Eger - hetilap, 1886

1886-09-14 / 37. szám

296

rancsnoklioz ; kérdezte, hogy voltak-e nagyobb tüzesetek ? A fő- parancsnok megköszönte Ő Felségének legmagasabb kegyességét, hogy a hatvani önkéntes tűzoltókat figyelmére méltatni és megszemlélni méltóztatott, mely kitüntetést szivükbe vésve arra mindörökké büszkék maradnak, és „Éljen a Király“ felkiáltása után 0 Felsége katonásan köszönve, — a tűzoltók s az állomásra összegyűlt sokaság szivből fakadó éljen rivalgása között a kocsiba visszatért s tovább utazott. — A hatvani önkéntes tűzoltókat ért ezen legmagasabb kitüntetésről, midőn t. szerk. urat értesíteném, és ennek közlését kérni szerencsém van, el nem mulaszthatom kifejezni, miszerint 0 Felsége ezen ténye által is fényes tanújelét adta annak, hogy legnagyobb uralkodói gondjai között is élénken érdeklődik minden közhasznú intézmény iránt, miszerint tanúságot tett a tűzoltó intézmény nagy fontossága és közhasznú voltáról. Kiváló tisztelettel Kolossváry László.

Különfélék.

— Heti naptár. Kedd, szept. 14. — Rk. Sz. kereszt felmag. — Prot. Kér. felm. — G.-o. (szept. 2.) Mamánt vért. — Napkel. 5 ó. 36 p. — Napnyug. 6 ó. 15 p. Szerda, szept. 15. — Rk. Nikodém vért. — Pr. Nikodém. — G.-o. (szept

3. ) Antim piisp.

Csütörtök, szept. 16. — Rk. Eufémia. — Prot. Eufémia. — G.-o. (szept.

4. ) Babilász érs.

Péntek, szept. 17. — Rk. Lambert piisp. — Prot. Lambert. — G.-o. (szept. 5.) Zakariás prof.

Szombat, szept. 18. — Rk. Kúp. József. — Prot. Titusz. — G.-o. (szept. 6.) Mihály esőd.

Vasárnap, szept. 19. — Rk. Január vért. — Prot. Szidónia. — G.-o. (szept. 7.) Rosztén vért.

Hétfő, szept. 20. — Rk. Euszták. — Prot. Faustin. — G.-o. (szept. 8.) Kisasszony ünnepe.

Országos vásár Kaálban.

Időjárásunkban még folyvást kánikulai hőség uralkodik. F. hó 11-én kezdtek láthatárunkon a hetek óta óhajtva várt esőfelhők tornyosulni, melyek főként délnyugati határainkon túl, áldásos záporral öntözték meg a szomszéd vidéket, s városunk teljesen kiszáradt, összerepedezett, úgyszólván hónapok óta szomjas talajának is juttattak pár perczig tartó lanyha, sovány esőt; de a fölülkerült szél csakhamar szótüzte az áldásos felhőket, — s most ismét kánikulai hőségben izzadunk. Hersehel a folyó hétre sem helyez kedvezőbb időt kilátásba; szerinte f. hó 13-tól 21-ig folyvást derült napjaink lesznek, hűvös reggelekkel.

— Királyunk ö felsége útja a galicziai hadgyakorlatokra, f. hó 5-én Füzes-Abony állomást is érintette, holott a vonat pár percznyi pihenője közben szeretett uralkodónk, huszártábornoki egyenruhában, szokott ruganyos lépteivel, az udvari kocsiból kiszállott, s miután az épen akkor a kassai táborozásból visszatért közös hadseregbeli egri helyőrségnek az uralkodó elé siető parancsnoka : B u b n a ezredes tisztelgését fogadta, elébb A1téli id őben a nap már lemenőben, tehát az alkony homályában, — hogy el ne veszítse a nyomokat, kénytelen volt folytonosan lehajolva vizsgálni a csapást, a mi miatt nem vette észre a reá váró veszedelmet, nem vette észre, hogy az orvvadászok közül egy lesbe állva őt folytonosan czélban tartá.

— így jött mintegy 10 lépésnyire közel gyilkosaihoz, ahol valószínűleg neszt kapva, felüté fejét s megpillantva ellenét, rögtön czélba kapá azt, de mielőtt lőhetett volna, elpattant a vele szemben álló fegyvere, s Csányi Pesta, öt futótól szivén találva, összeesett.

Barátom izgatottan kapta le fejéről kalapját, néhány lépésnyire eltávozott tőlem, majd közelebb jött, oldalt pillantott felém és köhögött.

— Légy nyugodt; megmagyarázom mindjárt, honnan merítem combinatiomat'; azt hiszem, el fogod fogadni szóról szóra.

— Bármily bátor volt is Csányi Pesta, de fel nem tehető az róla, hogy a ráirányzott lőfegyvernek neki mert volna menni egész 10 lépés közelségbe, azért okvetlen fel kell tenni azt a körülményt, mikép nem vette észre elleneit, nem vette pedig észre, mert nem nézett előre, hanem egyenesen a földön futó nyomokra, és előre hajolva, szorosan maga elibe kellett neki nézni, mert fél-öt órakor érkezhetett csak ezen helyre, hol ez időben már jó kétes homály uralkodott.

— A közelséget ellenéhez igazolja a mellébe hatolt posta- golyók egymáshoz való csekély távolsága, azon körülményt pedig, hogy ő is önvédelemre készült, és lőkész állapotban érte a halál, teljesen igazolja az, hogy bal keze és lába kinyújtva, jobb keze és lába pedig összehuzódva van, a mi majdnem csalhatatlamássy Géza főszolgabíróval, utóbb pedig Mars só L. m. kir. csendőrfőhadnagygyal váltott, szokott nyájas, leereszkedő modorában, néhány szívélyes szót, a megyei gazdasági viszonyokról, a közbiztonsági állapotokról, a csendőr állományról stb. élénk érdeklődéssel kérdezősködve. A távozó uralkodót az állomás körül egybegyült népsereg lelkes és harsány éljenzéssel üdvözölte.

— Nevezetes művész-vendégei lesznek városunknak a közelgő szüretek alkalmával. Hubay Jenő, hírneves hegedűművész, és Siposs Antal országosan ismert zongoraművész, hazánkfiai, bpesti zenetanárok még Pécsett, a dalverseny-ünnepek idején megígérték az egri dalkör buzgó elnökének, dr. Danilovich Pálnak, valamint e lapok szerkesztőjének, hogy az idei szüretre körünkbe jönnek. Miután a szőlő e kánikulai forróságban hatalmasan érik, s remélhetőleg jó borra, s igy némi vidám szüretre is lehet kilátásunk,

— Ígérkező jeles vendégeinket bizony jó szívvel látjuk, s ha dalkörünk tevékeny szellemű elnöke még kedvező alkalmat is fog addig leleményes elméjével kitervezni arra nézve, hogy müveit közönségünk a jeles művészek játékát is hallhassa s élvezhesse,

— még őszinte köszönetre is kötelez bennünket.

— „Az egri athletikai klub“ tagjai, az utóbbi napokban tartott értekezletükön megállapították az egylet alapszabályait, melyeket közelebbről megerősítés végett a belügyministeriumhoz fognak felküldeni. A klub már is szép számú működő s pártoló tagokat számlál, s ha sükerülni fog alkalmas téli gyakorló helyiségre szert tennie, izomedző, hasznos, és nemesen szórakoztató tevékenységét mielőbb egész erélylyel meg fogja kezdeni.

— Az egri, 49 sz. m. kir. honvédzászlóalj, csak e hó vége felé tér vissza a kassai táborhelyről, hol most honvédeink tömeges hadgyakorlatokat tartanak, melyeken, — mint hiteles forrásból értesülünk, — a mi honvédeink annyira kivívták az „egri“ nevet, hogy a jelenlevő honvédségi főparancsnok, József főher- czeg ő fensége, valamint br. Fejérváry G. honvédelmi minister, ugyszinte a gyakorlatokat figyelemmel kisérő közös hadseregbeli magas rangú tisztek részéről is méltó elismerésben részesültek.

— Az „egri athletikai klub“ néhány tagja az utóbbi hetek folytán a kerékpározásban már is szép gyakorlottságra tőn szert. Mestereik voltak: Kaszás István, és Szabó Sándor urak, a „budapesti első magyar velocipéde klub“ két derék tagja, kiket az egri athletikai versenyekből, valamint társas életünkből is ked- vezőleg ismer már müveit közönsé-gü.nk. Tanítványaik közöl különösen kitűnnek: dr. L. Béla, É. Ferencz, G. Boldizsár, Sz. Béla, Sz. Gyula, s több mások, kik immár nyílt utczáinkon is szép biztonsággal vasparipáznak. Leggeniálisabb, legeredetibb, legvakmerőbb, s legdaliásabb alakja azonban az egri vasparipa- bajnokoknak a mi tisztelt spéci barátunk vitéz Bagó vári Bende- gucz, a derék hazafi, ki nem törődve azzal, hogy egyik oldalon felül, a másikon lepottyan, nem genirozva talajturó véres orrok

nul feltételezi azt, hogy ellenét ő is czélba kapta, s hogy Csányi Pesta fegyvere töltött állapotban lett feltalálva.

Barátom révedező szemekkel, mintegy ámulva nézett rám; úgy látszik, voltak kételyei, amik még mindig eloszlatásra várakoztak.

— De hát mi jogosít fel azon feltevésre, hogy a gyilkosok orvvadászok voltak, miért nem lehettek szénégetők, meszesek, fa- tolvajok vagy rabló zsiványok?

— Az nagyon egyszerű; azt igen könnyen felvilágosíthatom; nem tudom, meg leszesz-e elégedve a magyarázattal.

— Azon nyomok ugyanis, melyeket Csányi Pesta fölfedezett, és melyek nyomozására az erdész által kiküldetett, vezettek egész idáig, a gyilkosság színhelyéig, hogy pedig azok orvvadászok nyomai voltak, tanúsítja az, mikép egymástól 3 — 400 lépés távolságra egyenközüleg húzódtak fel a völgyből s a nagyobb fák kérgén, melyek a nyom közelében voltak, meglátszott mindenütt a botütés, amint azt döngették s a vadat riasztották.

— Bővebb bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy orvvadászok voltak a gyilkosok az, hogy a meggyilkolttól, semmit sem vettek el, semmi ingóságát nem bántották, egyedül csakis lőszerzacskóit ürítették ki, a mi semmiféle foglalkozású embernek nem izgatja úgy hírvágyát, csak egy orvvadásznak, s csakis e fajta emberek nem feledkeznek meg oly rettenetes catastrófánál sem arról, hogy a kínálkozó alkalmat az ingyen lőszer szerzésére elszalaszszák.

— Hát a fegyverét miért nem vitték el? Ez még inkább ingerelheti sóvár kapzsiságát az orvvadásznak.

— Bizonynyal gondolkoztak is rajta, hogy elvigyék, — kézbe is vették, — de ismét visszatették. Hogy pedig ez igy történt,