Eger - hetilap, 1886

1886-06-29 / 26. szám

206

a pliyloxera ellen, s bár körülbelül 90 pályázó jelenk ezett, egyik sem oldotta meg a kérdést, s a szőlők továbbra is mentketlenek maradnak.

Ezt tudva, minő reményt meríthetünk mi szőlőink megmentése ügyében, várkatunk-e ily körülmények között kíméletet? Aligha! Mert ha Francziaországnak, nem különben több más intelligens államnak, és hazánk egyes vidékeinek szőlői, daczára minden erőfeszítés- és áldozatnak a phyloxera által megsemmisítve lettek, mi sem fogjuk elkerülhetni keserű sorsunkat, s bajosan leszünk szerencsésebbek másoknál.

De jobb is, ha a legroszabb következményekre gondolunk, és nem vezettetjük félre magunkat az Optimismus csalóka kilátásai által, hanem már eleve, mielőtt szőlőink veszedelme nagyobb arányokat öltene, gondoskodunk azon óriási bajok elhárításáról, melyek szőlőiuk esetleges elpusztulása által, városunkat és lakosságát fenyegetik.

Köztudomású dolog ugyanis az, hogy városunk lakosságának több mint felét az u. n. kapás népesség képezi, a mely csak a szőlőmunka-napszám után él, ehhez, ha veszszük még a lakosság egynegyedét képező szőlőbirtokosokat, látjuk, hogy városunk népessége háromnegyedrészének existentiája, úgy szólván kizárólag a szőlőszetben bírja alapját. Mi fog mindezekkel történi, ha a phyloxera által elpusztított, vagy erejében megbénított szőlőhegyeink felmondják a szolgálatot? mi fog történni akkor, ha a városi polgárság anyagi existentiája kérdésessé válik ? — Nemcsak a lakosság soraiban fog igen is érezhető ritkulás beállani, hanem egyéb baj és veszteség fogja érni a várost és lakosságát. Már magában véve azon körülmény, hogy sok oly szőlő-terület van városunk határában, mely másnemű mivelésmódot nem enged, mert pl. szántófölddé, kaszálóvá stb., nem alakítható át, mely tehát az őstermelés más mivelési ágai szerint nem hasznosítható, értékek teljes vagy részbeni megsemmisülését fogja maga után vonhatni, — de másrészt ösmeretes dolog, hogy a szántóföldekké átalakított szőlő-területek értéke is igen nagy csökkenéssel jár. — A beltelkek ára is, a lakosság megritkulása folytán leszállani lesz kénytelen. Szóval beállhatnak eshetőségek, melyek e különben is szegény várost, a nyomor szélére vethetik.

És éppen azért, hogy e csapást elkerüljük, kellett e szomorú képet teljes valóságában feltárnunk és ez által a hatóság és lakosság figyelmét arra fölhívnunk, nehogy készületlenül találjon a csapás, és mi csak akkor ébredjünk a borzasztó való tudatára, mikor már minden mentő eszközünktől megfosztattunk, a mikor indolenciánkért a legkeserübb büntetéssel kellendne lakolnunk.

Mi teendőnk van a jövőre nézve és annak érdekében? Oly fontos kérdés az, hogy arra egy egyéni vélemény kielégítő feleletet nem adhat. A veszély közös, a mentő eszközökről is közösen kell gondoskodnunk, bár minden vélemény vagy javaslat ez ügyben, mely ha csak félig elfogadható is, komoly megfontolás és discussio tárgyát kell, hogy képezze.

nek Illésházyé tűnik fel, ki ez időben maga is a hadseregben szolgált. Illésházy az alsó vár bevételét okt. 4-re s igy a 13-ik napra, Ortelius a reveimnek nevezett alsó vár elfoglalását szept. 26- ra s igy a 8-dik napra teszi.

Érdekesek ez időből nejéhez, Czobor Erzsébethez irt levelei gróf Thurzó Györgynek, ki Miksa fóherczeg seregéhez szept. 8-án a hatvani táborban csatlakozván, a keresztesi nagy csata végéig folyvást elpben szolgált. Thurzó Írja Szécsényből okt. 7-ről „hogy az Eger külső várát megvették a törökök,“ ezt Illésházy határozottan okt. 4-re teszi, a mi hit eles adatnak tűnik elő; majd Thurzó okt. 15-én a hanvai táborból Írja nejének, hogy „az elmúlt vasárnapon hitre megadták“ Eger várát; e vasárnap okt. 13-ra esett, s igy ez hitelesíti Istvánfy előadását, ki ezt okt. 14- re teszi.

Ezen eltérő adatok egybevetése után, leghitelesebben tűnik fel Istvánfy előadása, melyet mi Ortelius részleteinek hozzáadásával követünk.

Érezték is Eger várának fontosságát; mert már 1591 márc. 29-én a felvidéki megyék követség utján kérték Rudolfot, hogy Eger vára kerítését az országosan oda rendelt közmunka elvégezhesse. Majd 1596:34 t. ez. szerint az országgyűlés azon kérelemmel járult a királyhoz, hogy mivel az Eger végvárához tartozó vidék, a mostani háborúk alatt úgy a törökök és tatárok, mint a katonák által nagy részben elpusztittatott s a várőrség fentartására rendelt jövedelmek — a mint mondják — nagyon megkevesedtek; a király e veszélyes időviszonyok között, e végMivel pedig tapasztalat szerint a phyloxera terjedése, kivált kezdetben, nem oly rohamos, semhogy az nekünk a szükséges intézkedések megbeszélésére és érvényesítésére időt nem engedne, nem szükséges ugyan elhirtelenkednünk a dolgot, de nem szabad halogatnunk sem, mert az első hiba, de a másik bún volna.

—i. —ó.

Megyei élet.

Fegyelmi büntetést szenvedett 3 rab, a fogház szabályok megsértése miatt; a dologházban 30 rab foglalkozott; asztalos munka készült 298 drb. 153 fit. 60 kr. értékben, bodnár munka pedig 39, 75 frt. 20 kr. értékben, külső munka 316 napszámmal 73 fit. 20 kr. értékben, miből az államkincstár illetéke 102 frt. 67 kr. a raboké pedig 51 frt. 33 kr. A megyei főorvos jelentése szerint: Az időjárás a múlt hó elején mérsékelt melegségül, a hónap többi szakán a melegség csapadék hiányában uralkodott, egészségi viszonyunk igen kedvező volt. A betegségek gyakoriságukra a rendes scála szerint jelentkeztek. Erdő-Kövesden, Ver- peléthen, és Aldebrőn himlő járvány jelentkezett, a hó elején Gyöngyösön a kanyaró tartotta magát. Ragályos betegség nem fordult elé. Az iskolákra nézve, a kaáli I osztály igen sziik, sötét s a közegészségi kívánalomnak nem felel meg. Az ivóvíz, tápszerek jók, vágóhidak, a Gyöngyösit kivéve, tiszták. Gyetvai Istvánná Kápolnán veszett eb által maratott meg, orvosi gyógykezelés alatt áll. Orvos rendőri bonczolás volt 2, hullaszemle 1, törvszéki bonczolás 2. Kéjnő telep van 10, 29 kéjnővel. Egyetemleges orvos tudori oklevelét láttamozás végett bemutatta nála Dr. Borsody Miksa Pétervásárról és dr. Radnay Manó Pászt- hóról, kiknek letelepedését nevezett helyeken tudomásul venni kéri.

A kir. főmérnök jelentése .szerint: Az államutra kiállíttatott május hóban 526 halom; van jelenleg összesen 1473 két köbméteres kavics rakás, ennek kifizetése iránt az előterjesztés külön megtétetett, az út állapota jó. A megyei utakon megindult, munka igen szép eredménynyel halad, a Tenki utón bealapkö- veztetett az idén összesen 1100 f. méter, a Ludasi utón 800 f- méter, az adácsi utón 500 f. méter, a Füzes-Abony-Tárkányi utón 800 f. méter, azonkívül a fentartási anyag szállítása teljes erővel folyamatban van. A kir. adófelügyelő jelentése szerint: múlt hó folyamán a 1886 évi III. osztályú kereseti adó, továbbá a nyilvános számadásra köti-lezett vállalatok és egyletek adójának kivetése befejeztetett; a hadmentességi dij kivetési lajstromok 5 község kivételével, az általános jövedelmi pótadó kivetési lajstrom pedig egy község kivételével a megye egész területéről beérkezett. A lefolyt havi adó-befizetés eredménye a következő: befizettetett az egri kir. adó hivatalnál adóba összesen: 72,863

vár szükségleteiről gondoskodjék. Mielőtt azonban ez megtörténhetett volna, a sors másképen határozott.

E vár kapitányává még 1594 okt. 1-én bedeghi Nyáry Pál neveztetetett ki s alatta a várőrség ezer főből állott. Nyáryt a hatvani táborból Miksa főherczeg a nagy török tábor mozgalmainak liirére haza bocsátotta s ugyanekkor a vár erősítésére nehány nagyobb ágyút s gróf Thurn Jakab vezérlete alatt 2500 főnyi morva katonaságot küldött, ezenkívül meghagyta Teuifen- bachnak, hogy Eger vára védelmére minden szükségesekről gondoskodjék.

Miksát váczi táborozása alatt Nyáry küldöttei sürgetve kérték, hogy e várat a fenyegető veszély nagyságához képest több őrséggel s hadi élelemmel lássa el. A főherczeg azonnal rendelkezett s Trczki Vilmos vezetése alatt önkényt ajánlkozó 500 német puskás, 300 vallon, Cogarini Kolozs várépitész, és 300 mázsa -lőpor s nagy tömeg kanóczczal Egerbe még szerencsésen elérkezett. Azonban éppen az idegen hadaknak a várőrségbe sorozása lett a vár gyalázatteljes elvesztésének oka.

Ezután a főherczeg a Pest alatt táborozó török végvárak- beli tizenötezer főnyi sereg meglepetésére tervezett hadjáratot. E végett szept. 19-én éjjel megindult, azonban részint mivel ágyúi Vácztól nem messze, a feneketlen sárban elsülyedtek, részint mivel terve a töröknek elárultatott, — a vállalat, néhány fogoly ejtésén kivűl, eredménytelen maradt.

Ennek következtében szept. 26-án Esztergomhoz vonult, itt vette szept. 29-én azon rémhírt, hogy a nagy török tábor Eger várát körülzárolta s az egriek kérik, hogy a felmentő sereg küi-