Eger - hetilap, 1886

1886-06-15 / 24. szám

194

Szilágyi biró ama kérdésére: hogyan hitte gazdáját megoltalmazhatni, ha Okoliesányit csupán elriasztja? — feleli: remélte — úgymond, — hogy ha Okoliesányit amúgy parasztosan megveri, oly helyzetbe hozza, hogy gazdájának többé mm fog árthatni. Határozottan tagadja, hogy e tettre valaki felbujtotta volna. Hubert panaszkodván neki, hogy tart Okoli- csányi boszujától. vádlott ajánlotta neki, hogy Okoliesányit valami módon megriasztja. De Hubert határozottan megtiltotta neki, hogy ügyeibe avatkozzék. Tettét tehát önként, gazdája iránt való határtalan ragaszkodásból követte el. A véres tett után, Hubert javallatára jelenkezni is akart a rendőrségnél, de másnap korareggel már elfogták. Hubertet csupán arra kérte, hogy ha bajba kerül, legyen gondja vádlott két kis leányára.

Bírák figyelmeztetik vádlottat, hogy aki gyilkos eszközeinek oly szorgos elrejtésére is gondol, nem lehet annyira megzavarodva, hogy ne tudja meggondolni, mit cselekszik.

Gáspárdy Géza, özv. Okolicsányiné képviselője, a következő kérdéseket intézi a vádlotthoz : ,.Mikor mondta neki Hubert, hogy fél Okolicsányitól? S ha Hubert megtiltotta, hogy ügyébe avatkozzék: hogyan tehette azt, hogy gazdája határozott tiltakozása ellenére, Okoliesányit meggyilkolja?

Mielőtt vádlott felelne, védő ügyvéde, Babócsay tiltakozott az ellen, hogy magánvádló képviselője, a kártérítési követelésre nem tartozó vizsgálati kérdésekkel védenezét zaklathassa. Elnök szintén kijelenti, hogy kérdései csupáu a kártérítés ügyére vonatkozhatnak. miután magánvádlót, a bűnügyre nézve, a közvádló képviseli. — Gáspárdy kijelenti, hogy kérdései egyenesen a kártérítésre vonatkoznak, miután az azokra adandó feleletek nyomán esetleg Hubert is vád alá kerülhet, mely esetben kártérítési követelését Hubert ellenében is érvén y es it e n d i. — Babócsay ismételt tiltakozására a törvényszék visszavonul, s néhány perez múlva elnök azon határozatot mondja ki. hogy a vádlotthoz intézett kérdéseket a magánvádló képviselőjének megbízatását túllépőknek nyilvánítja, s nem engedheti meg, hogy azokra vádlott feleljen. Gáspárdy, megbízottja nevében, a határozat ellen fülebbezését bejelentve, helyét elhagyja.

L é g r á d i Mátyás, II. r. vádlott, pergő folyékonysággal, s kitanult elbizakodottsággal előadott vallomásában, a vizsgálat folyamán tett beismeréseit is vakmerőn visszavonva, minden terhére rótt cselekményt makacsul tagad. Nem igaz, hogy fokossal ütötte Okoliesányit, sőt a sóbáz-kutról letört léczet se használta ellene, csupán egy kővel sújtott feléje, aztán ijedtében futásnak eredt. Mámoros fővel követte Bétát, de tagadja, hogy tudomással bírt volna ennek szándékáról. Vallomásában rendkívül sokat hivatkozik az ő 1 e 1 k i i s m e r e t é r e.

Bóta Ferenczné apróra bevall mindent. Tudta, hogy férje meg akarja ijeszteni Okoliesányit; de nem hitte, hogy megölje. A baltát Vassnétól szerezte, ezzel együtt adták férje kezébe, Vassné fönebb idézett szavainak kíséretében. Légrádira azt vallja, hogy hallomása szerint férje Légrádit azért hitta segítségül, mert a czimborák állítása szerint nagyon „hamar“ keze van.

Özv. Yass Imréné mindent konokul tagad. Se Bótát. se Légrádit nem látta. A balta az övé ugyan, de nem tudja, hogy "került a Bóta kezébe.

A tárgyalás egyik legérdekesebb momentuma volt a négy vádlott szembesítése. Bóta és Bótáné szemébe mondták Vassnénak fönebb idézett szavait. Bóta megjegyezte, hogy ha Vassnénál nem kapott volna ütő szerszámot, akárhol szerzett volna azt. Horváth ügyvéd Bóta e nyilatkozatára fölhívja a törvényszék figyelmét.

Vassné, különösen Bótáné határozott és egyenes szembemondására, azt feleli: „Bizony Marcsó, jobban tudsz beszélni, mint itt a törvénytévő urak!“ — mi közderültséget keltett a hallgatóság körében.

Következett a tanuk kihallgatása.

Özv. Okolicsányiné, mint tanú s magán vádló, — mély megindultságtól reszkető hangon — hihetetlennek tartja, hogy egy cseléd, gazdája iránti puszta ragaszkodásból, határozott eltö- kélléssel meggyilkolja azt, ki neki soha sem vétett. Erős meggyőződése, hogy férjét H. felbujtására gyilkolták meg a tettesek. Tanukra hivatkozik, kik a gyilkosságot megelőző nap estvején látták Bótát és Légrádit Huberthez menni. (E tanuk kihallgatását a tszék elrendeli). Okolicsányiné mély fájdalommal említi, hogy a vizsgálat nem fordított kellő figyelmet a bünszerző kiderítésére, mihez az általa beszolgáltatott levelek bőséges adatokat

nyújtanak. Jogainak további megvédése czéljából kártérítésül 300 irtot követel.

