Eger - hetilap, 1886
1886-07-27 / 30. szám
238 Attól a kamat-garantiától pedig ne tessék olyan nagyon megijedni. Én szentül meg vagyok győződve, hogy, ha a deb- reczen-füzes-abonyi vonal az eger-nádasdival egyidejűleg kiépül, — már pedig kétségtelen, hogy ki fog épülni, — ha eger-nádasdi vonalunk, a földinunkálatok „házi vállalat“ utján való elkészítése által is jutányosán fog kiépülni, s e vonalon a kereskedelmi s szállítási forgalmat okszerű eszközök által —■ melyeknek megbeszélését most még idő előttinek tartjuk, — előmozdítani törekszünk : e vonal jövedelme annyira ki fogja magát fizetni, hogy a mi kamat-garantiáukra bizony nem lesz szükség. Példát idézünk. A földkerekség összes vasútvonalai közt, nincs együgyübb és szerencsétlenebb combinátióju szárnyvonal, mint a füzes- abony-egri, és a vámo sgy ör k-gyö ngyösi két zsák vonal. Mindenki szentül meg volt győződve, hogy ezek csak ráfizetéssel lesznek föntarthatók, — s ma már mindenki tudja, hogy „mindakettő“, egyre növekvő forgalom mellett, tisztességesen kifizeti magát. Aztán arról is megvagyunk győződve, hogy ez a kamat biztosítási kötelezettség sem fogja soká terhelni vállainkat, mert hogy legalább az ege r-n á d a s d i vonalat a kormány rövid időn minden kamat-garantia nélkül át fogja venni, s államosítani, s ekkor a nyomjelzésre fordított költségeinket is ki fogja fizetni, az több mint bizonyos. Adóügyünk körül. A mennyire hiányos, ingadozó az adóügyi elmélet, csaknem általánvéve a pénzügyi tudományban, ép oly sovány vigasztalásra találunk az adóügyi gyakorlatban, mely világtalan létére vak elmélete által kénytelen vezettetni magát; s maga azon körülmény, hogy minden ország közvéleménye ritka egyöntetűséggel sürgeti az adóreformokat, legnagyobb világossággal tanúskodik arról, hogy a jelen állapot a gyakorlatban tarthatatlan, s hogy átalánossá lett a meggyőződés, miszerint még a legvisszásabb theoria sem szülhet a legtöbb államban, több bajt, mint amennyit a tényleges viszonyok természetileg teremtenek. Mennyiben állanak ez igazságok hazánkra nézve, mennyiben kell különösen nálunk, hol az adórendszer szabályozó befolyásánál fogva nevezetes hatást gyakorol, épen most fejlődő köz- gazdasági életünkre, nagyobb figyelmet fordítani e kérdésekre, felesleges itt tovább vitatni. Fájdalom, hogy a napi sajtó sallan- goskodása helyett nem fordítja e termékeny talajra figyelmét, mikor külföldön ily kérdések még a legapróbb lapokban is beható tárgyalásban részesülnek. Hanem nálunk — — hagyjuk ezt. Táblabirónép vagyunk s politizálunk, de nem tanulunk. Kétségkívül áll, hogy az adóügy rendezése nem lesz a község jövedelmi csatornája; valamint kétségkívül áll az is, hogy Az „EGER“ tárczája. Egy szivarért. Most szívom a szivart . . . Látod, ugy-e? látod . . Hogy űzöm el vele Az éjjeli álmot?! Az éjjeli álmot . . . Hadd álmodjam ébren A szerelem álmát Veled üdvösségem! Most szívom a szivart . . . Füstje száll enyészve . . . Ily semmi, igy száll szét Mind, amitől félsz te . . . Füstgomoly felhőit Ne nézd te nagy vésznek! Lásd, egy fuvalomra Végkép elenyésznek! . . Most szívom a szivart . . . Lassanként hogy hamvad! Ég szivem is . . . oh de Nem találsz ott hamvat! bárminő adórendszer közt az volna a legjobb, a hol semmit se kellene fizetni; — s ez az igazság áll ma is. Szászország egyike a legiparosabb országoknak a continen- sen. A földadó 1843-ban