Eger - hetilap, 1886
1886-08-17 / 33. szám
264 gyors léitekkel. Feje nincs, és mégis uralkodik százezrek elméje fölött, olyannyira, hogy a „józan ész,“ a „helyes ízlés,“ az igazságszeretet, sőt saját kényelmünk és egészségünk követelése is nem egyszer meghajlik előtte. Ez: a divat! A divat, mely Páris valamely negyedében születve csakhamar ellepi az egész várost, ellepi egész Európát. Sok millió kezet hoz mozgásba, sok millió fejet ejt gondolkozóba, s alig hogy befutotta útját, uj divatáramlat követi, mely az előbbit „csufl'á teszi,“ méginkább hódit és zsarnokoskodik. E hatalom szolgái, vagy kezei a nyugoteurópai gyárosok, némely részben a kis iparüzők. Előharczosai a divatlapok, sőt az egész irodalom. Kérlelhetlen végrehajtói: a társadalmi körök, szóvivői: a kik a „túlhaladott álláspontot,“ a kimúlt divatot ócsárolják, viszont egekig magasztalják a „légii jabbat,“ melyet pedig csak oly hamar „levernek,“ hogy egy újabbnak adhassanak helyet. Azt mondják, e társas köri végrehajtók, kik a szakbirásko- dást is magok gyakorolják, hogy hát fonjanak-szőjenek s varrja- nak a mi iparosaink is épen olyan divatczikkeket, mint a pári- siak, vagy némely részben a bécsiek, és ők hajlandók a „hazai készitményeket“ hasonló, vagy jobb árakon is fizetni. Szívesen tennők. De hogyan, és mikor? Azokat a czikke- ket, melyek most nyári divatczikkek, télen át készítették a párisi kereskedők, vagyis a kereskedők tanácsa nyomán a hegyvidéki gyárosok. Mikorára a divat ide érkezett,, késő dolog a fonáshoz, szövéshez fogni. Télen át pedig majd adnának ők, t. i. a gyárosok azon munkásnak, aki az ő készítményeik mintáját elsajátítaná; az általuk dusan-dijazott „compositeur“ szövet-kótáit, lemásolná, eszméit ellopná. Már a bécsiek is késnek a divat gyors lépteinek követésében, Ausztriában, Németországban, sőt magában Fraucziaország- ban is — kivévén talán a lyoni selyem-kelmék gyárait — sok gyártmány eladhatlanná válik a divat, vagy is a miatt, hogy nem olyas jött divatba. Sok gyárost, sok kis-iparost leüt lábáról a divat ur-szine-változása. És hogyan fussunk szeszélyei után mi, kik csak ősz végén fogjuk megtudni, minő kelmék készülnek a jövő téli-idényre most? Divat ő felsége tehát 3 — 6 hónappal előbb jár az ő láthat- lan lábaival ott, hová nekünk bejutni nincs módunkban. S kitörhetjük-e lábát? Nem biz azt, mert azt a golyó sem fogja. Ha a divat föllépése oly nyilvános lenne, oly robajjal járna, mint a gőzmozdonyé, megkísérelhetnék vele „homlokot-ütni,“ mint tette a mozdonynyal egy hortobágyi bika. De föllépése, sőt keletkezése is oly titokteljes, hogy magában Páris városában, vagy akár a saint-germaini város részben is, csak akkor veszik észre, amikor már „itt van.“ Mert a divatot nem mondva kéEgy szép sudár bikket vettem észre, mindjárt a leomlott fa közelében, melynek ágait egy oldalról egész'.-n lesurolta a mellette lezuhanó fa, és tövénél egy kis, alig féléves gyökér-hajtás kezdett épségben felfelé hajtani. — Hát ez mit jelent? — Ez azt jelenti, hogy Csányi Pesta felesége nagyon meg van sérülve ura halála miatt, mert ez a Pesta feleségét jelenti, ez a kis barna gyökér-jövés meg a kis gyermekét. — Melyik gyermekét? hiszen tavaly házasodott, és még nem volt gyermeke ? — Ha nem volt, most már lehet, mert mint mindennapost hagyta hátra, mikor velünk eljött. Csaknem bőszült lettem a bolond nyavalygó czigányra; hirtelen megfordultam, ott hagytam őt, oda léptem a fához, melyre fegyverem volt akasztva, nyakamba löktem s erős, izgatott lépéssel megindultam lefelé a völgynek. — Hová uram ? kiáltott utánam az erdész. — Hát nem látja, hogy a vihar folyvást erősödik, tudja azt igen jói, hogy a szél a vadászok legnagyobb ellensége. — Igaz — felelt az erdész de hát kinek lenne kedve most már vadászni. És mentünk csendesen hallgatagon, mint egy temetési menet, s midőn a széles völgybe értünk, mely a íaluba vezetett, szembe jött velünk egy kis ökrös szekér, melyen ülő palócz gyerek oda kiáltott hozzánk: — Ott van-e Pesta bátyám? — Minek te ? — Hát csak azt akartam mondani, hogy megszaporodtak otthon; — gyerek lett. szitik. Nem mértanilag, nem lélektanilag alkotják. A szeszély khaoszából születik. Tessék agyonütni. Nem lehet. A mint kibújt, ma itt vau, holnap már ezer mértföldnyire. Holnapután pedig „más áll a helyére.