Eger - hetilap, 1886
1886-03-23 / 12. szám
94 „the right rain, in the right place“ mondást halljuk: mert ő valóban mindenütt „ember a maga helyén“ — mint a magyar mondja. De végre térjünk haza, egészen tanulmányaink házi tűzhelyéhez. — Az ékesszólástanban tanultunk a paradoxonról, a látszólag ellentéteket tartalmazó, de az ellentéteket ki is egyenlítő szólásmodról. Ha a paradoxon ügyesen alkottatik, kellemesen hat. Csokorszámra kaptuk ezekből a szép példákat szeretett tanárunktól Kisfaludy Sándor müveiből; azonban — amint érezzük — lelkünket, szivünket kellemesebben érintőt, amint látjuk, tapasztaljuk : találóbbat, és egyszersmind reméljük, hiszszük: igazabb tartalmú paradoxont nem hallánk Vadnay Károly újabb keletű paradaxonánál, mely épen mélyen tisztelt Főt. urra vonatkozik, mely szerint Főtisztelendőséged, a 40 évvel ezelőtt öreges, gyenge ember, a most folyó jelenre erőteljes férfiúvá ifjodott meg. És igy ezen szempontból is szerencsésnek tartjuk az ötletet, mely szerint a fejedelmi kegy Főtisztelendőségedet épen most ütötte lovaggá. Midőn tehát mély tisztelettel kérjük, hogy e könyvet, ezen beirt albumot, mint hálánk, tiszteletünk, és szeretetünk látható jelét, és zálogát kegyesen fogadni méltóztassék: nekünk épen az a legfőbb óhajunk, épen az a leghőbb kiváuatunk, hogy az Egek Ura Főtisztelendő urat a Vadnay által jelzett irányban sokáig éltesse!“ E gyönyörűen gondolt s melegen elmondott beszédre a mélyen meghatott igazgató körűl-belűl ezeket válaszolá: Azon lelki hullámzások, melyeknek hatása alatt állott csak nem régen, las- sankint elsimulóban voltak már; jelen tisztelt régi tanítványainak nagylelkűsége azonban nem nyugodott, mig e mai fényes szándékát meg nem valósította. S észreveszik-e, a mit o oly mélyen érez: mily messze föléje kerekedik e fényes hála-tényben ma itt a tanítvány mesterének, a kinek pedig sem ereje, sem alkalma többé érdeme s jutalma kiegyenlítésére. Szerencséje, hogy — ha fogyatékán van is tett-ereje s szellemruganyossága eme kiegyenlítésre, sőt ennyi jókéit kifogyóban már köszönő szava is — szivének melege s hálája nemhogy alászállna, de sőt, mint a láng, minél több táplálékot nyer, annál magasabbra lobog fel. A szóval, tettel viszonzás helyett hát csak ezzel a meleg . hálával veszi át megőrzésre a felajánlott drága emléket; s ugyanezzel a hálával fog gondoskodni róla, hogy állandón megőriztessék az, mint a késő utódoknál is szószóló tanúja e mai hazafias méltánylatnak és a tanitványi nemes hálának. Az ó-klasszikai hellén világban egy ág a szent olajfáról, polgártársak által polgártársnak adva, aranykoronával volt egyenlő értékű; úgy hiszi, a polgártársak nyilvános elismerése ma is a jutalmak koronája. Boldogító nyugpontúl fognak azért szolgálni szemének, lelkének egyaránt a nyert fényes emlék s az annak boritéka alá sorakozott tiszteletre méltó nevek. Egyik javarésze e fényes névfüzér tanítványai ezerekre nyúló névsorának s ma már egyszersmind polgári érdemsorának, melyen oly édes megelégedéssel jártatja sokszor lelki szemeit, rnimlia ez az érdemsor is ő általa s azon az úton keletkezett volna, a merre az életet bejárta. Határtalan örömére látja, hogy ezen a nagy polgári érdemeskálán ma, csak ez a város is ily tekintélyes számot s ennyi kitűnőséget mutat fel előtte. S ezen boldog örömében alig tehet jobbat, mint ha arra kéri a Gondviselést, hogy azokat az egykori jó gyermekeit, kik iránta férfiúi koruk deléig ennyi szeretetet s ragaszkodást őriztek meg, necsak magukban, hanem gyermekeikben is gazdagon áldja meg. Ez az egyetlen, a mi viszonzásul még tőle telhetik. Végre pedig engedjék meg neki, hogy miután három hét leforgása alatt ezennel másod Ízben tüntetik ki, a „trinum perfe- ctum“ gondolatából, a harmadik kitüntetést most már ő kérhesse ki magának, — azt, hogy: e mai hetvenedik névnapja emlékéül ajándékozzák meg azzal, hogy ezentúl ne tanárjuknak csupán, hanem barátjuknak mondják és szólítsák egyszersmind. Igen becses adományúl fogja azt tekinteni. — Fogadják ismét, — s legelőbb is, 28 év előtti kedves „első eminense“, a t. szónok ur, s a t. többiek is, egyenkint s