Eger - hetilap, 1886
1886-03-02 / 9. szám
9-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. márczius 2. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket 'elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A Szvorényi-ünnep. ,.Magasztos ünnepélyre jövénk ma egybe itt“ . . . E szózattal nyitotta meg az egri cist. r. főgymnásium ifjúságának énekkara a múlt vasárnap, febr. hó 28-án, az egri cist. rendház kebelében lefolyt Szvorényi-iinnepet. S valóban! Meghatöbb, lélekemelőbb ünnepet aligha látott még hős Dobó városa, mint ez volt, melyen 0 csász. és kir. Felsége, a király, a „legelső magyar ember“ kitüntető elismeréséhez, a tanítványok ezrei csatlakoztak hálájukkal a példaszerű tanár, — a magyar tudományosság s irodalom kimagasló férfiai, igaz tiszteletökkel, a tudomány és irodalom egyik legkiválóbb vezérbajnoka. — Heves megye s Eger város tüntető tiszteletével, egyik legjelesebb polgára, — s végül az összes magyar haza. az osztatlan szeretet és tisztelet országos nyilvánításával az érdemekben őszült, de hazája közművelődési ügyeiért még ma is ifjú szívvel s erővel lelkesülő derék hazafi: főtiszt, s tudós Szvorényi József lovag ur, cist. r. perjel, főgymn. igazgató, magy. tud. akad. tag iránt, midőn a jelzett napon, a Ferencz-József lovagrend keresztjével való ünnepies földiszittetése alkalmával, egyszersmind 50 éves irói, 46 éves tanügyi s 40 éves akad. tagsági munkásságának, ezen. az érdemek hosszú aranylánczolatának fényétől ragyogó múltnak jubilaeumát ünnepeltük. — S ez ünnep annál ma- gasztosabb, annál meginditóbb volt ránk, mindnyájunkra nézve, kik abban részt venni szerencsések valánk, mert ez alkalommal nem a hivatalos kapocs, vagy a társadalmi illendőség követelményeinek chablonszerű nyilatkozásaival találkoztunk, hanem a leg- igazabb, legőszintébb hála. ragaszkodás, szeretet és tiszteletnek, a nemes szivek legbensőbb érzelmeinek hevétől áthatott kifejezéseit láttuk minden arczon, s hallottuk, tapasztaltuk élő szóban és sürgönyökben. A fényes ünnepet, regg. 10 órakor, a cisterci rend templomában tartott istentisztelet előzte meg, a fővárosból s vidékről az ünnepélyre sereglett számos vendégek, s díszes, ünnepi közönség részvéte mellett, melyen a meglepő haladottságot tanusitó „egri dalkör,“ s a főgymn. ifjak énekkara fölváltva zengettek egyházi énekeket. Mise után az ünneplő közönség az ünnep helyére, a rendház II. emeleti nagy termébe vonult föl. E közönség élén ott láttuk: dr, Klamarik János ur, vall. és közokt. min. osztálytanácsos ő nsgát, mint Trefort Ágost vall. és közokt. min. ur ő exja ez ünnepre megbízott képviselőjét; dr. Hóman Ottó bpest-ker. főigazgató ur ő nsgát, mint minist, ő exja megbízottját a lovagrend keresztjének feltüzésére; dr. Budenz József, egyet, tanár, Az „EGER“ tárczája. SZVORÉNYI JÓZSEFNKK — írói, igazgatói és tanári félszázados ünnepére. — 1SS6. feStuái 28. i földjét műveli sűrű verejtékkel. Méltó a magvető hogy gyümölcsöt szedjen: Mint a föld kalásza, — arany tengerével — Homloka körül szebb koszorú nem lebben. Istené az áldás az elvetett magon, De övé a munka, övé a — jutalom ! Isten, haza, nemzet a te eszményeid: Megáldott kezedbe ők adták a tollat; Jó, szép, és igazra minden szavad hevít — S a fegyver, mit kezed ma is könnyen forgat : A múló idővel csak nyerhet becsében, Mint a csillag fénye, a leszálló éjben! Ezerek lelkére szórtad lelked fényét, A tudásnak útját megvilágítottad, És az elmék előtt oszlott a sötétség, „Kincs a világosság!“ — híven tanítottad: Szeretetünk fénye vesz ma téged körül, Midőn ünnepednek szív és elme örül! Óh, mert dicső ünnep, mely egy félszázadnak Nagy munkája után ma megillet téged ! Nem mi adjuk, magad szerezted magadnak Hozzá a legtisztább, igaz dicsőséget. Drágán szerezted meg : — amit adtál érte, Gyöngynél és aranynál becsesebb értéke. Ki félszázad óta sziveket műveltél, Azokba hintetted a jó erkölcs magvát, Ki ma sem pihenve fáradsz még müvednél: A koszorút neked ma e szivek adják ! Hálából van szőve mindenik levele, Hogy nemes homlokod ékesítsék vele. . . . Becsesebb a gyöngynél, amit sziveinkbe Hintettél pazarul, élő szeretettel; Drágább az aranynál, amit lelkeinkbe Elméd, mint jó magot gazdagon vetett el . . . Istené az áldás az elvetett magon, Tied a dicsőség, tied a jutalom!
