Eger - hetilap, 1886
1886-06-22 / 25. szám
198 mértékben megvannak. De azok egyenesen és összesen semmiféle egyletben sem nyilatkoznak magasztos kifejezésükben oly világosan, mint a tűzoltó egyletben. Mi a tűzoltó egylet ? Az r emberszeretetet, áldozatkészség és hazafiság legszebb kifejezése. És : Mi a tűzoltó? Az építő béke munkájának önérdek nélküli legbátrabb katonája, a ki kard helyett csákáuynyal, ellenfél vére ontása nélkül, a pusztító elemmel kél csatára, hogy annak rontó hatalmát megtörje. A tűzoltó a szó legszebb és legkitűnőbb értelmében felebarát, — a ki ember társáta szerencsétlenség pillanatában segélyével keresi fel. A haza iránti szent kötelmek betöltője, mert mig egy részről a hazaszeretetben, a rend, fegyelem és szabadságért lángol, addig más részről az ernyedetlen munkában az elem hatalmát megfékezve, az egyesek, és igy az egyesek összeségének: a nemzet vagyonának védelmére emeli fel karját. A tűzoltó önérdek nélkül a tettek embere, és igy büszkesége a családi tűzhelynek, méltó tagja községének, hű polgára hazájának, előharczosa a nemzeti vagyon emelésének, testvére felebarátjának, s áldása az emberiségnek. A tűzoltó egylet eszméjében tehát nagy gondolat van kifejezve; mert abban a tetterő az áldozatkészséggel, az emberszeretet a haza és szabadság-szeretettel ölelkezik. Méltó tehát a tűzoltó becsülésre és tiszteletre. És a község, mely tűzoltó- egyletet szervez, életrevalóságának ad kifejezést, — amely község pedig a szervezett tűzoltó egyletet virágzónak fentartja, az ezen szép erényeket ékesen megkoszorúzza. — Eger város ezelőtt 12 évvel alakította tűzoltó-egyletét. Egyesek és a város szép áldozatkészsége lehetővé tette, hogy az meglehetősen, habár a czélnak nem teljesen megfelelőleg felszerelte magát. Nemeslelkű, áldozatkész férfiak sereglettek zászlója alá, és igy szükségének, hasznosságának az elem pusztító hatalma ellen szép jeleit adta. — És mégis e szükséges, és mindenekfölött hasznos egylet most, úgy látszik, a lassudan közelgő lanyhaság árnyalata alatt már látszólag pangani kezd. A 12 évvel ezelőtt tömör erő gyengült, és a tagok száma is bizony megapadt. Hát talán az áldozatkészség és felebaráti szeretet is kihűlni látszik?! Óh nem, távol legyen tőlünk, mintha talán oda akarnók magyarázni a dolgot, hogy városunkból már kihaltak $,zon polgárok, kik szívvel és észszel, karral és pénzzel, úgy minden áldozatkészséggel tudtak mindenkor a közügy érdekében lelkesülni; — éppen nem. Igaz hogy vannak, vagy legalább is lehetnek honunkban még most is városok, hol minden nemes vállalat a szalmatüz bíbor lángjával születik és a hideg közönyösség rongyában nyomorúltúl vesz el. De városunk korán sem tartozik ezek osztályába, és városunkat nem is sorozzuk azok közé, melyek lakói a hasznos, szép és jó Mondd, mit tegyek édes húrim, javadéi’’“ De felelni a lány nem igyekszik. „Szólj, kell-e igaz gyöngy?“ (Búsan mosolyog) „Vagy szűz havasokról a bérezi virág keli? Vagy — itt két szeme öldöklőn ragyogott — Tán jobb meglepetés ez a pár szem? „Hozzátok arany tálezán be.“ — Mereven Vár Stella, feszülve de holthalaványon. „Ebben gyűlölet volt, ebben szerelem. Ráismersz e szemekre, virágom? „E két henye gömbben, mondd, megleled-e, Melyik lese rátok cselvetve, serényen ? S h o 1 rejlik a szív hő, bűnös melege, Drágább teneked, mint nap az égen?