolsó, vagy a jövő novemb. hó első napjainak egyikén szán­dékozik hangversenyt rendezni a czélból, hogy a pécsi or­szágos dalversenyen előadott műdarabokat,—melyeknek egyikével dalkörünk arany-érmet nyert, — az egri müveit közönségnek, s különösen a dalkör pártoló tagjainak bemutassa. Ennyit egye­lőre megnyugtatásul ama t. olvasóinknak, kik ez iránt már több Ízben interpelláltak bennünket; zenekedvelő t. közönségünknek pedig eleve is eláruljuk, hogy e hangverseny nem mindennapi élvezetet fog nyújtani, amennyiben a pécsi dalversenyen előadott münégyesek között egypár, nevezetesen gr. Zichy Gr., a hírneves balkezű zongoraművész „Serenádja,“ Szentirmay Elemér „C si n gi 1 i n g i“ pásztor-dala, az ősz zeneszerző, Erkel F. „T aka- r odója“ most készülő nagyobb szabású magyar operájából: „A névtelen hősök“-ből, Zimay László magyar dalegyvelege, stb. a pályakoszoruzott egri dalkör szabatos előadásában bizonyára köztetszést fognak aratni. — Térzene. A helyben állomásozó b. Appel nevét viselő 60. sz. gyalog sorezred t. parancsnokságának intézkedése folytán, az ezred zenekara a jövő vasárnaptól kezdve, további rendeletig ezentúl minden vasárnap délelőtti 11*/* órától 12 */2 óráig az Esz- terházy-téren fogja szokott térzenéjét tartani. — Az egri arany fiatalság — hir szerint, — az ősz folytán, jótékony czélra néhány műkedvelői szini előadást szándé­kozik rendezni. — A nemes terv még eddig csupán a „jó szán­dék“ stádiumában van; azonban, — úgy hiszszük, — egyedül a derék fiatalság buzgalmától függ, hogy megvalósuljon. — Alapos zongora-mesterünk ez idő szerint — Gibara Emil távozása óta, — oly kevés van, hogy egy szakavatott, s a ma­gasabb tanításra is képes zongora-mester hiányát — túlságosan elfoglalt zongoramestereink mellett, — igen erősen érzi müveit közönségünk. V. E. ur, t. barátunknak az a helyes eszméje támadt, hogy egy zongoramesteri állomás elfoglalására, az erre vál­lalkozni kész zongoramestereket hírlapok utján szólítsa fel. A felszólításnak rövid időn mintegy 34 — 36 jelentkezés lön eredmé­nye, s egy zeneértő sziikebb kör most abban fáradozik, hogy a jelenkezők közöl azt válaszsza ki, akit e czélra legalkalmasabb­nak fog találni. Az eredményről annak idején tudósítani fogjuk t. közönségünket. — A gyöngyösi műkedvelők egyesületének 50-ik, jubiláris szini előadása igen szépen sükerűlt, s a jubilaeumhoz méltó ün­nepségek közt folyt le. A pályaháznál az egyesület, nagy számú, díszes közönségtől környezve, várta a Bpestről ez alkalomra Ígér­kezett vendégeket, kik közöl csak Feleky Miklós és Bényei István, mint az orsz. színész-egyesület képviselői érkeztek meg, — dr. Váradi Antalt közbejött körülmények gátolták a megjelenés­ben, — kiket a műkedvelők egyesületének elnöke: Hanisz Imre, meleg szavakban üdvözölt, melyekre Feleky Miklós, a nemzeti színház jeles tagja, hasonló érzelemmel válaszolt. — Magát az előadást, estve, a színkörben, — melyre a jegyek már napok előtt mind­elkeltek, úgy, hogy az előadás estéjén, egy ülőhelyért ötszörös árakat is Ígértek, — egy ép oly meglepő, mint megható jelenet előzte meg. A függöny első felgördültekor ugyanis Tja posy Már­ton, Taposy Irén, Rumy Ilona, Rumy Margit és Baltás Ilonka kis­asszonyok kedves környezetében, üdvözlő beszédet tartott az egye­sület igazgatójához, Hanisz Imréhez, mely után a hölgyek egy, az egyesületi tagok arczképeit magában foglaló, művészi kiállí­tású diszalbumot nyújtottak át buzgó, fáradhatlan s. áldozatkész igazgatójuknak, kit e nem várt, nem remélt megtiszteltetés any- nyira meghatott, hogy a megindulástól alig tudott szóhoz jutni, s az üdvözletét, valamint a közönség harsány éljenzéseit inkább csak mély meghajlással köszönte meg. Ez után a „Prolog-“ot szavalta el, nagy hatással, dr. Vi- sontai Soma, ki a szini egyesületnek egykor egyik legkiválóbb, s legbuzgóbb tagja volt. E prologot, a gyöngyösi műkedvelő egye­sület kérelmére, a jelen alkalomra Ábrányi Emil irta. A szép költemény következő: E des /A lkon műkedvelők vagyunk vsak, És nem babér, nem hir után törünk, Nem mesterekből, nem apostolokból: Szerény hívekből áll a mi körünk. De mint a hívek, buzgó szeretettel Terjes tik az apostolok szavát, ügy terjesztjük mi a nemest, a szépet, Úgy hat bennünket a művészet át. És jobb nekünk, hogy nem vagyunk művészek! „Művész hazája széles e világ.“ Bármerre megr, tündöklő idegen föld Meszyéin is babérra, kincsre hág ; Családi kör, kedélyes nyugalom, Fárasztó nap után, szép alkonyon, Az édes érzés, hogy szerethetünk, Hogy van, ki együtt érez mivelünk, Kinek bánata a mi bánatunk, Kinek az üdvből felerészt adunk; Ki hir után küzd folyton napról napra, S a koszorút a mi fejünkre adja; Ki igy beszélne, nincs olyan leány, Csakis a mesék országába tán. . . Ma árúczikk a nő, kínálni kell, Tudják, anélkül úgyse kelne el, Viszik utczára, jégre, bálterembe, Ki jégre megy, szegény vevőre lesve, S a leghitványabb portéka is elkel, Ha megtoldják pár százzal, vagy ezerrel. Mondják, beszélik : ez a szerelem, Ne üdvözöljek, ámde nem hiszem. De lássuk végre kedves leveled: Mi is történt azóta teveled ? Hogy rósz a hírem, Írod édesem, Hogy sok panaszod volna ellenem: Hogy szeretem a bort, a dalt, szerelmet, S nagyon könnyelmű is vagyok amellett; Igazad van, én nem is tagadom, Sok ám az én hibám, de sok nagyon. De a legnagyobb mégis az lehet, Sohse becsültem meg a pénzemet. Értéke nincs előttem az aranynak, Nem voltam, nem is leszek rabja annak, S ha volna úgy, mint nincsen tőkepénzem, Bort, dalt. szerelmet vennék mind e pénzen. A borba fojtnám minden bánatom, Dalt szülne bennem minden fájdalom, S szeretnék, ám nem forró szerelemmel, Élnék a vidám, csapongó jelennel, Mint lepke szállva egy virágról másra, Csók, ölelésre, édes mézre vágyva. S hiába küzdők ellene, nekem így volt megírva, ez lesz végzetem: Bor közt halok meg, ott talál reám Halálom holnap vagy holnapután, Csapongó dallal vígan fogadom, Lánycsók fog égni még az ajkamon, S amily könnyelmű volt az életem, Halálom ép olyan könnyű leszen. És te? ügy gondolom, boldog leszesz te. Ki fárad, munkál folyton reggel, este, S mi fő: rendithetlen bizalma van, Az nem lehet soha boldogtalan. Álmod se legyen soha az, kívánom, A mennynek üdvét érd el e világon, Bánat, csalódás sohse tépje lelked, S ha majd az igaz szerelem ölelget, Ha — mire lelkem mind hiába vágyott, — Te felleled az igaz boldogságot, Barátom, én ha nem leszek már régen, Megérdemeltem: onts egy könyet értem! Szirmay Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom