Eger - hetilap, 1886

1886-09-28 / 39. szám

39-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. szeptember 28. Előfizetési dij: Egész évre . 5 fit — Félévre . . 2 »1 50 Negyed évre. l n 30 Egy hónapra — 45 Egyes szám — 12 Hirdetésekért minden 3 kasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy peiit- sorbelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyv­kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek elő­fizetésük e f. szept. hó végével lejár, megrendeléseik ideje­korán való megújítására, nehogy a lap elküldése akadá­lyozva legyen. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Évnegyedre Egy hóra 5 frt. 2 n 50 kr 1 n 30 „ — n 45 „ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Még egy szó „Pénzügyeink1 kérdéséhez. Minden közérdekű ügynek hasznos szolgálatot teszünk, ha azt szenvedélytől ment eszmecsere folytán több oldalról megvi­lágítjuk. E szempont bírt engem is reá, hogy az „Eger“ hasáb­jain pénzintézeteink viszonyainak szellőztetéséhez néhány szóval járuljak. — Hátha a felszólalásoknak meglenne a kívánt ered­ményűk! Hátha az intéző körök elérkezettnek tartanák az időt arra, hogy szakítsanak azon felfogással, melyet dr. Alföldi talál­va jellemzett akként, hogy pénzintézeteink nem igen állnak hi­vatásuk magaslatán, s inkább üzleti szempontból, mint a közér­dekre való tekintettel teljesitik kötelességöket. A „Válasz“ ügyes tollú írója ugyan erre azt jegyzi meg, hogy az intézet érdeke már maga a közérdek. Köszönet e nem közönséges őszinteségért. Mert hát mit is jelentenek e szavak ? Mi is kiválólag az intézet érdeke ? A minél nagyobb d i vi­de n d a ; s igy a nagy osztalék közérdeket képez, s az intézetet alkotó néhány részvényes magán-érdeke magával a közérdekkel egyértelmű. A társadalomra, az igaz, nem lehet egészen közönyös az azt alkotó egyedek vagyonosodása, s a szó tágasabb értelmé­ben a nagy osztalék szintén közérdeket alkot; de a szó szoro­sabb értelmében tiltakoznom kell a magán érdeknek a közér­dekkel való ilyetén összekeverése ellen. Más az a közérdek, mely­nek állandó mellőzését a közönzég sajnálattal látja. Vezesse a pénzintézetet első sorban üzleti szempont: — igen helyes; de legyen annak érzéke a közczélo'c támogatása iránt is. Segítse az ipart, a kereskedelmet; támogassa a vállala­tokat, s ne vonja meg, érdekei megóvása mellett, segélyét attól épen akkor, midőn annak legnagyobb szüksége mutatkozik. Kezdemé­nyezzen, vagy legalább támogassa a mások kezdeményezését. — S e helyett mit látunk ? A kamatláb meghatározásánál semmi tekintetet a létező viszonyokra, a kölcsönök megszavazásánál slendrianismust s velatórius eljárást. A pénzintézet a betett pénzek után 47a perczentet fizet; mindazonáltal kölcsöneit jelzálogi biztosítás mellett: 7%, — vál­tóra pedig 8%-re közvetíti. M ilehetne tehát természetesebb, mint az, bogy a betétek összegyűlnek, s hogy vannak oly helyek is, hol naponta száz ezrek hevernek gyümölcsözetlenül vagy saját tárczájukban. vagy 3—31/9 kamatozás mellett más pénzintézetek kassájában elhelyezve. — Miért nem lehet az intézetet ezen 1 perczent s évenkint tekintélyes összeget képviselő veszteségtől megóvni? — Miért nem szállittatik alább a kamatláb? Hiszen magának az intézetnek érdeke javasolná első sorban ezen intéz­kedést, mert ott, hol 7% kamatozás mellett nem jelentkeznek kellő számban hitelképes kölcsönkérők, mindenesetre jelentkez­nének, ha az évi kamatozás alacsonyabb lábban határoztatnék meg. Ma helybeli és megyebeli hitelképes egyének idegen intézeteket kénytelenek megkeresni, con versiójuk at másutt, foganatosítani; helybeli kölcsönökért csak igen kis birtokosok, s nem prima hite­lű egyének tesznek lépéseket, s az intézet veszteni kénytelen azon pénzen, melyen nyerni volna hivatása. Meg vagyok erősen győződve, hogyha intézeteink magokat e lépésre elhatároznák, ez még az évi osztalékra is csak kedvező befolyást gyakorolna. Ott, hol a betétek milliókra rúgnak, s 2—300 ezer forint állan­dóan gyümölcsözetlenül hever, vagy ráfizetéssel kezeltetik, ennek részben 6, részben 3% különbözettél való kamatoztatása bőven ellensúlyozná az 1 vagy V4% kamatleszállításnál az osztalékra gyakorolható befolyását, Hát még a kölcsönmegszavazás ? Erre lehetne aztán el­mondani, hogy „difficile sst satyram non scribere“. Hetenkint egyszer összeülnek a táblabirák; kedélyesen megbeszélik a szől- lők állapotát, a bor árát, s aztán úgy mellesleg határoznak a be­adott kérvények sorsa felett. Kiadják többnyire az ügyet egy tanácsosnak, ez referál vagy tiz nap múlva, a kötvénykiállítás, a betáblázási kérvény megkészitése, újra igénybe vesz egy hetet; a megszorult egyén végre egy hónap múlva juthat ahhoz a pénz­hez, melyre égető szüksége van, de akkor is csak úgy, ha utána jár, mert kérvénye sorsáról még értesítést sem tart szükséges­nek küldeni a hivatalnoki kar. Ily körülmények között épen a közérdek szempontjából igen ohajtandónak tartanám részemről'is, ha az osztr.-magy. bank egyik mellékhelyének megnyeréséért Eger is lépéseket tenne. Mert igaz ugyan, hogy e mellékhely csak arra bir jogosultsággal, hogy a benyújtott váltókat átvegye, megcenseálja, s a bankfiókhoz beküld- je, s igy a pénz rögtöni felvételéről szó itt sem lehet. De ezen legfölebb 3 napig tartó késedelmet örömest eltűri bármely köl­csönvevő, ha kölcsönét — mint épen jelenleg — provisióval együtt 4 1/s-ad perczenttel szerezheti meg. — Arra, hogy egy a bank-mellékhely által jónak ítélt váltó a bankfiók által

Next

/
Oldalképek
Tartalom