Eger - hetilap, 1886
1886-08-24 / 34. szám
274 sága s a kereskedelmi- és iparkamara készséggel szolgál az érdeklődő szüléknek. — Tűz. F. hó 19-én csütörtökön esti 8 óra felé a harangok vészjelző kongása riasztó föl városunk lakosságát. Ruzsin Manó helybeli földbirtokos német utczai háza gyúladt ki. Mint halljuk, már előtte való nap szobatüz volt a házban, melynek a bútorzat jó része áldozatul esett, s a vétkes gondatlanság következménye, hogy másnap a ház is egészen leégett. Óriási szikrák szálltak a levegőbe, melyeket a csendes esti szél a zsidótemplom utczán át egész a barátok templomáig hordott. Ez alkalommal a tűz a szomszédos Binét-házba, — melynek tetőzetét egészen leverték — és az átelleni Brünauer-házba is belekapott, melyet a helyszínén termett tűzoltóink megfeszített erejének sikerült megmentenie. Ezer szerencse, hogy a szanaszét szállongó szikrák másfelé nem fogtak tüzet. Értesülésünk szerint a házi úr és neje vidéken voltak. A tűz okának kinyomozására, — mely szerint állítólag gyújtogatás, egy másik verzió szerint azonban kukoricza- morzsolás közben a pádon, a morzsoló pipájából kiesett szikra idézte volna elő a szerencsétlenséget, — rendőrségünk részéről a kellő intézkedések megtétettek. — Az országos keresztény önsegélyző és fogyasztási szövetkezet egri fiók-telepe a Budapesten 1886. julius 2-án tartott közgyűlésen elfogadott, és a budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszéknél jóváhagyási záradékkal ellátott alapszabály 34 §-a értelmében, bizottsági tagjainak megválasztására augusztus 15-én tartott közgyűlési határozat folytán határnapúi folyó hó 30-ik napjának délutáni 4 óráját tűzi ki, melyre a szövetkezeti tagok azzal, hogy a közgyűlés a Városház nagytermében délután 4 órakor veszi kezdetét, tisztelettel meghivatnak. — A szomszéd Kerecsend község bírójának fia, Kecsmár István, 25 éves, családos f. hó 16-án, az ugyn. kerecsendi berek egyik félreeső zugában felakasztotta magát. — Rendőri hírek. Csoszó András egri születésű és illetőségű földmives f. hó 20-án az ablakon keresztül testvére szobájába — Kmetz Mária egri lakos helynélküli, dologtalan csavargó tolvaj cseléd pedig e hó 21-én rokonának zárt padlására törtek, s onnan több rendbeli ruhanemüeket tolvajlottak el — de tetten éretvén bekísértelek s a törvényszéknek átadattak. — Bizonyos szép összegű pénzek vesztek el, a becsületes megtaláló fólkéretik a rendőrkapitányi hivatalban való jelentkezésre, hol illő jutalomban fog részesülni. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósítónktól.) Múlt heti vásárainkon gazdag behozatal mellett élénk forgalom volt észlelhető. A búza 40 krral emelkedett; a kukoricza és árpa is emelkedett árakon keltek. — Tiszta búza 7.80—8.24; kétszeres és rozs 5.60—6.20; árpa (takarmány) 5.60—7; kukoricza 5.80—6.20; zab 5.40—5.60. mmkint. Színház. Aug. 16. (hétfő.) Közkívánatra de a közkívánat daczára is igen gyér közönség előtt, a „Fekete-gyémántok.“ Aug. 18. (szerda.) K r e c sá n y i S a rol t a, a társulat kiválóan kedvelt operette első énekes-nője jutalomjátékáúl a „Kis herczeg,“ Lecocq szép zenéjü operett éje. Krecsányi S. (Parthené herczeg) kitünően volt diszponálva, alakítása nagyszerű volt. Zeneileg correct, routinirozott hangjával s valódi művészi vervevel és felülmulhátlan elegantiával párosult játékával egész estén pompás élvezetet nyújtott a tetszés nyilatkozataiban szűnni nem akaró háznak, mely első kilépésekor gyönyörű koszorú.- csokrok- és tapsviharral fogadta. Fratta V. a herczegnőt kedvesen, de kevés elagantiával játszotta. Gon dáné (Dösató) mai szerepében is mint mindig szép komikai tehetségről győzött meg bennünket, énekes coupléja ex professo énekesnőnek is becsületére vált volna. Sz. Németh (Frimus) egészséges humorával, Csatár (Moulandri) a legkisebb részletekre kiterjeszke- dő alakításával jó hatást gyakoroltak. Láng Ilonka, V. Somogyi N. szeretetne méltó apródok voltak s — gondolom — nem csekély zavart idéztek elő a férfi szivekben. Az előadás, a 3-ik felvonás éjjeli jelenetének homályt eszközlő primitiv deszka-készülékével feldöntött lámpából kiömlő, égő petróleum által előidézett kis ijedtségen kivül (mire fölhívjuk máskor a rendezőség előleges figyelmét) összevágóan