Eger - hetilap, 1886
1886-01-12 / 2. szám
2-ik szám. 25 -ik év-folyam 1886. január 12. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 „ 30 Egy hónapra — „ 45 Egyes szám- * 12 EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilitérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A hevesmegyei orvos-gyógyszerész egylet f. e. jan. hó 4-iki rendes havi gyűlésén, dr. Danilovics P. elnöklete alatt, dr. Brünauer D. dr. Akantisz J. dr- Schönberger S. dr. Schwarcz D. dr. Brünauer A. dr. Ohalaupek J. dr. Kohn J. Sír Gr. és Lengyel J. egyleti tagok részvéte mellett, a következő fontosabb ügyek tárgyaltattak: I. Elnök: rokonszenves szavakban üdvözli az egybegyült tagokat, azon óhajának ad kifejezést, hogy az uj évben, együttes szorgalmas tevékenység által, a közegészségügyi kérdések és ügyek buzgó felkarolása és fejlesztése által, egyletünk mint eddig, úgy ezután is sikerrel fog működni, és maga iránt a rokonszenvet éleszteni és fejleszteni for II. A havi kórjárat következőben állapíttatott meg: előfordulok .: A légző szervek hurutos és lobos bántalmai. A bélhuzam hu- r' utos bajai; szórványosan kanyaró, vörheny, egyes esetekben hagymáz, csuz, és roncsoló toroklob. III. Dr. Brünauer Ambró értekezik egy merev-görcs (tetanus) esetről, mely pilvearpin befecskendések által felgyógyúlt. IV. Dr. Danilovics felemlíti, hogy miután a szomszéd államban cholera-esetek fordulnak elő, és miután a tapasztalat mutatAz „EGER“ tárczája. Lemondás. Egri Gyulától. Már éj van. A borház szűk résein által, G-yér, pisla világnak fénye hat át. Megfekve van a völgy, bús, hallgatag árnynyal. lm, ott a falucska alszik alább. Alszik, szemeit már lehűnyta: sötétek, Apró, de virágtelt ablakai. . . Nem. még se . . kigyűl egy — épen belenézek. Ébren van ez ablaknál „valaki.“ És nagy vörös oszlop épül fel az égen, Szürkés gomolyoktól környezve. A nép Elhagyja a munkát, s mert nincs örökében, Lomhán, mosolyogva suttog: „Patak ég.“ Óh! mennyi fedél lesz pernye! Ki tudja, Hogy nem vesz-e élet is áldozatul? Mért biznak a sorsba, e sima hazugba. E csalfa leányba — balgatagúi? Ég bennem is egy tűz, csak rakja szünetlen, Egy karcsú leányka barna szeme. Hogy összenevettünk ma lopva, mi ketten, S egy perezre, kezemben volt hattyukeze! ja, hogy ily járvány alkalmával hazánkat a ragály rendesen felkeresi. s noha jelenleg aggályra ok nincs, mégis kötelességünk saját körünkben az óvintézkedéseket idején eszközölni. A figyelmet felhívja városunk hiányos csatorna-rendszerére, hogy az ürszékek. a mellék-csatornákon át a városon keresztül húzódó főcsatornával összeköttetésben lévén, ezáltal, ha ragály egy helyen kiüt. gyorsan vittetik tova a város különböző pontjaira, és igy a helytelen csatorna-rendszer fóterjesztője lehet esetleg a járványnak. Ajánlja, hogy az ürszékek, (az emésztőgödrök) kiilünittessenek el a központcsatornávali összeköttetéstől. Kéri a városi főorvost, hogy ez értelemben egy emlékiratot teijeszszen be a hatóságnak. Az egyleti tagok megvitatván ezen égető kérdést, az indítványt magukévá teszik. Kiemeltetvén különösen, hogy az Eger folyócska többnyire alacson vízállása, gyakran pontonként a meder száraz; a csatornák kifolyási helye a viz felszínénél rendesen magasabb. Es igy a csatorna-hálózat nem mosatik ki. V. Elnök utal temetőink közegészségügyellenes állapotára, mely hiányok, járvány idején, kiszámithatlan fokban emelnék a ragály terjeszkedését. Indítványozza, hogy az egylet egy memoFáradt madárka, nem ejti le szárnyát, Mint ő szemeit rám — oly szelíden. A fű friss illata, hogyha kaszálják, Van zengő, méla beszédeiben. Tán ablaka gyúlt ki ott a sötétben ? Sóhajtva kihajlik, csillag után. . . . Megakad borházunk fénye szemében, Rám gondol. — (Ez agyrém volna csupán ?) Megnézem azért is. S im rám esik a láng Vidám viszfénye; kint a hegyen Fújják tilinkón az Erzsiké dalját: „Keserű élet, édes szerelem.“ Mentünk mi veszélyes hegyszakadékon, Szirtes meredélyen, csak egyenest. Vezetett a sugár, a kicsinyke, a vékony. Ah! itt-otf a magunk árnyéka ijeszt. Vártam aranyos hajsátrat, az égre, Vártam megijedt, eltitkolt örömet; Szerelmet, két szembe bezárva . . na, végre, Láttam — reszkettem — szemfödelet. Ősz ember volt kiterítve. Fejénél Füstölt szomorúan sárga viasz. Mint kőre feszült posztó — szemefényén Úgy nehezült szemhéjjá. . . Mi az? Nem lelke? . . A függönyt a szél idehajtja, S tőlem a holthoz lebben oda: Mintha ölelni szeretne a karja, S félútba lehúllna. . Semmi csoda!