Hubert János, egri jógák, tanár, mint tanú, nyugodt, önérzetes vallomásában. Bótát ragaszkodó, lm cselédnek állítja. E ragaszkodásában véli bűnös tettének indokát, bár megtiltotta neki, hogy ügyeibe ártsa magát. Bétának elmondta, hogy Okoli- csányi párbajjal fenyegeti, miről harmadik személynek irt, de kezeihez került levelekből értesült. A gyilkosság után azonnal jelentette neki D. püspöknél Bóta, hogy baj van. — A bíróság ama kérdésére, miért nem tett azonnal följelentést, holott a tetteseket ismerte, — azt feleli, hogy miután cselédei megidéztettek, ő is a maga megidéztetésére várt.

Mórocz Janka, tanú, az időben nevelőnő Hubertéknél, azt vallja, hogy Okolicsányi, kivel esténkint, lakásuk előtt gyakrabban sétált, többször mondá, hogy Hubertnét elviszi; hogy egyiköknek meg kell halnia; s hihetőleg a gyilkosság estvéjén mondotta neki, hogy még ez éjjel meg kell történnie. A gyilkosság elkövetésekor két fegyver villanását látta, de hogy kik voltak a támadók, s ütötte-é mindakettő, rémületében nem tudta megjegyezni.

A többi tanuk vallomásai, kik legnagyobb részt a tárgyalás másodnapján lettek kihallgatva, csak csekély mértékben járulnak a tényállás bővebb földerítésére. De Légrádira nézve terhelők Paviák és Medveczky vallomásai, kik szemtanukként állítják, hogy ketten ütötték Okoliesányit; valamint Csepreghy, Potyoró, és Eecze tanuk nyilatkozatai is, kik a haldokló Okolicsányi szájából hallották, midőn az áldozatot a földről fölemelve lakására vezették, hogy két paraszt öltözetű ember ütötte le.

Dr. Schönberger Soma kir. tszéki orvos, a bonezjegyző- könyv alapján konstatálja, hogy a meggyilkolton észlelt fejsérülések közöl három föltétlenül halálos volt; s hogy a sebek két különböző, egyéles és egy tompa ütő eszközzel ejtettek, mely azonban nem zárja ki azt. hogv valamennyi seb a bűnjelként bemutatott baltával vitethetett véghez.

A bizonyítási eljárás befejezte után a vád- és védbeszédek következtek.

P o s z t ó c z k!y Kálmán közvádló kir. aliigyész, higgadt előadásé, átgondolt vádbeszéde bevezetésében, magasztaló elismeréssel emelte ki a vizsgálóbíró nagy tapintatossággal vezetett, s az ellenséges áramlatok által félrevezetett közvélemény által egy pillanatra sem befolyásolt, teljesen tárgyilagos eljárását, mely megóvta őt ama végzetes lépéstől, hogy a szigorú vizsgálat folyamán teljesen ártatlannak bizonyult egy előkelő állású, s társadalmilag köztiszteletben álló egyén ellen is kiterjeszsze a vizsgálatot, melynek, valamint a végtárgyalásnak eredménye is az illetőnek teljes ártatlanságát kétségen kívül helyezvén, számára a hosszas, kínos zaklatásért, meghozta a kívánt erkölcsi elégtételt; másrészt azonban, ha netalán némi mulasztást követett el, a közel két évig tartó vizsgálat folyama alatt reá nehezült gyanúsítás által eléggé megbünhödött. — Röviden összegezvén ezután, a vizsgálat s végtárgyalás alapján, a gyilkossság tényálladékát, Bótát és Légrádit, mint a gyilkosság elkövetésében közvetlen tetteseket a btk. 278. §-ba ütköző gyilkosságban, — Bótánét és Yasnét a btk. 69. §. 2. bekezdésében minősített gyilkossági bün- részességben bűnösöknek kimondatni, — s mivelhogy mellettük semmi enyhítő körülmény föl nem hozható, Bótát és Légrádit kötél általi halálra, Bótánét és Yasnét pedig bűnükhöz mért fegyházi büntetésre, s az összes eljárási költségek egyetemleges [megtérítésére kéri Ítéltetni olyképen, hogy a btk. 21. §. értelmében a halálos Ítélet, zárt helyen, első sorban Légrádin, azután Bótán hajtassák végre.

Babócsay Sándor, Bóta Ferencz és Bótáné védője, ritka szép készültséggel, s szónoki elegantiával előadott, széles ismeretkörről tanúskodó, jogérvekben gazdag, s remek szerkezetű véd- beszédében, különösen hivatkozva arra, hogy a legnevezetesebb büntető kódexek, mint a franczia code Napoleon, és a nagyhírű szász btkönyv is csak rövid szavakban fejezik ki. de nem határozzák meg teljes szabatossággal a gyilkosság fogalmát, annak legfőbb ismérvei: az előre megfontoltság és szándékosság, mint tisztán lélektani motívumok megítélését egyenesen s kizárólag a bírák lelkiismeretének s belátásának hagyja főn. Miután a jelen bűnténynél a gyilkosság említett ismérvei a vizsgálat s végtárgyalás folyamából egyáltalán nem derülnek ki:

I. r. védenezére a btk. 278. §-a nem lévén alkalmazható, tettét, — a fenyegetett gazdája iránt való, ritka példányszerű hűséges ragaszkodás, gazdája elvesztével a kenyerüktől való megfosztás aggodalmai, s egyéb enyhítő körülmények tekintetbe vételével,