sikerült. Aug. 19. (csütörtök) „A dalárünneély viszontagságai“ boltozatos vígjáték Mosertól. — Hogy e darab, mint előre is jelezve volt, — a Pécsről diadallal haza érkezett dalárdistáink tiszteletére volt adva, s hogy e megtiszteltetés daczára is miért nem láttuk ott dalárdistáinkat, (egy-kettőt kivéve) — nem czélunk ezért őket e helyütt megróni, de annyit mondhatunk, hogy rég láttunk oly pompás vígjátékot, oly sikerrel előadva, mint a mait, és csak dicsérendő a szereplők hidegvérűsége, kiknél az első felvonás alatt kikiáltott tűzi lárma egy csepp zavart sem idézett elő. Szabó A. (Bolzan) folyton nyugalom után vágyó, de soha nem nyugható ,.nagybácsi-“jában és Gon dáné Vilhelminájában, kit nagyravágyása a legmulatságosabb helyzetekbe sodor, pompás alakításokat láttunk. Csiky Katinka (Ludmilla) Veszprémi (Steinkirch) páratlan finomság és otthonossággal, Küke- mezei (Bertha) és L u b i n s z k y (Scheffler) sok természetességgel játszottak. Ezeken kivül De mid or (Hartwig) Toll ági (Schnacke) és Lovászy (Brimborius) — kik mind oly alakok, minőknél jobbat szerénytelenség volna kívánnunk — mindnyájan megérdemelt tapsok és kihívásokban részesültek. Csak az kár, hogy nem zsúfolt ház részesült ily kedélyes estében. Aug. 20. (péntek.) „Az arany ember“ Jókai regényes színmüve adatott. Noémi hatásos szerepét Kükemezei Vilma adta. Sok routint és beható tanulmányt igénylő szerep, úgy hogy mert ékesszólásával köszönté fel a sárbogárdiakat; mire a város járásbirája: Décsey Lajos válaszolt és ha sonló elokvenciával éltette az egrieket. Ezt követte egy magyar egyveleg éneklése, melynek végén újabb meglepetés várt reánk. Ugyanis szeretve tisztelt házigazdánk két szép koszorúval és nagy halmaz világbokrétával jelenvén meg közöttünk, így szólott elnökeinkhez: „Barátaim, fogadjátok tőlem e koszorúkat. . . .“ Többet nem bírt szólani. A túláradó öröm egészen elérzékenyité. De annál többet beszéltek ama néma könyek, melyek sűrűn peregtek alá a kezében tartott koszorúkra. Mindnyájunkat meghatott a tiszta barátság eme gyöngéd nyilvánulása. Meghatottan tüztük fel keblünkre a nyújtott virág-csokrokat. Kapácsy Dezső alelnökünk pedig szintén a meghatottság hangján mondott érte köszönetét, szépen kiemelvén, hogy az egri dalkör, melyet a pécsi hölgyek megkoszorúztak, a jury megaranyozott, most már fel is van virágozva és pedig olyan virággal, melyen a legnemesebb barátság örömkönyei ragyognak drága gyöngyök gyanánt. A közös öröm és lelkesültség ekkor a tetőpontra hágott. Dal, toaszt, és táncz felváltva követék egymást; melyekről részletes képet nyújtanom nemcsak nehéz, de hosszú is leune. Azt a kedves jelenetet azonban, mely ezután mulatságunkat oly kellemesen fűszerezte, örömünket annyira hatványozta, mégis lehetetlen mellőznöm. Hogv-hogy-nem, egyszer csak felleb- bent a fátyol ama titok felett, hogy Sárbogárd vidékének szép virágai közt egy „fülemile“ is lappang. Hasztalan iparkodott magát mint a szerény ibolya a titok homályába burkolni; kutató szemek kifürkészték és napfényre hozták. E kis bájos csalogány — Győrffy Gizella ő nagysága volt. Mindjárt az első dal oly gyújtó hatást idézett elő, hogy dalárdistáink kiragadták a barna legények kezeiből a hangszereket, hogy a többi dalt ők kísérhessék. És ha érdekes volt- látni, karnagyunkat: Pokorny Jánost, Beleznay urat a hegedűvel, Rudassy urat a nagy bőgővel: valóban megkapó volt látni és hallani feledhetlen fülemilénket, amint mosolygó ajkán méz gyanánt folyt, ömlött a szép ábrándos magyar dal. Kitörő ,éljen!' és tapsvihar követte mindeniket. — Úgy szerettük volna még soká, nagyon soká hallani e bűvös dalt! De fájdalom! az idő már nagyon lejárt; sőt a nap is nevet cserélt immár. A vendégek oszlani kezdettek; „kis csalogányunk" is haza szállt kedves szüleivel. Mi pedig fájlalva, hogy e kedves est oly hamar véget ért, hosszú és szívélyes bucsuzás után szintén megindultunk a pályaházba, hová szeretett házigazdánkon kivül többen elkísértek bennünket. Itt csakhamar bedübörgött a vonat. Aztán még egy „Isten hozzád", még egy baráti kézszoritás .... és egy éles fütty jelzé, hogy a vonat megindult, melynek egyik osztályából újra és újra felhangzott e bucsu-szó: „Éljen Sárbogárdi" P-ő.
