Eger - hetilap, 1886

1886-08-03 / 31. szám

250

bőcsay Sándor választatott meg, Csókás István 4 és Szokolay Lajos 2 szavazata ellenében.

— Az egri községi alsófokú ipar és kereskedelmi iskola értesítője, az 1885/6 évről e napokban jelent meg. Az évkönyvet, Bánhidy Gyula tehetséges tanító ügyes tollából eredő „Munka, takarékosság s ennek fejlesztése“ ez. bevezetés nyitja meg. A statistikai adatok közül közöljük a következőket. Az intézet ng. Jágocsi Péterffy József min. biztos főfelügyelősége, a hevesmegyei tanfelügyelő s egy, elnök, jegyző és 14 tagból álló bizottság felügyelete alatt áll. A tanítói testület áll: egy igazgató, tiz rendes községi tanító (köztük 8 lelkész s egy rajztanitó) és egy segéd (rajz) tanítóból. Az előadások naponta d. n. 6—8 óráig, vasárnap d. e. 10—12 és délután 2 — 4 óráig tartattak. Beíratott az előkészítő osztályba 64, az I. a) oszt.-ba 77, az I. b) oszt.-ha 76, a II. a) oszt.-ba 57, a II. b) oszt.-ba 59 s a III. osztályba 57, összesen 390 tanuló, kik között az ipar összes ágai, de legnagyobb számban az asztalos, czipész, csizmadia, kovács, kőműves, lakatos, nyomdász, sütő, szabó és szobafestő ipar volt képviselve. Az általános sorozatban jeles jegyet kapott 27, jót 155, elégségest 182 és elégtelent 26. Koruk 12 évtől 20-ig terjedt, 20 évnél idősebb csak egy volt. Vallásra nézve volt, róm. kath. 328, helv. vall. 16, izraelita 46. Születésükre nézve : helybeli 190, vidéki 200. A lycevim épületben elhelyezett s az egri ipar és keresk. felügyelő bizottság alá rendelt kereskedelmi iskola tanítói kara állt: egy lelkész és 3 elemi tanítóból. Az év folyamán beíratott 43 tanuló, kik közül r. kath. 18, gör. n. egy. 1 és izraelita 24 ; nemzetiségre mind magyar, illetékességre helybeli 16, vidéki 27 volt.

— Az egri dalkör jelvénye az aug. 11-től 16-ig tartandó pécsi orsz. dalárünnepélyen igen csinos lesz. Vörös-kék, csokorra kötött szalag, alá függő részén egy ezüst babér-koszorúba foglalt lanttal.

— Az egri .,atlétikai clubb“ sport egyesület, mely e nevezet alatt a sport minden nemét (tornászás, úszás, vívás, kerékpározás, távgyaloglás stb.) magában egyesíti, közeledik megvaló- súlása czélja felé. A kibocsájtott aláírási ivet eddigelé mintegy 35 pártoló, — köztük városunk előkelőségei nagy számmal — és 40 működő tag irta alá. Mint biztos forrásból értesültünk az alakuló gyűlés f. hó 8-ára, sz. István király napjára van kitűzve.

— A hevesmegyei jótékony nőegylet, vasárnap f. hó 1-én rendezett nyári tánczmulatságát, mely — tudomásunk szerint, — pótlása akart lenni az eső miatt mintegy két hónappal ez előtt meghiusúlt majálisnak, a szeles idő újból megrontotta, mert — különösen intelligens közönségünk oly kevés számmal volt képviselve, a minőnél némely mulatságon kívüli vasárvagy ünnepnapon is többel találkozhatunk az érsekkert árnyas fasorai alatt.

— Abmarsch. A helyben állomásozó, 60. Appel ezred három zászlóalja, tegnap 2-án a hajnali órákban indúlt el a kassai

haját markolva, tépve nyavajgott fektében mint egy őrült, mely jelenetre a hat ezorka kopó felriadva, farkára ült s oly kísérteties vonításban tört ki, hogy ijedtemben bele fájult az agyvelőm.

Azt hittük az erdészszel mindketten, hogy a czigányt a lezuhanó fa-óriásnak valamely elugró töredéke ütötte főbe, és segély törekvéssel rohantunk feléje, de a czigány folyvást ordítva tépte haját és szórta széjjel a bömbölő zivatarba a nélkül, hogy legkisebb szünete is lett volna, anélkül, hogy a mi jóakaró kérdezősködéseinkre egy szóval felelt volna.

Az erdész végre elveszhette türelmét, melylyel különben sem dicsekesznek az erdészek, s rákiáltott a fetrengő czigányra:

— Mit nyavalyogsz itt ész nélkül; mire való ez ? ne ordíts hanem kelj fel, mutasd meg, hol tört el a csontod?

De a czigány rá sem hederitett a máskor oly rettegett parancsszóra, és folyvást előbbi helyzetben fetrengve tovább kiabálta :

— Haj, jaj oda van! végi van! — nem nekem, de neki, a szegény Csányi Pestának.

— Jobb bizony, ha felkelsz, s nem várod, mig én keltelek, és befogod a szádat.

Ekkor jelent meg Dónát előttünk. Reszketett minden izében, s arcza fakó-sárga volt, melyet a szélvész által millió sziporkában felkorbácsolt tűz világa még kisértetiesebbé tett.

— JSos, hát nem kürtőit vissza ?

— Nem hallottam mást, mint a magam kürtjét, a mint a Bél kő visszaadta, meg a faomlást, — de láttam valamit.

— Mit, te?

nagy had-gyakorlatokra, honnan csak a jövő hó közepe felé tér majd vissza.

— Jászberényből Írják lapunknak: Nagy Ferencz egri papnövendék, vasárnap jul. hó 19-én tartotta új miséjét. Koszorú lányok : Boross Rózsika, Merkl Mariska, Muhoray Mariska, Szalay Aida és Szele Tonesi urhölgyek voltak. Este nagy lakoma volt reggelig tartó tánczczal egybekötve.

— Új postahivatal lépett életbe Heves m. Eger-Szalók községében, mely mindennemű levelezés, küldemények, 300 frtig terjedő postautalványok és utánvételek eszközlésére jogosult.

— Hirtelen halál. Szihalomról írják lapunknak: múlt hó 26-áu reggel, Locsák János, 32 éves, egri ácslegény, a torony fedélzetének zsindely,ezésénél, egy felhúzott szarufát elhelyezendő megcsúszott s tiz ölnyi magasból a sekrestye tetejére majd a földre zuhant. Fejét bezúzva, kezét és lábát eltörve, néhány pillanat alatt meghalt. Halálának — műit tudósítónk — írja önmaga volt oka, mért nem hajtva a jóakaró figyelmeztetésre hallatlan vakmerőséggel kúszott fel a torony szélére. A szerencsétlen nőt és egy gyermeket hagyott hátra.

— Gazdag Imre gyilkosainak bűnügyében múlt hó 30-án tárgyalta a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék a kir. ügyészség vádinditványát. Két óra hosszat tartó tanácskozás után, egész terjedelmében elfogadta az ügyészi indítványt, melyet lapunk múlt (jul. 27.) számában közöltünk. A határozat 31-én hirdettetett ki vádlottak előtt. A vádlottak kérésére, Támár Alajos részére Füzesséry Géza dr., Gazdag Imrén é részére Vaisz Sándor dr., Pernyei részére Katona Péter és Molnár Károly részére Liedemann Károly dr. ügyvédeket rendelte ki a törvényszék védőkül.

— Felhívás. A magyar történelmi társulat indítványára Budapest főváros törvényhatósága elhatározta, hogy Budavára visz- szafoglalásának 200-as évfordúlóját meg fogja ünnepelni. A világra szóló eseményt 200 év előtt egész Európa ünnepelte; a pápa előtt bemutatott tűzijáték, a spanyol hős költemény, melyet róla Írtak, a hollandi, ágostai és római legkiválóbb művészek versenyzése, hogy ez eseményt méltókép örökítsék meg, mutatják a rendkívüli érdeklődést, melyet az minden körben ébresztett. S ez érdeklődés még hosszas időn át tartott; az ünnepélyek még sókáig évenként megújultak, mignem újabb események kezdték azok emlékét háttérbe szoritni. De a főváros elhatározása az érdeklődést újra felébresztő. Időszerűnek látszott hát a történelem világánál megvizsgálni az esemény részleteit, mely megtörténtekor oly lázas örömre ragadta Európa legtávolabbi vidékeit is. Kimutatni, hogy a világ-rész tényleges részvéte mellett, mennyivel és mivel járult hazánk a felszabadítás nagy munkájához. Összeállítani annak változatos és regényes epizódokban gazdag részleteit az adatok dús halmazából, melyet bel- és külföldi levéltárak őriznek.

— A fehér őz ugrott el mellőlem, mikor a kürtöt meg futtám.

— Jól láttad-e ? A fehér őz ?

— Megismertem, mert láttam már egyszer — Egy nagy öreg suta.

— Láttad is te, mikor láttad volna?

— A múlt héten, erdész úr, az nap viradóra, mikor a czigányt meglőttem, bár ne láttam volna soha sem.

Az erdész nem szólott semmit, legyűrte a sült szalonna utolsó falatját, tele öntötte tarisznyáján lógó fakanalát borral, kiitta, s azt mondotta, hogy nem esett jól a vacsora.

A czigány pedig folyvást egy helyzetben a földre borulva feküdt és csendesen jajveszékelt tovább.

A regg végre is felderült; a szélvész még folyvást dühöngött, Csányi Pesta még sem jött elé.

— Még is talán eltévedt.

— Én még most is azt hiszem, hogy betévedt valamely mulató helyre, — mert Pestánk nagyon szereti az italt.

— Mit mondasz hozzá Flóris?

A czigány mozdulatlan ült a földön, hangtalanul bámult a ropogó tűzbe és szomorúan rázogatta kúsza fejét.

— Nos beszélj hát valahára, most lenne az ideje; — úgy mondják rólad, hogy nagy látó vagy, vagy mit gondolsz hát, hol van most Csányi Pesta?

Folyt köv.