Eger - hetilap, 1886

1886-07-06 / 27. szám

218 — A csődvizsgálat eredménye. Az egri papnövelő intézet­be való fölvételre, különböző tanintézetekből, összesen 24 ifjú jelentkezett, kik közöl a f. hó 2-án megtartott csődvizsgálat al­kalmával 18-an vétettek föl; név szerint: az I évi theologiára: Feczko János az eperjesi, Vörös Antal a miskolczi fógyrnn. érettségit végzett növendékei; a VIII osztályra: Atlasz Mik­lós a veszprémi, Kali vöd a Nándor az egri, Novák Béla a kalocsai, Pigay István az ungvári és Hoífmann Alajos a nagy- szombati fő-gymn.-ból; a VII osztályra H u t k a y Lipót az egri, Dambrovszky Imre a nyitrai, Erdős András a jászberényi, Matuszka Mihály a kassai, P a m u 1 i n Péter az ungvári, S c h u s z- ter Román a lőcsei, Major Zoltán Béla a nagyváradi. Kovács Kálmán a szatmári, Major Kálmán a gyöngyösi, Ma gyári Pál a gyöngyösi és Huszár János a nagyszombati főgymná- ziumból. — Gyászhir. Csetneki Remenyik János, a megyeszer- te ismert dormándi nagybirtokos Remenyik-család tagja, hevesi földbirtokos, f. hó 5-én 41 éves korában, hosszas szenvedés után, elhunyt. A boldogult hült tetemei f. hó 6-án tétettek a hevesi sirkertben az örök nyugalom helyére. — Törvónysziinet. A f. é. jul. I-től aug. végéig tartó tör­vénykezési szünet alatt, a törvénykezési ügyeket a törvényszék­nél maga az elnök, Vavrik Béla őnsga vezeti, ennek távullé- tében, mint elnöki helyettes, Szuhányi János törvsz. bíró. Birákul pedig júl. hónapban Markovich János és Szabó György törv.-sz. bírák szerepelnek; augusztusban ez utóbbit Kobza Lajos törv.-sz. biró váltja fel. -- A járásbíróságnál pedig Kosa Kálmán kir. já- rásbiró fogja a juristitium alatt az ügyeket intézni. — Színészet. A városunk müveit közönsége körében még jó emlékezetben levő, szorgalmas és ügyes színigazgató, Aradi Gerő, jól szervezett színtársulatával, mely a téli évad alatt Deb- reczenben és Szegeden, az ottani müveit közönség magasabb mű­vészi igényeinek is képes megfelelni, f. hó közepén városunkba érkezik, s előadásait az itteni színkörben, f. jul. hó 17-én fogja megkezdeni. Aradi társulata nagy személyzettel bir, s kiváló vi­déki erőkkel rendelkezik. S ép ezért nagyon kívánatos, hogy szin- házkedvelő müveit közönségünknél megfelelő s állandó pártfogást találjon, mert ez által nemcsak jó hírünket és nevünket, az „egri“ nevet őrizzük meg, hanem azt is elérjük, hogy a vidék előkelő társulatai máskor is szívesen fölkeresik Eger városát. A közelebbi napokban az igazgató megbízottja megindítja a bérlet- gyűjtést, melyet t. olvasóink buzgó pártolásába a legmelegeb­ben ajánlunk. — A népfölkelés és az életbiztosítás. Az „Assicuriazioni Ge­nerali“ igazgatósága arról értesít bennünket, hogy az állami jó­váhagyás fen tartásával elhatározta, hogy az életbiztosítási ágban a biztosítottak érdekében több rendbeli újítást fog a kötvényfel­„Már azt megszoktam!“ Mikor megvan az orvosi vélemény, hogy a kis fiú lelki fejlődése lépésben haladt testével, mely erőtlen, fejletlen, gyenge s igy nem lehet beszámítás alá vonni tettét, melynek horderejét és következését nem ismerte, útnak indítják a kis vádlottat, előbb még azonban oda dug a jó biró neki titkon egy hatost: „Ezen meg végy szalonnát!“ A kis Kakas Márton széles arcza még szélesebbre gömbö- lyödik az örömtől, megköszöni alázatosan a tekintetes urak jósá­gát és útnak indul, előbb azonban beköti egy rossz kendő sar­kába a pénzt, hogy el ne veszítse, s oda rejti a szivéhez. „Jól eldugd Márton, mert kirabolnak!“ mondja neki tréfá­san az orvos. „Ne tessék engem félteni kérem á’tossággal, előbb hagyom elvenni az életemet, mint ennyi kincset!“ s elindul hazafelé. Kis fagyos, vörös lába gyorsan gázolja a havat; nem is ér­zi, hogy az hideg, úgy betölti az a boldog gondolat melegséggel keblét, hogy pénzt visz haza, segítséget. Hogyan fog örülni édes anyja! Az a szegény beteg asszony, kinek ő képezi minden vi­gaszát, minden reménységét. Milyen szívesen szenvedett érte, még azt is eltűrte, hogy „zsivány“-nak hívják, pedig ez fájó seb az ő önérzetén, de édes anyja hálaadó szava meggyógyítja azt. Minden perczben oda kapott szivéhez, ott van-e még a kincs, nem veszett-e el? s az egész utón azon gondolkozott, hogy mi­lyen szavak kíséretében nyújtja át anyjának azt a sok pénzt? Majd azt fogja mondani: Édes kis anyám! Ne