Eger - hetilap, 1886

1886-08-17 / 33. szám

262

perez után berobogott vonatunk a pécsi pályaházba, hol óriási éljenző néptömeg, s minden költői képzeletet fölülmúló meglepőn szives és fényes fogadtatás várt reánk.

Az ünnepies mozsárdörgések, s a pécsvárosi derék zenekar fölharsanó indulói közt a kupékból kibontakozó, zászlóik alatt sorakozó dalártestületeket, egy szőnyeggel díszített emelvényről Angyal Pál kir. bíró, a fogadó bizottság elnöke, diszm agyarban, sokszor megújuló harsány éljenektöl kisért, bensőségteljes szavakkal üdvözölte — majd a pécsi dalárda, egy ez alkalomra Várady Ferencz által irt, s Holfer Károly, pécsi fóegyházi tenorista által igen sikerültén zenésitett dallal üdvözölte, melyekre F o 11 m a n n Alajos, orsz. dalárszövetségi alelnök mondott az érkezett dalár- testületek nevében rövid, megható hálaköszönetet. Ekkor, egy valóban kifárasztó s csaknem végkép kimerítő órája következett be a türelmetlen várakozásnak, mig a később érkező kecskeméti dalárokkal együtt, a különböző dalártestületek, zászlóik alatt, kijelölt helyeiken, betűrendben sorakoztak, mely nyomasztó várakozásért azonban bőven kárpótolt bennünket az a megragadó, s páratlanul szives üdvözlés, melylyel az impozánsul nagyszerű menetben megindult dalártestületeket az indóház utczától kezdve a Széchenyi-térig terjedő valóságos diadal-utjábau az utczákon sorfalat képező s hatalmasan éljenző óriási néptömeg, s a szőnyegekkel s zászlókkal gazdagon díszített házak ablakaiból, a dalá- rokat virágcsokrok halmazával elárasztó derék pécsi hölgyek fogadták.

Az ünnepi bevonulás legmeghatóbb jelenete azonban az úgynevezett Bedö-kávéház terrasseán folyt le, hol a pécsi szépek díszbe öltözött legszebbjei, az egyes dalártestületek zászlóit megkoszorúzták. Az egri dalkör zászlaját a kedves-bájos Hoffer Melánia kisasszony, Hoffer Károly fóegyházi kartag, jury-tag, s a pécsi dalárda országos hírű tenoristájának szeretetreméltó leánykája koszoruzta meg. E nemes tettéért legyen az egri dalkör hálája a nemes urhölgy iránt e szerény lapok hasábjain is megörökítve.

Rendkívül megkapó látványt nyújtott a szives fogadtatás által fölvidult dalár-testületek ünnepi felvonulása, és sorakozása a tágas Széchenyi-téren, hol magasan lengő zászlókkal, lombok- és virágokkal díszített emelvényen P e r c z e 1 Miklós főispán, a pécsi orsz. dalünnep diszelnöke, Aiding er János kir. tanácsos, Pécs szab. kir. város polgárnagya, s még számos előkelőségei a pécsi intelligentiának várták a dalárvendégeket. A dalárzászlók megkoszorúzása után, megérkeztek kísérőikkel a kedves koszorú- lányok is, és ugyancsak az emelvényen foglaltak helyet, az ott jelenvoltakat a legbájosabb koszorúba fűzve, melyet életemben láttam.

A sorakozás befejeztét követő csendben a dalárvendégekhez Aiding er J. polgárnagy intézett szives, lelkes üdvözlő beszéAz „EGER“ tárczája.

Öt nap a Bükkben.

(Vége.)

Szép idő volt, az Isten szabad ege alatt tanyáztunk. A nyári forróság meglehetősen összeolvasztotta a társaságot, ami még hiányzott, azt a közhangulatnak volt tiszte eszközölni. Volt dal, volt felköszöntés is. Ebben mindnyájunkat egy nő főzött le, B1 . . . . y K . . né, kinél még sokat tapasztalt Gyula barátom sem hallott nőt ékesebben szólani. Úgy látszik: Mária királyné szelleme nem csak a kesergő romokat lakja, hanem hat, lelkesít a szomszédságban is.

Az utat hazafelé is gyalogjában tettük meg. És különös, ez az ut most még rövidebbnek tetszett, mint jövet.

Jupiter leszállóban volt, midőn tanyánkra értünk.

Hámor jul. 23.

Már meg is reggeliztünk és a napi programm még sem volt meg. Péntek van, szerencsétlen nap, nagyba ne fogjunk, gondoltuk inkább mint mondottuk.

Kirándultunk a város szélén levő pálos-monostorhoz, mely most erdész-lak. Keveset láttunk; egy-két feliratos kő az egész, amihez hozzáférhettünk.

A törvényes időben S. Lojzi barátunk jelent meg kedves családjával. Ok a fürdőnek, vagy a fürdő nekik legtöbbet köszöndet, melyre az orsz. bizottság fölkérése folytán, Kovács Sándor, a losonczi dalárda elnöke válaszolt.

Érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy Aidinger János, kir. tanácsos, pécsi polgárnagy s az ugyanottaui dalegylet elnöke, pár évtized előtt az egri főgymnásiumnak egyik kitűnő tanítványa, hogy nálunk átélt napjaira mindig kedvesen emlékezik vissza, fényes tanúságát adta azzal, hogy az egri dalkör tagjai iránt egyen- kint és összesen az egész ünnepség lefolyása alatt mindig a legnagyobb figyelmet, előzékenységet s barátságot tanúsította.

Fogadtatás után a dalárok szállásaikra vezettettek. A legnagyobb elismeréssel kell konstatálnunk, hogy úgy a bevonulásnál, valamint az elszállásolásnál is, a legpéldásabb, mintaszerű rend uralkodott, mi kétségkívül egyik legnagyobb érdeme a derék rendező bizottságnak.

De már estve, a kaszinó helyiségeiben megt irtott ismerkedési estélyen, a legpontosabb s helyesebb intézkedések mellett sem lehetett rendet tartani. A fáradtan s éhesen odarohanó dalárok, bár a tágas kerti helyiségekben minden testületnek ki volt a maga helye jelölve, az óriási tömegben oda csódült kiváncsi publikummal oly takaros összevisszaságba keveredtek össze, hogy e hullámzó, zümmögő, tarkabarka khaosz, melyből helylyelközzel egy-egy felharsanó, de rögtön elnyomott, elenyészett négyes dal, vagy Kerekes Samu bátyánknak, az országosan ismert „r i g- mus-hősnek“ kadencziája hangzott fel egy pillanatra, — a lehető legérdekesebb képet tárta a figyelmes szemlélő elé.

Az ismerkedési estély az éjféli órák körül ért véget. A dalárok haza szállingóztak, hogy a másnap bekövetkező nagy versenyküzdelemre kipihenjék magokat.

Megemlítjük itt, hogy a pécsi országos dalárversenyre körülbelül 43 hazai dalegyesület s azonkívül még 5—6 müvésztár- sulat jelenkezett. A legtöbb dalárda teljes testületileg jelent meg, mig némelyek csak egy-két képviselőt küldtek. Az ez alkalomra Pécsett egybegyült működő dalárok száma mintegy 12—1400-ra tehető. Oly impozáns tömeg, aminő még egy orsz. dalárünnepen sem fordult elő. Ha pedig a dalárdákhoz tartozó pártoló stb. tagokat, az egyletek s testületek kiildöttségi tagjait stb is ideszámítjuk, a pécsi dalünnep hivatalos és félhivatalos tagjainak száma megközelíti a 3000-et.

Másnap, csütörtökön viradtunk az I-ső verseny, a dalárdák tulajdonképeni mérkőzési napjára. Arról volt szó, hogy magok a dalártestületek által szótöbbség utján választott „Magyarok istene“ czimü Hubay Jenő-féle, sok helyütt rendkívül merész menetű, s nagy előadási szabatosságot igénylő v e r s e n y n é g y e s t, a versenyre jelentkezett tizenhét dalárda közöl, melyik fogja a leghelyesebb felfogással, s legnagyobb preczizióval előadni? A dalárdák előadási sorrendjét sors döntötte el, mely az egri dalkörnek különösen kedvezett, amennyiben a sorrendben |ugy az

hét, mint akik mindennaposak itt és határozott órában elhagyják az árnyas diófát.

A talmud a diófát szent fának tartja, mint melyet az ördögök kerülnek. Ezen óriás-mogyorófát meg úgy látszik a vidámság angyalai őrzik.

Gyönyörű kilátás nyílik innét, — mert nem tehettük, hogy barátunkat ismét haza ne kisérjük, — a szokatlan közelben levő várromokra. A kerti halomról kettős a benyomás. Ezért elneveztük a ház urát „a vár örökös urának“. 0 pedig Ígéretet tett, hogy lefényképezteti részünkre a házat, mogyorófát és a várat.

Délután kirándultunk a Hámorba. Első státiót a papírgyárban tartottunk, mely a viz kevés volta miatt panaszkodik. E gyár nem áll a haladásnak magaslatán, de azért felette érdekes látni, mennyi tortúrán megy keresztül a piszkos rongy, mig papír lesz belőle.

A vidék regényességét nem kísérlem meg leírni. Azt látni kell. A falu szegény és mindig jobban sülyed, mióta a gyár magába olvasztotta az itteni kezdetleges vasipar-üzemet, miként a szakemberek mondanák. Különös, hogy szép vidék és jólét mindig ellentétben állanak.

Nagy kincse e helynek a tó, mely két hegy közé szorítva, elül mesterséges gáttal van elzárva. Körülsétáltuk. Az erdő felőli rész elragadóan szép. Felettünk óriási fák, alattunk a tó, melyet az exaltált képzelet feneketlen mélységűnek sejtet.

A faluban van székgyár, mely ha kezdetleges is, sok látni valót tár elő.

A fürdő kezdetleges, de népes. Hogy itt ólcson és könnyen