Eger - hetilap, 1886
1886-08-10 / 32. szám
255 tott politikájának, e politikát túlélő előnyeit igyekeztek most is értékesíteni; rendszerük volt: szembe helyezni a magyar-kormányt a „császárral“ s igy megingatni a tömegekben az annak törvényessége iránti hitet. Esztelenül feledék, hogy midőn a magyar király esküjét az osztrák császárral vélik felbonthatni: felségsértést követnek el. A „császár“ volt e czivilizált vadak fétise, melyben összes bizalmuk feküdt. Ez volt a festett kép, mely mögé politikai czélzataikat rejték. Mintha el lehetne rejteni, — hogy a szentiráshoz folyamodjam — „a hegyen épült várost.“ Mozgalmaikat nem is nemesíti meg a szabadelvüség zománcza. Szabadság-érzet nincs izgatásaik rugói között. Nincs is szereplésükben egy vonal, mely szabad nemzetek rokonszenvét felkeltené. A történelemnek csak szégyenkező megvetése lesz neveik részére, mert a szabadság utáni vágyat s annak fogalmait, polgártársaikban összezavarni segítették. Nem alkotmányosság, melynek védő teteje föléjük is feszült, kellett nekik, — hanem előkészíteni az elszakadást, feküdt szán- dokukban. A faj-érzetet akarták túlságosra növelni, az össze- íartozandóság édes érzete helyett. Az állam-érdeket rendelők alá megbizhatlan részek törekvéseinek. E mellett kiváltságokra és jogokra hivatkoztak, melyeknek adományozása aligha volt törvényszerű, s melyek megváltozott körülmények között, nehezen hiszem hogy fentarthatóbbak voltak mindazoknál, melyek az idők szellemének, s a modern állam követelményeinek áldozatul hozattak. Oly jogokhoz ragaszkodni pedig, melyek a közre ártalmasak, merő jogtalanság. E harmadik fejezetet, mely már a jelenbe nyílik át. azon kijelentéssel kezdem: hogy az igaz érdem elismerése nem rejthet méhében veszélyt; sőt annak merev tagadása — erkölcsi megbízhatatlanság . . . A „Frankfurter Journal,“ elismert ellensége fajunknak, február 16-iki számában, a képviselő-házunkban akkor lefolyt nemzetiségi-vitáról vezérczikkezvén, a többi között ezeket Írja: „Ami (e vitánál) méltán feltűnést keltett, az egyes nem-magyar nemzetiségek képviselőinek maga-tartása volt. Mert kitűnt belőle, hogy a nemzetiségi-ellenzék a magyar állam-eszmét kelletlenül, de elismeri és tiszteletben tartja. Elismeri a magyar-nyelv felsőségét; s nem tiltakozik annak államnyelvi jellege ellen. Semmi kétség: a magyarság eszméje diadalt aratott.“ Nem írná alá senki, magyar, ez állítást; de sok igaz van benne. És igy észrevétlenül egészen közel jöttem a pártpolitikához. Igen, mert elismeréssel kellene adóznom, s ez — elszomorító, de kimondom — ma napság úgy tartják pártpolitika. Inkább nem ismerek el semmit. Csak tényeket sorolok elő. Tehát: A játéknak, melyet maguknak a nemzetiségi izgatok az előző időkben a korona nevével megengedtek, véget vetettek a pozsegai őszi had-gyakorlatok. Ezen gyakorlatokon, nemzetiségi területetetszett mintha felettünk a tetőn nyargalnának a megvadult tüzes lovak, fölverve a bérezek minden visszhangját. Azt hittük, hogy az ily zivatarok sajátságát teszik a M a- gyar Sveicznak, de reggel bezzeg lialottuk, hogy egész Mis- kolcz talpon volt ezen istenitéletes éjjelen és a múltkori vész ismétlődésétől tartott. Mi Egert féltettük hasonló veszedelemtől. A ma arról is nevezetes, hogy megszüntette remete-magányunkat. Szerencsénkre nem kerülhettük ki ugyanis, hogy S. Alajos kir. bíróval ne találkozzunk, kivel fürdő után szomszédságban levő lakására mentünk. Ezen ház Diósgyőrött a legláto- gatotabb, részint birtokosának vendégszerete következtében, részint azon okból, mert udvarán van a „Mária királyné“ mogyoró-fája. Egy fa, mely tehát a hagyománynak igazat adva ötszáz éves, magát a fát tekintve régibb is lehet. A mogyoró-fát eddig csak cserjének ismertem, ezt úgy kell bemutatnom, mint a legkifejlettebb diófát. Kerülete több két méternél és vendégszerető árnyékában a legnépesebb család is eltér. Ezen terület hajdan még a várhoz tartozott, és ahhoz körfal csatolta hozzá, miként a házi ur bebizonyitá. Nem szeretném, ha mindig oly sebesen repülne az idő, mint itt t. barátom kedves családjának körében. Itt ismerkedtünk meg a derék Sch . . . nyugalmazott őrnagygyal, ki Diósgyőrött a legkedvesebb és legnehezebben nélkülözhető jelenség a társaságban s örök-derűit kedélyénél fogva méltán is. A kúrával nem volt ellentétes, hogy a szives meghívást a „fekete kávéra“ elfogadjuk, mi maga után vonta, hogy részt vegyünk és pedig szives-örömest a szerencsénkre tervben levő „gyári“ kirándulásban. ken, hatalma és méltósága összes jelvényétől környezve, küldöttségeknek és állami méltóságoknak, magán-személyeknek és testületeknek hirdette a magyar király a magyar állam-eszmét. Még nem múlt el ötven év a közt, mikor az illyr párt egyik vezére, Gáj Lajos, kegy-irat kíséretében gyémántos gyűrűt kapott; s a közt, hogy e párt egy másik vezérét egyház-fejedelmi magas állása sem mentette meg a fejedelmi-megvetés legnyilvánosabb éreztetésétől. Még éltek horvátok, kik mint lelkes ifjak, a fejedelmi kegynek tapsoltak, s kik most, ősz fejjel, a lealázott főpap kinjaiban osztozának. Még élnek az ellenünk irt gúny-dalok, melyeknek zenéjét egy magyar ezred parancsnoka, katonai zenekar által, nyilvános zágrábi ünnepélyen játszatta el; s ime most egy liorvát város polgármesterét kérdőre vonja a legfőbb hadúr, hogy „hol vannak az épületekről Magyarország törvényes szinei?“ Meglepő fordulat! A szertelenül álmodozó fejeknek a korona hangoztatja Szent István tartományainak oszthatlan, egységes jellegét. Jelasics szobra megmozdúlhat érczalapján: az eszme, melynek kardja volt, elítéltetett. És e fordulat egy politikának eredménye, melyet, mondhat valaki jónak vagy rosznak, de melyről meg kell vallani annyit, hogy nem régibb tiz évesnél. (Folyt, köv.) Irodalom és művészet. Singer és Wolfner könyvkiadásában legújabban megjelent az „Egyetemes regény tár“ tizenhetedik füzete Manuel Gonzales „Egy csontváz elbeszélése“ czimű regénye. Rendkívül érdekfeszitő, fantasztikus mű, mely elejétől fogva mindvégig lekötve tartja az olvasó figyelmét és sajátszerü genrejénél fogva ingerlőén, de egyúttal kellemesen hat a képzeletre. „Az úri körökbenregény, irta Hamilton Aidé. Ama nagy igények mellett is, melyeket ma már közönség és kritika a társadalmi regény iránt támaszt, a jelen mű bátran állja ki a próbát. Nemcsak mint érdekes olvasmány azok számára, kik az irodalom e fajában problémákat keresnek, habár a szerző látszólag — de csakis látszólag — nem foglalkozik ezekkel, hanem általában is mint kitűnő regény ajánlható a jeles angol iró e munkája mindazoknak, kik a vonzó előadás, élethű jellemzés, ellentétek szembeállítása és e mellett érdekes meseszövés kedvelői. A franczia társadalmi életnek számos ismertetése forog régóta közkézen a magyar olvasóközönségben ; az angol társadalmi élettel, nevezetesen „a felsőbb tízezer“ életmódjával, alakjaival, jellemével körülbelül e regényben fog először megismerkedni közönségünk, s igy e könyv, már szépirodalmi becsén kívül is mindenesetre sokak előtt érdekes lesz. A regény az Egyetemes regénytár tizennyojezadik kötetéül jelent meg; ára a csinos piros vászonba kötött füzeteknek 50—50 krajezár. A karavánhoz idegenekül csak mi csatlakozánk. Soha sem voltam szebb társaságban, mint a melylyel kiindultunk Győrből, mely valaha kulcsos, ma fürdős város. A gyár tőle nem messze van gyalogjában sem, noha hamarább lesz ezen gyár Miskolcz- nak külvárosa, mint Egernek közvetlen vasútja. Elértünk a telepre, mely közelről nagyszerű, de az országúiról tekintve semmit sem mutat. Schröder mérnök ur, kinél karavánostól tisztelegtünk, meg- mutogatá az uj város nevezetességét, azután némi felüdülés után a gyárba vitt. Nagyszerű látvány, a vasat minden használattal ellentétesen folyadék alakban szemlélni, majd látni, mily csekély teher egy vaggon tüzes vas egy pár embernek: nehány másodpercz és már messze van az olvasz; még annyi idő se és már az emeleten várja a további kúrát, mely nem sokára várat magára, mert kazánjába öntve, ismét pokoli (kétezer fokig menő) izzasztáson megy keresztül, mikor tartója kiöntve, már mint aczélt látjuk sisteregve végig ömleni. Megdöbbentett és elszomorított a gépészet ilyetén előhala- dása, mert én közelinek látom az időt, midőn a visszahatás be fog következni és a rohamos egyoldalú vívmányok fölött szigorú végrehajtás fog tartatni. Bár inkább a mérnök urnák lenne igaza, miután szerinte 10—20 év múlva avas kimegy használatból, helyét aczél foglalván el és a fiatalabb nemzedék a mi vaskorszakunkról a megvetés csodálkozásával fog beszélni! Fogadtam barátommal, hogy hamarább lesz e gyárváros Miskolczczal egy, mint hogy Egernek önálló vasútja lesz. Az ember, ha egyszer szobáját elhagyja, mindenre készen *