epessze ma­gát, ne búsuljon, ne szomorkodjék! A kigyelmed drága könyei tételek közé felvenni, különösen a legmesszebb menő engedmé­nyeket teendi a népfölkelésre kötelezettek érdekében. Ugyanis a kötvény, ha a biztosítás már legalább egy év óta érvényben volt, a népfölkelésre köte ezett biztosított irányában jogérvényét min­den pótdíjfizetés nélkül az esetre is megtartja, ha az illető tény­leges hadi szolgálatra fogna behivatni és pedig 15000 frt erejéig terjedő biztosításnál a teljes összegre és az egy és ugyanazon egyén életére szóló nagyobb biztosításnál 15000 frtig. Ezen ked­vezményben a társaságnál már biztosítottak is részesülnek, a meny­nyiben azoknak megengedtetik, hogy mostani kötvényeiket kicse­rélhessék az újabb feltételeknek megfelelőleg kiállított kötvények­kel. — Örömmel üdvözöljük ezen újítást, mely oly hatályos mó­don tesz eleget a mai kor kívánalmainak. A nagy iparos és köz- gazdasági intézmények mérvadó képviselőinek kétségtelenül nem csak üzleti feladatuk, hanem egyszersmind kötelességük is, hogy lehetőleg számoljanak a napi kérdésekkel. — A népfelke­lési törvény az életbiztosítási intézményt ily kötelességgé vált feladattal állítja szembe, melynek szabadelvű megoldására első sorban is a nagy és hatalmas belföldi biztositó társaságok köte- lezvék. — Hogy az „Assicurazioni Generali“ tudatában az ál­tala elfoglalt előkelő állásnak az egész népességre nézve kivá­lóan fontos ügyben is első vala, mely megtette az elhatározó lé­pést, teljes elismerést érdemel. — A „polgári-ifjúság“ által jún. hó 14-én tartott nyári-mu­latság alkalmával a részvénydijakból befolyt 80 frt 70 kr. Kiadás volt 70 frt 20 kr. maradt 10 frt 50 kr., mely összeget a „pol­gári-ifjúság“ nevében a tűzoltó-egylet pénztára javára Írattuk. Zochor Dezső, m. k. pénztáros. Szilágyi Antal, m. k. ellenőr. — Terményüzlet (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tu­dósítónktól.) Mint orsz. vásár előtt rendesen, múlt heti vásárunk igen lanyha volt; a vevők várakozó állást foglalnak, mert a kü­szöbön álló, s igen gazdagnak ígérkező aratás eredményére szá­mítanak. Jegyzett árak: t. búza: 6.60 — 7.20; kétszeres és rozs (ára 20 krral csökkent) 5.0—5.50; árpa (lanyha) 5.40—5.80; kukoricza: 4.80 — 5; zab: 6.20—6.50 mmkint. — Júliusi országos vásárunk, mely vasárnap, f. hó 4-én, a délesti órákban gyűlt, úgy eladók, mint vásárlók tekintetében szokatlanul látogatott volt. Különösen rendkívül népesnek tűnt fel a lóvásár, hol tömérdek eladó jószág, nagy kinálat, megle­hetős magas árak, de aránylag igen csekély vételkedv volt ta­pasztalható. A szarvasmarha-vásár azonban, úgy anyag, valamint kinálat és kereslet tekintetében feltünőleg silánynak mondható. — Ruhaneműek rövid áruk-, s egyéb vásári czikkek- ben nagyon gazdag volt a behozatal, melylyel azonban, daczára a nagy kínálatnak, s mérsékelt áraknak, a vásárlás kevésbbé állt arányban. Felelős szerkesztő: SzaTfoÓ IgnáCZ. ne folyjanak többé — hoztam pénzt, kincset!“ s azt a két csil­logó ezüst hatost oda nyomja majd abba a drága kézbe. Minél közelebb ért kis kunyhójukhoz, annál nyugtalanabb, fájóbb lett a szive. Maga sem tudta miért? Úgy érezte, mintha egy nehéz, terhes felleg borult volna homlokára, mely minden perczben fel szeretne olvadni keserves könyekké. Amint belépett sötét, szűk kis kamrájukba, hideg borzongás futott végig fagyos kis tagjain. Lábujjhegyen lopódzott oda az anya fekhelyéhez s végig tapogatta reszkető ujjal annak testét. Elfőjtódott hangon szólította ... de a rettenetes csendességben nem szólalt meg semmi. Annak a szegény asszonynak nem volt már szüksége az ő szeretetteljes vigaszára, hogy „ne búsuljon, ne sírjon többé“, megfogadta azt a szép szót előbb is. Nem fog többé sírni. A kis fiú tapogató keze érezte a setétben, hogy anyja me­rev arcza még vizes a ráfagyott könyektől . . . vagy talán csak a penészes lé csörgött rá a nedves falakról ?! Lázas sietséggel előszedte a pénzt, hogy egy meleg szorí­tással belenyomja az élettelen kézbe, mely az ágy szélén lecsün­gött soványan, szárazon ... de a pénz messze gurult a nyirkos földre s pengése nem ébresztette többé életre azt a szegény fá­radt testet, mely örült, hogy elnyughatott. A szerencsétlen kis fiú aztán beválthatta kincsét egy — szemfedőért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom