Eger - hetilap, 1886
1886-08-31 / 35. szám
35-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. augusztus 31. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr, Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGERHirdetésekért minden 3 hasábozoct petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Pénzügyeink. Az osztrák-magyar bank főtanácsa elhatározta, hogy fiók- intézeteinek, helyesebben: bank-mellékhelyeinek számát kuszon- nyolczczal szaporítja. E 28 mellékhely közül egyelőre húszat Magyarországon fognak létesíteni, és pedig a következő városokban : Baján, Békés-Csabán, Békés-Gyulán, Eperjesen, Makón, Marosvá- sárhelytt, Nagy-Kikindán, Nagyszombatban, Nyíregyházán, Nyit- rán, Orosházán, Szabadkán, Szegszárdon, Szolnokon, Szombathelyen, Ungvárott, Vukovárott, Zimonyban, Hódmezővásárhelyen, és Károlyvárosban. Sajnálattal látjuk, hogy az osztrák-magyar bank által nyújtott előnyökben sokkal kisebb városok részesülnek, mint a mienk. Pedig nagyobb szüksége kevés városnak lenne reá, mint nekünk. Városunknak egyik főbaja, hogy kevés a vállalkozója s még kevesebb a lakosság pénzbeli vagyona. Ez az oka annak, hogy nincsen kereskedelmi forgalmunk s ennek lehet tulajdonítanunk azt is, hogy nem haladunk. Pénzintézeteink vannak ugyan; de sajnálattal halljuk, hogy ezek nem igen állnak hivatásuk magaslatán, s inkább üzleti szempontból, mint a közérdekre való tekintettel teljesitik kötelességüket. A pénzkölcsönzések nagyon meg vannak nehezítve. Néha az is megesik, hogy nem a valódi hitelképességet veszik figyelembe. hanem a barátságra s a családi összeköttetésekre tekintenek, midőn pénzt adnak kölcsön. A kölcsönügyleteket a legtöbbnyire igen rövid lejárat mellett kötik meg. Ennek pedig nemcsak az a hátránya, hogy a mi közönségünk nem élvezheti a kamatfizetéssel törleszthető kölcsönök előnyeit, hanem az is, hogy még jelzálogbiztositék mellett is ki van téve az adós annak, miként tartozását nem prolongálják, s amennyiben hirtelen fizetni nem tud, neki tetemes költségeket okoznak s vagyonát esetleg potom áron el is árverezik. A kamatlábak meghatározásánál pénzintézeteink szinte nincsenek tekintettel a létező viszonyokra. Még most is 7—8°/0 kamatot szednek épen úgy, mint évekkel ezelőtt, midőn 1V2—2%-os pénzeket hírből sem lehetett hallani, s midőn a pénzpiaczon nem állott annyi tőke gyümölcsözetlenül, mint most. Pedig pénzintézeteink a kölcsönzéseknél rendszerint épen olyan, sőt még nagyobb óvatossággal járnak el, mint a fő- hitelintézetek; azonfelül egyik helyen, irásdij s egyéb czimeken még a kezelési költségeket is külön megveszik a feleken. Sőt jelzálogkölcsönzéseknél bekebelezési, törlési és eljárási költségek fejében is annyit vonnak le az adóstól, hogy ennek terhe a felveendő pénz után — főleg kisebb kölcsönöknél — 15 —20%- ra is rúg. Ez az, ami felszólalásra készt. Ha pénzzel üzérkedő magános emberek oda törekednek, hogy a közönség igényeire való tekintet nélkül a saját hasznukat növeljék: ezt értjük; de azt nem tartjuk helyesnek, hogy a nyilvános pénzintézetek akkor sem szállítják le a kamatlábakat, midőn részvényeik után 77% osztalékot fizetnek; s midőn pénzeik egy részét még el sem tudják helyezni. Ily körülmények közt nagy előnynek tartanók a közönségre nézve, ha oly pénzintézetekkel jöhetne összeköttetésbe, melyek a saját hasznuk mellett, a közönség érdekeit is inkább szem előtt tartják. Az osztrák-magyar bankra ezt elmondhatjuk. Ott mindenféle kölcsönügyletet kötnek. A pénz szerzése nincsen nagyon megnehezítve, s ami fő: 4—5% kamatra adnak kölcsönöket. Városunknak tehát fölötte nagyon érdekében állana, hogy e bauk itt mellékhelyet létesítsen, és lehetővé tegye, hogy városunk lakosai is élvezhessék az olcsó pénzt. Felhívjuk hatóságunk figyelmét ez ügyre, és elvárjuk, hogy — esetleg pénzintézeteink közreműködése mellett — a szükséges intézkedéseket megteszi a czélból, hogy az osztrák-magyar bank városunkban mellékhelyet alapítson valamelyik helybeli pénzintézet vezetése alatt. Ezt hatóságunk annál könnyebben kiviheti, mert úgy tudjuk, hogy az osztrák-magyar bank mellékhelyeinek számát ismét szaporítani akarja. Dr. Alföldi Dávid. A. nemzetiségi kérdésről. Werner Gyulától. VII. (Vége.) Magukat az orosz lapokat is annyira kihozta a bolgár fais- seurök csinje sodrukból, hogy nem csoda ha elszólják magukat. A „Novoje Vremja“ pl. igy ir: „A kereszt s félhold, s később a szláv kérdés, mintegy szellemi burkolatát képezik a mi keleti kérdésünknek... Valóban tragikus helyzet. Az Oroszország által hozott nagy áldozatok arra emésztetnek föl, hogy a keleti-kérdésben, végső czélunk útjába, egy elaggult Törökország helyett, az általunk felfegyverzett népeknek egész sorát állítsák, mely államok pert indítanak a török-örökség iránt s készek egymást agyonmarni s el menni Angliával, Ausztriával vagy bárkivel, még ha fillérnyi haszonnal járna is e politika.. . Két kulacsos voltunkkal mintegy nyíltan buzdítjuk Ausztriát ármánykodásra, hiszen ő is mindenkor mondhatja: én a balkáni szlávok jólétére törekszem.“ Gurkó lapja a „Varsav szky Dnevnik“ pedig igy ir: Ha számba vennők a bolgárok és szerbekért kiontott vért, Oroszország teljes joggal követelhetné magának egész Bulgáriát és Szerbiát. . . Ki tudja?..“ Vonjuk le a következtetéseket. A pánszlávizmus kezdi hitelét veszteni a kisebb szláv népekben, s kezdi elkedvetleníteni Oroszországot magát, mely e jelszóval kibontakozhatlan helyzetekbe jut, kötelező Ígéreteket tesz, saját czéljait hátráltatja. A bolgár államcsínynek van egy megbecsülhetetlen haszna. Világos lett a szláv népekben, hogy az ő szabadságuk nem czél — csak eszköz, szolidaritás vállaltatik érdekeikkel, midőn az orosz tervek kereteibe mozgalmaik beleülök; magukra hagyatnak, ha az időpontot Oroszországra nézve alkalmatlanul választották meg. A népet, melyet „felszabadítottak“, az első szabad mozgás gondolatára, megbotránkozva hagyják cserbe. Másrészt kitűnt, a pánszláv burok mennyi összeütköző érdeket rejt; a széthúzás, elszakadás, kiegyenlithetlenség mennyi csiráját! Soha önző, lelketlen czélok ily ügyetlenül napfényre nem kerültek! Soha, az orosz sajtónál nem vallottak be szemérmetlenebből politikai byzantizmust. Soha építész nem volt kénytelen saját építményeit igy a fejére dönteni! Népek ragaszkodását nem
