Eger - hetilap, 1886
1886-03-02 / 9. szám
dr. Heinrich Gusztáv, egyet, tanár, Szarvas Gábor, a „ Nyelvőr“ szerkesztője, W olf György tanár, és id. Szili nyey József, orsz. könyvtári tiszt urak-, akad. tagokat, mint a magy. tud. akadémia, s a „Kisfaludy-táx-saság“ képviselőit s küldötteit; Kö pesd y Sándor bpesti fógyinu.igazgató urat, az „Orsz. középiskolai tanár-egyesület“ alelnökét, mint a nevezett egyesület kiküldött képviselőjét,; Balázs Sándor, dr. Szik lay János és Kapácsy Dezső urakat, mint a bpesti „Auróra-kör“ képviselőit ; a bpesti vendégek sorában ft. dr. Czobor Béla urat, jeles régiségtudósunkat; az egri mélt. főkáptalan köréből: Begov- csevich Robert, Györgyényi Ignácz, Kovács óczy István, Kozma Károly és Zsendovics József apát-kanonok urak ő óságaikat; az egri egyházai, papság köréből: Balássy Ferencz makiári esperes-pleb. jeles történetbuvárunkat; az egri theol. fakultás tanárait; Makra Péter plébános urat, Sétáról (Borsodm..) ünnepeltünk szülőföldéről, stb.; Hevesmegye tisztikarából: Ka- szap Bertalan alispán, Zalár József megyei főjegyző, s Hám Gyula árvaszéki elnök urakat; Eger város képviseletében, a számos tagból álló diszkiildöttséget, élén T a v a s s y Antal polgár- nagy, Grónay Sándor rendőr-főkapitány s Dusárdy József főjegyző urakkal; az egri jogakad. tanárkar küldöttségét, élükön szónokuk: dr. Hubert János tanár úrral; a „régi tanítványoknak“, városunk polgársága szinejavából kiválasztott fényes küldöttségét, szónokuk: ft. Vincze Alajos képzö-int. igazgató úr vezetése mellett; az egri jogakad. polgárság, s az egri fogyom, tanuló ifjúság diszküldöttségeit, élükön vezérszónokaik: Goth Ferencz IV. éves joghallgató úr-, s illetve: Andrascsik Jenő VIII. oszt. tanulóval; az egri közs. elemi s ipariskolai tanítók küldöttségét, élén Der szí b Rudolf igazgató-tanitó úrral; a helyben állomásozó 60. sz. cs. és kir. gyalogsorezred, valamint az egri magy. kir honvédség tisztikarát, számos tagjai által képviselve, élükön Bubn a ezredes ur ő mlgával; az „egri dalkör“t testületileg stb. — körülfogva a polgárságnak a terem minden zugát zsúfolásig megtöltő számos tagjaival. Midőn ünnepeltünk, ft. Szvorényi József lovag ur, dr. Kla- marik tanácsos, dr. Hórnan főigazgató ö nsgaik, s az összes tanártestület kíséretében az ez alkalomra földiszitett terembe lépett, s a minist, megbízottakkal együtt az emelvényen helyet foglalt, harsogó lelkes „éljen“ hangzott fel a jelenvoltak ajkairól, — mire nyomban fölzendült a fő-gymn. ifj. énekkara által előadott üdvözlő ünnepi dal. Ennek végeztével fölállt dr. Hóman Ottó, főigazgató ő nsga, s mély csend közepette, igaz bensóségtől emelkedett, rokonszenves hangon, a következő szavakkal üdvözölte ünnepeltünket: Mélyen tisztelt Gyülekezet! 0 csász. és kir. apostoli Fölélted legszebb napján légy hát üdvözölve, Kire egy félszázad dicsősége ragyog! Babérodnak soha nem hervadó zöldje, — Neved betiii, mint tündöklő csillagok: Hirdetik érdemid, példádra — hevitnek Tiszta lángjaiban annyi ezer szívnek! . . . Komócsy József. sége, legkegyelmesebb urunk, dr. Trefort Ágost vallás és közokt. magy. kir. minister ur ó nmlga előterjesztésére, főt. Szvorényi József cist. r. áldozópap, és egri fógymn. igazgató urnák a Fe- rencz-József-lovagrend keresztjét méltóztatott adományozni. Midőn