“ Felállt a kegyeueznő, halkan, szelíden, ltja szeméhez nyúl. ,,„E két kicsi gömbén Fekszik kiterítve ép, égi hitem. . . Én voltam, aki őt megöltem. „„Meg mért babonáztam, enyhe mosolylyal? Es, mint a bokor rejt sok fényes madarat; Mért nem tudtam elrejtni titokban? Mért avatúm be a csillagokat ? elérésére megindított minden munkába hamar belefáradnak, üdvös intézményeiket részvétlenségben elbukni engedik, mert nincs elég értelmük és szivök? Mi a hanyatlást az egylet működési belszervezetében tapasztaljuk inkább, mintha nem találnánk ott elegendő erélyt és lelkesedést; az organizmus pedig általában meggyengült benne. — Itt kell tehát a bajt orvosolni, ami sok nehézséggel épen nem jár. Ami az egylet anyagi fentartását illeti, itt nincsenek aggodalmaink, joggal hivatkozhatunk városunk nemes polgáraira és azok kötelességérzetére, s mi hiszszük, hogy nemes polgáraink kebelében az emberszeretet, hazafiság és kötelességérzet szikrája folyton lángolván, az egylet által legközelebb rendezendő nyári mulatság körében részvételük minél nagyobb leend; valamint az augusztus hónapban megtartandó fiumei országos szövetségi gyűlésre való. megjelenéséhez szükséges úti-költség fedezéséhez filléreivel áldozni fognak. Mert hiszen saját jól felfogott érdekünk parancsolja az egyletet tehetségünk szerint istápolni. A férfi erő és szerető szív magasztosabb térre, mint a tűzoltó-egylet működési terére nem léphet. L. l-s. Megyei élet. Hevesmegye közigazgatási bizottságának f. év június 7-én tartott ülésében a következő ügyek nyertek elintézést: Az alispáni jelentés szerint: a közbiztonság a megye területén május hóban kielégítő volt. Hofier Soma hevesi lakos panaszt tett, hogy 3 hevesi huszártiszt parancsából közhuszárok által megveretett, vagyonában megkárosittatott s személye és családja tagjai veszélyeztetve vannak, mivégből a járási szolgabiró utasittatott a kellő intézkedések megtételére. Gyöngyös városánál a pénztár kezelés kérdéssé tétetvén, a város házi pénztárainak megvizsgálása elrendeltetett, mely vizsgálat a pénztári készletet helyesnek s a számadásokat és könyveket rendben találta. De minthogy kitűnt hogy pénztári vizsgálatok alig voltak, a mennyiben a legutolsó pénztári vizsgálat 1881. év deczemberében tartatott s tetemes összegek, melyek előlegként kiadásba mentek, mint készpénz mu- tattatnak ki; fölhivatott a város tanácsa és polgármestere, hogy nyilatkozatukat a megszabott határidőn belül mutassák be. A közm. és közi. ügyi minister útján beérkezett abbeli panaszára Nagy Bernát egri lakosnak, hogy Eger városánál a közmunka pénzek nem kezeltetnek helyesen, vizsgálat rendeltetett el, mely sikkasztást állapított meg, amennyiben 7178 frt 05 kr. hiány mutatkozik, — mivel pedig a pénz kezelésével megbízott Eger váro,,„Óh! és ama csendes, örök szép éjjel, . . . Émléke fejembe s tán leltembe fagyott, Oly mozdulatlan minden részében! De csak a múlt ez, a jövő halott. „„Légy irgalmas, küldj vérpadra királyom, S tétesd le tetemimhez e holt szemeket. Hadd hamvadjon velem, egész világom.““ „Jól van, — szólt az s keserűn nevetett. „Szép emlék-kő fog majd állni fejednél, Az én nevemet majd nyomja örök átok. Regédre a szem sir, hisz te szerettél. . . Ki nézné, hogy én voltam atyátok ? „Ki bánja: te voltál minden gyönyöröm ? Ki nézi: az ifjú, ő volt szeme-fényem ? Ki szán: ha én üdvömet összetöröm? Mert vele élni semmi reményem ? „Ki rója tinektek fel bűnötökül, Hogy megcsaltatok engem, szegény öreget? F érje k, ti reátok hagyom örökül, Atkos, siralmas, zord végzetemet.“ * * * Intett. A bakó jön, rőt, szörnyű alak, Egy csillag az ég ivén leszaladt.
