Eger - hetilap, 1886
1886-11-09 / 45. szám
45-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. november 9. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttórben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle liáz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri polg. lövésztársulat. Az egri polgári lövésztársulat f. é. okt. hó 31-én, s nov. 1 —2 napjain tartotta, a rég időktől fogva szokásos ünnepségekkel, libalövéssel, s lakomával egybekötött zárlövészeti mulatságait, a társulat régi, pátriarchális helyiségében, az úgynevezett „Sista k“-ban (Schiess-stadt), melynek lefolyásáról s eredményéről lapunk „Különfélék“ rovatában találja a tudósítást a t. olvasó. Hírlapírói kötelességünkhöz híven, évek óta gondos figyelemmel kisérjük e derék, s egykor díszesen virágzó egyletünk tevékenységét ; s a mily élénk örömet éreztünk akkor, midőn pár év előtt, az egylet némely tekintélyes és ügybuzgó tagjai megpendítették az eszmét, hogy az egri polg. lövésztársulat, a hazai elsőrangú társegyletek mintájára, a modern igényeknek megfelá- lőleg szerveztessék át, — mi azonban, sajnos, a társulat életébe immár régebben befészkelődött közöny miatt, minden eredmény nélkül hangzott el: — ép oly lesújtó fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy e jobb sorsra méltó, s müveit társadalmi életünk fejlesztésére közrehatni nem csekély mértékben hivatott társulatunk, ma már, még a régi, elavult intézmények keretében is erősen meglazulva, évről-évre szembetünőleg hanyatlik, s végfeloszlása felé közeleg, — hacsak a hazafiui géniusz sugallata által valamikép föltámasztott nemesebb lelkesedés, phőnixként, uj életre nem ébreszti. Pedig müveit polgártársainknak jól meg kell fontolniok, hogy napjainkban, midőn hazánkban a nemesebb sportnak minden ága élénk fejlődésnek s virágzásnak indult; midőn Magyarországnak még apróbb városaiban, sőt helyenkint falvaiban is, szép fejlődésnek indult, s modern elvek szerint szervezett lövész-egyletek állanak főn, — nekünk ez egyetlen, s nagy fontosságú spoTt- egyletünket, alövésztársulatot teljesen elhanyagolnunk, hogy ne mondjuk: végkép veszni engednünk, nem lehet, nem szabad. Ha e kötelességünket müveit társadalmi érdekek, s polgárságunk reputatiója nem követelnék, követeli azt maga az egri polg. lövész-egylet, mely egyike hazánkban a legrégibbeknek, s valóban di szes, nevezetes múlttal dicsekszik. E díszes múltból ez alkalommal csak a főbb vonásokat kívánjuk kiemelni. Nagyon helyesen cselekedné, s uj életre ébredésének élénk lendületet adna az egri polg. lövész-egylet, ha e folyó évvel szerencsésen megért százhúsz éves fönállásának emlékét megünnepelné, s ez alkalomból az egylet történetének meg- irásáról gondoskodnék. Az egri polg. lövész társulat az 1766-ik évben keletkezett, s igy oly magas — 120 éves — életkort ért, minővel hazánkban kevés egylet dicsekedhetik. Társegyletei között mindenesetre egyike a legrégiebbeknek. Alakitói jobbára az Eszter- liázy püspök idejében Németországból városunkba jött német kézműves polgárok voltak, kik itt nagyobbrészt a rólok ma is úgynevezett „Német-utczában“ építkeztek, s telepedtek meg. Ezek, magy»' polgártársaik érdeklődését is megnyervén az ügy iránt, hozták létre a Németországban már rég divó polgári lövész-egyletek mintájára, az egyelőre „Schützen-Compagnie“-nak nevezett lövésztársulatot, mely katonai modorban szervezve, egy major, egy kapitány, fő- és alhadnagy, két őrmester és hat káplár vezetése alatt állott. Egyenruhájok vöröshajtókás, fényes pitykés, rövid szárnyú zöld frakkból, vörös mellényből, s fehér pantalóból állott, kakastoll-bokrétával díszített kalappal, minőt ma a közös hadseregbeli orvosok viselnek. Az uniformist bőrtokos kard, patron-táska s lövészfegyver egészítette ki. Az egylet csakhamar megszerezte most is meglévő helyiségét, hol ünnep- és vasárnapokon át a polgárok, barátságos társas összejövetelek mellett, nagy buzgalommal gyakorolták magokat a czéllövészet nemes sportjában. Emellett azonban más nobilis kötelességeket is szabott a társulat maga elé. Nagyobb egyházi ünnepek alkalmával, a sor- katonasággal együtt a „Sicczek“ (Schützen) — igy hitták őket az akkori időkben magyarul — kompániája is „pleine parade“ kirukkolt, s még kisgyermekkoromból, a 40-es évekből, emlékszem, hogy a 70 — 80 tagból álló Sicczek csapatja, diszlövések alkalmával, — a mi gyermeki bírálatunk szerint, — sokkal sza- batosabb dechargeokat adott, mint a sorkatonaság. Nagy fontosságú az egri lövésztársulat életében azon körülmény, hogy ha olykor, történetesen, városunkban a rendes katonaság hiányzott, a polgári lövészszázad teljesitette a helyőrségi s más, fontosabb katonai szolgálatokat. így nevezetesen 1809- ben, a nagy franczia háború alkalmával, midőn a hatalmas ellenség által fenyegetett osztrák fővárosból, Bécsből a császári és királyi család Egerbe menekült, az uralkodó ház körül, a püspöki palotában, a katonai diszőrséget az egri polgári lövész-egylet tagjai teljesítették. Eme szolgálatokért a lövésztársulat tagjai bizonyos kedvezményekben is részesültek. így, a többek közt, a katonatartás terhe alul fel voltak mentve. Ismeretes dolog, hogy városunk legelőkelőbb polgárai, napjainkig, minden időkben tagjai, s részben vezérférfiai voltak polgári lövésztársulatunknak, melynek élén rendszerint városunk egyik első rangú tisztviselője, vagy valamelyik kimagaslóbb, köz- tisztelet- s szeretetben álló férfia volt, sőt megyénk kiválóbb jelesei is mindig nagy tisztességnek tartották, hogy tagjai lehettek az egri polgári lövésztársulatnak, melynek lőgyakorlatain magok is élénk részt vettek. — Az egylet év- és jegyzőkönyvei, ha esetleg fönvannak, arról is tanúságot tehetnek, hány országos nevezetességű férfiú tisztelte meg vendégül, lövész-egyletünk szerény helyiségét. 1848-ban, a nemzetőrségi törvények folytán, az egri polgári lövész-egylet működése félbeszakadt; tagjai a nemzetőrség kötelékébe léptek, s legnagyobb részök, mint „önkéntes nemzetőr“ részt vett a „rá.czok“ ellen vívott ama nevezetes harczban,