miniszter úr ő exja megtisztelő megbízatásának, hogy a rend jelvényét" a kitüntetett férfiúnak kézbesitsem, megfelelek, kettős öröm érzete tölt el a fölött, hogy a tanügy terén kifejtett munkásság nyer elismerést, és hogy ez elismerés ama tér egyik leghivatot- tabb s legeredményesebb művelőjét éri. Az emberi nem legszebb java, a létért és tökéletesedésért való ezer és ezer éves küzdelem nyomán keletkezett kultúra, melynek elsajátítása minden emberi lény természeti rendeltetése, minden nemzet legjobbjainak törekvése; terjesztése, a tanitó osztály ép oly nemes, mint nehéz feladata. Aki e feladatot valódi hivatással, ügyszeretettel, buzgalommal teljesiti, a* a társadalom hálájára teszi magát érdemessé. Ám a kultúrának valódi becset csak az erkölcs ád; az erkölcs, melynek szilárd alapköve és biztos föntartója a vallás; mert valódi kultúra, vallás-erkölcsi alap nélkül, ez idő szerint legalább, nem is képzelhető. Akinek az ifjúság nevelése s oktatása jut társadalmi osztályrészül, feladatának csak úgy felelhet meg sükeresen, ha az ismeretek közlésénél, a lélek képzésénél nem téveszti szem elül soha a morál követelményeit. A tanár, ki igy fogja föl s teljesiti hivatását, jutalmát már ennek tudatában leli. Á sors kegyeltje s valóban boldog az, kinek keblében a prometheuszi szikra lobog, mely mig saját valóját hevíti, világot, a tudás világát gyújtja a tudni vágyó ifjúságnak. egy egész nemzetnek. Az ifjúság lelkes mivelőjét s oktatóját, a nemesszivú embert és papot, és a hivatott írót egyaránt illeti a ragaszkodás és tiszteiét, mely ez alkalommal a társadalom különböző köreiből, az ország különböző részeiből nyilvánul, s az elismerés, melyet legfőbb urunk egy hosszú élet buzgó és siikeres munkássága iránt tanúsít. Fogadja-főt. Igazgató, Lovag ur, ő Felsége elismerésének e látható jelét, (a lovag-keresztet az ünnepelt igazgató ur mellére tűzve) azon benső kivánatom kíséretében, hogy azt testi és szellemi törhetlen erőben, s lelki nyugalomban sokáig, igen sokáig viselje. Engedje meg, hogy a magam részéről őszinte örömemnek s legbensőbb szerencsekivánatomnak kifejezést adhassak! Főigazgató úr ó nsga szavaira, az ünnepelt, meghatottan, következőleg válaszolt: „Titkos óhajtása volt — úgymond — a fejedelmi legmagaJövünk, ünnepiünk! . . . Itt ver a szív — Szvorényi gyújtó, lángoló szive! Czellába zárva, eltemetve . . .? Oh, áldott börtön, áldott temető! Horniét az eszmék fénye árad, A munkás élet lángja tör elő! . . . Hol ős hajdannak szent emlékin Magas ihletre gyulád a kebel, S örök müvekben él a szellem: Szived sem lett rab, nem temetted el! SZVORÉNYI JÓZSEFNEK IR,ÉGS-I ItTZE'VÉIBElT— me. fc6z. 28. — a világnak még hálája ! ztán lobog még a hű szeretet! A szív derűje ég az arczon — Ülünk mi még szent, lelkes ünnepet! Bár felriasztjuk czellád csöndjét, S szerény homályát fény özönli be: Isten szolgája! . . . .s hát hazátlan . . . ?! Ám egy országnak ajka hirdeti: Istent szolgálva, a honé volt Szivednek álma, övé kincsei! Forró imádban — üdve gyújtott, Lemondásodban — képét őrizéd; Hisz a hazához fűző kapcsot Isten fűzé, s azt ő sem töri szét! . . . Haza! . . . Oh, édes bűbájos szó! Bölcsődal . . . aggok ajkán végima. . . Haza! . . . Oh, édes mindenségünk! . . . És e hazának vagy te hű fia! Magyarrá tetted sziveinket;