öszvesen, igaz érzésből fakadó s mindörökre megőrzendő háláját! Ekkor a főt. igazgató úr átvette a disz-albumot, melynek remek kivitele láthatólag meglepte őt, — s a jelenvoltak mindegyikével baráti kezet szorítva, — az ép oly fényes, mint megható ünnepség véget ért. A hevesmegyei takarékpénztár közgyűlése. Magyarország egyik legrégibb, s manapság egyik legtekintélyesebb s legszolidabb pénzintézete: a heves megyei takarékpénztár, múlt vasárnap, f. hó 21-én tartotta, saját helyiségében, Imre Miklós elnök vezetése, s szép számmal megjelent részvényesek érdeklődése mellett, évi rendes közgyűlését. A bemutatott, s megszámlált részvények alapján constatálva lévén a közgyűlés határozatképessége: Imre Miklós elnök, az egybegyült részvényeseket üdvözölve, a közgyűlést megnyitja, s a jegyzőkönyv vezetésére Babócsay Sándor részvényest kéri föl. Miután a tárgysorozatban egy igazgató-tanácsos választása is foglaltatik, e czélból a szavazatszedő küldöttség kijelöltetett. Majd a tárgysorozat pontonkint vétetvén tárgyalás alá, mindenekelőtt felolvastatott az igazgató-tanács jelentése a lefolyt 1885-iki üzletév forgalmáról. Bevezetésében előadja a jelentés, hogy az egyesület múlt évi márcz. 22-én tartott közgyűlése abbeli határozatának, hogy egyrészt a hála és kegyelet, másrészt a tisztes és becsületes munka iránti elismerésének adóját rójja le — híven megfelelt, midőn egyfelől az intézet néh. nagyérdemű, s feledbeAz „EGER“ tárczája. A rózsa-tenyésztésről. Kodolányi Antaltól. (Vége.) Igen jól mondja K a r r A1 f o n s, hogy: az illat nélküli rózsa csak félrózsa. Szép asszony, szív és szellem nélkül. A virágok illatában valóban van valami, ami még a legérzéketlenebb ember kedélyére is hat. S talán nincs ember a földkerekségén, aki egy vagy más virágnak az illatát kiválólag ne kedvelné. Nem ok nélkül van tehát, hogy a nők annyira szeretik magukat illatokkal venni körül. Csak kevés virág van, melynél az illatnak annyiféleségével találkoznánk, mint a rózsáknál. Azonban e tekintetben mégis csak három fó csoportra lehet azokat osztani, tudniillik: a centifoliak, a thea-rózsák és a Marechal Niel és Gloire de Dijon tliearó- zsák csoportjára, melyeknek azonban valamennyié újra sok változattal bir. S miután előttünk azon rózsák a legbecsesebbek, me-! lyek egyéb kitűnőségük mellett illattal is bírnak, s azt hisszük, hogy e részben a rózsatenyésztők nagyrésze velünk tart, nagy haladásnak tartjuk azt, hogy a legújabb rózsa catalo- gusokban már az is fel vau említve az egyes fajok mellett, vajon birnak-e illattal. Ez tehát ma már szintén tetemesen megkönyiti a tenyésztendő fajok megválasztását. Áttérve ezek után a fajok ajánlatára, mi saját tapasztalatunk s ismeretünk alapján a következő fajokat ajánljuk első beszerzésre: A thea rózsák közül:*) Maré c h a 1 Niel (aranysárga), *G 1 o i r e de Dijon (lazacz színű), *Perle des Jar- dins (szalma sárga), Belle Lyonais (kanári sárga), *Etoil de Lyon (kénsárga), *Mad. Etienne Levet (cseresznye vörös, hybr. thea) Duke of Connaught (karmazsin.hyb. th.), Jules Finger (vil. piros), *Reine Emma des Pays *) Aki csak néhány fajt óhajt bírni, de a legjobbakat a *-gal jegyzetteket válassza. B a s. (aranysárga), Bea úté del’ Europe (sötét sárga), Nip h eto s (tiszta fehér, télire | cserépbe kell tenni, mert igen érzékeny); !*Comtesse de Labarthe (China rózsaszín) *S o u v e n i r d’u n ami (lazacz szin) Homere (lazacz-rózsa szin) Camoens (china rózsa szin. hyb. th.) A többször nyíló hybrid rózsákból: Alfred Colomb (sőt. rózsa sz.), *Baron Bonstetten (karmazsin) Cinéi Capitain Cristy (hússzin), *Ch a r 1 e s L e f e b r e (karmin pir.) C o- quette desblanclies (fehér),C o m t e s s e Cecile de Chabrillőn (vil. rózsa sz.) *Dr. Audry (karmin p.) Louis Dar- z e n s (fehér), Fischer Holms (skarlát pir.), *G e n e r a 1 Jaqueminot (karmin), Elisa Boelle (feliéi'), Empereur du Marve (sötét bíbor), Etienne Levet (karmin) Hippolit Jamain (sőt. rózsa), Mean Liabaud (karmin), John Hop- p e r (karmin), Jaques La fitté (karmin), *J u 1 e s Chrétien (bíbor sz.), *La France (rózsafehérrel), M a d. Eugenie Verdien