vettetett ki a jelen rendszer szerint. Minden egyes birtokos külön ivet kapott, melyre birtoka s annak remélhető tiszta jövedelme 10 garasban, egységekbe számítva vétetett föl. Akkor még a három fordulós gazdálkodás divatozott; vasutak alig voltak. Egy-egy adóegység adója 9 fillérre, tehát a jövedelem 9%-ára állapíttatott meg. Eredetileg az egész országban 56 millió adóegység vétetett fel, s e szám azóta bár 69 millióra emelkedett is, az emelkedés az együtt constatált házadóra esik. A földadó tehát 9%-ka az 1843-ban felvett tiszta jövedelemnek, s most is csak 46%-kal magasabb az első felvétel eredményeinél, mig a kereseti és személyadó 300%-kal. A földbirtokos most alig fizet átlag többet 2%-nál, mig nálunk a katasteri tiszta jövedelemnek, mely ugyan szintén átlag nagy mértékben mögötte áll a ténylegesnek, 30%-a fizettetik. A szász herczegségekben, Altenburg, Weimár, Coburg és Gothában különböző a kivetés módja, de az adó a 6°/0-ot nem haladja meg. Az adóenquete munkálataiból ismeretesek e tekintetben Franczia és Poroszországnak a mieinkhez képest kedvező viszonyai, melyek csakugyan nevezetesek volnának még akkor is, ha a jobban kifejlett cultur-élet hatalmas tényezőként nem járulna hozzá. Es aztán meg van elégedve a közvélemény ? Legkevésbbé sincs. Poroszország részéről már a legloyali- sabb lapok is megindították a hadjáratot; a szász herczegségek földadó-reform-munkálata már tárgyalás alá is került s a közönség nagy figyelemmel váija a vajúdó hegyekből előjövő egerecs- két. — Francziaország, részéről az óriási szükséglettel szemben is azt állítja, hogy 5 centimmal felemelni egy-egy frank után a földadót lehetetlen, s habár a felvételek hiányossága mellett sok vidék még 20%-ot sem fizet, ez nem elég ok a túlterheltek tovább terhelésére. — Szászországban a mezőgazdasági congres- sus nyíltan követeli az adó-reformot, a földadó leszállítását, a földbirtokot terhelő indirect adók törlését, mig aztán a kereskedelmi- és ipar-kamarák a földbirtok erősebb megadóztatását minduntalan hathatósan sürgetik. Ebből a tanulság az, hogy soha sincs, és bizton merem állítani, nem is lesz adó-reform, mely mindenkit kielégítene, miután mihelyt létezik adó, rögtön sújtva van általa valamely érdek, s mihelyt sújtva van valaki, felébred benne az irigység; de következik ebből egyszersmind az is, hogy az adónak a törvényhozás utján való szabályozása a legszebb feladatok egyike, mely a szembeállított érdekek harczán felülemelkedve, a közproductivitás érdekében mindegyiket tehetsége szerint igénybe veszi. Persze e lélekemelő magaslat öntudatáig, a minden tudomány s önállás Örök tűz lobog ott, — Lángot kelt a lángja; Szivedért ég — s szived Gyújtja örök lángra . . . Most szívom a szivart . . . S ha végkép elégett, Elteszem — ne kaczagj! — A kis szivarvéget. Emlék lesz: a füst, hamv Jussanak eszedbe, Ha vádolni készülsz . . . — Jó éjt, álmom szentje! K. I. A czigány peczér. — Elbeszélés a inálrai vadász-életből. Irta: Biró Mátyás.*) I. Meghajtottuk már a Nagyoromtól kezdve végig az egész bérczet; állottunk a Szenes-fal ej tőn, végig jártuk a Bányahegyet, lecsúsztunk a Bányabér ez erősén; Kántor állás, Püspöklesi kitünő hajtások mind, mind a hátunk mögött már, de szerencse nem volt velünk, vad nem mutatkozott, vagy a mi a hajtásba jött is, elmenekült; kitört félre anélkül, *) Egyik kiválóbb munkatársunk ál-neve.