“ Egy esztendőn át némely részben százszor változik. Ki győzné ezt a sok szörnyet mind agyonverni ? S ha agyonvernők ? Mi történnék? A magyar divat talán feltámadna pár hónapra, hanem ennek útja nincs nyugat felé. Ennek útját állja Bécs. Ezt be nem vennék Európa nagy városai. Hogy a divat szülője a fényűzésnek, — kétségen kívüli dolog. És ha széjjel-nézünk, hogy a fényűzést kik űzik? azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy a szegényebb sorsuak. S mi czélja ennek ? Nem más, mint nagyobb vagyonosságnak külső mutatása. Oly improductiv fogyasztás ez, melynek megszerzésére kivántató költségek nem állanak arányban a fogyasztó jövedelmével. S ez az oka azon számos szomorú példáknak, hogy egyes családok, melyek egy ideig a külső erőltetett fény mutatása által igyekezték eltakarni már-már pusztulásnak indult vagyonukat, — megbuktak. A dolgot behatóbban tekintve emlékezzünk vissza csak a 30—40 év előtti időkre, midőn hölgyeink, még pedig az úri nők egész fiatalságuk évadjában, a legszigorúbb takarékosságot fejtve ki, szerény komolysággal öltözködtek. Még a magasabb rangú hölgyeknél is alig volt nagyobb fényűzés észlelhető, hogy egyik vagy másik éven át egynél több kalapot igényelt volna: mig ellenben ez idő szerint évenkint 4—8 kalap stb. kell. Egy szabású ruhába egy úri nő eljárt 5 évig. Most minden 2—3 hónapban változik a minta — szabás, és ruhadiszités. Ily képen arányitva a dolgot, legyen egy szükebb jövedelmű tisztviselő vagy hivatalnoknak két-három leánya, mily tetemes költséget vesz igénybe azoknak kiruháztatása! Lehet-e igy bámulni azon, ha egy család, mely ha a becsület és tisztaság körén túl nem terjeszkedik is, számos katasztrófának és veszélyeknek vettetik alá. Vájjon meddig tart ez igy s mikor lesz vége? Ha meggondoljuk, hogy Athén épen ennek tulajdoníthatta bukását, — borús sejtelem fogja el keblünket. Kérdés: mit tegyünk e csoda szülött, e zsarnok ellenében ? Hajlandó-e fogyasztó közönségünk legalább egy részben azt mondani: Távozzál sátán, ne kisérts?! Hajlandó-e fogyasztó közönségünk bekúnyni szemeit a divat csábja, s megedzeni szivét annak szavai a társadalmi szóvivők gúnyja ellenében? Am jelentse magát, aki ilyen orvosi szerek birtokában vau, aki a divatnak lábát törni, fejét beütni, vagya társadalmi szóvivők száját valami csodálatos módon betömni képes. Lörinczffy János. Mindnyájan elsápadtunk — három kísérőnk pedig sírva fakadt és zokogva követé nyomainkat. Midőn este haza értem a közel fekvő városba, feleségem észrevette hallgatagságomat, s a vadászat sikertelenségére magyarázta azt. — Nagyon hideg volt az éjjel, bizonyosan megfáztál, azt hiszem, hogy majd a thea felmelrgit. De bizony engem a thea fel nem melegített, — folytonosan fülemben csengett a kürtszó, és a látnok-czigány zokogó hangja. III. Csányi Pesta ötöd napra sem jött haza. Hatod napo i megkezdték a keresést; szélt fogott egy csomó ember, végig bérezek gerinczein s keresztül a mély völgyek homályos f vekén, bérczről-bérczre, völgyről-völgyre, s még az nap éjjelén egy kerülő jött hozzám az erdész sürgős levelével, melyben tudomásomra hozta, hogy megtalálták már Csányi Pestát a Bá ny ab érez e n, keresztüllőtt mellel elterülve, halva. Kezdtem haragudni a látó czigányra, hogy sejtelmei egymás után kezdének beteljesedni, de az nem tartóztatott attól, hogy rögtön ne értesítsem a vizsgáló bírót és a törvényszéki orvost, hogy rájok másnap a kishegyi faluban nagy szükség lesz, és hogy jöjjenek viradatkor utánam a helyszínére. — Megint vadászni mégy? — kérdé feleségem, midőn tőle elbúcsúzandó, hozzá beléptem. Nem kívánok szerencsét. — Most kívánhatsz és kérlek is, hogy kívánj! — De hát mire mentek most vadászni, hogy szabad szerencsét kívánnom?
