Eger - hetilap, 1886
1886-01-19 / 3. szám
20 a megyeház termét, melynek soraiban ott láttuk megyeközönségünk, s Eger városa legkimagaslóbb alakjait. Ekkor Kaszap Bertalan alispán fölkérte Martonfy László megyei tiszti főügyészt, Almássy Géza s Kövér Bertalan szolga- birákat, hogy az ünnepelt főjegyzőt a körükben való megjelenésre kérjék föl. Néhány perez múlva, a küldöttség élén, fölharsanó lelkes éljenektől üdvözölve, megjelent körünkben Zalár József, halvány arczán szembetűnő jeleivel a mély meghatottságnak. A néma csönd beálltával Kaszap Bertalan alispán, nemes hévtől áthatott, erőteljes hangon, körülbelül a következő beszéddel üdvözölte az ünnepelt férfiút: „Megyénk szeretett főjegyzője, mélyen tisztelt barátunk! Midőn Hevesmegye tisztikara elhatározta, hogy elismerésének, ama költői ihlettől ragyogó magasztos irályod iránt, melylyel évek hosszú során át e megye jegyzőkönyveit vezeted, mindenkor nyíltan, — s hol ezt a körülmények nem engedték, legalább a sorok közt - adva kifejezést ama hazafiui érzelmeknek, melyek kebledben törhetlenül éltek, s melyek egyszersmind e megye közönségének érzelmeit is mindenkor híven tolmácsolták, — arany-tollal ád kifejezést: nekem jutott a szerencse, hogy e tollat ez alkalommal, számos barátaid s tisztelőid körében számodra átnyújthassam. Fogadd e tollat szerető tiszttársaidtól szívesen, s használd azt szeretett hazánk javára., megyénk díszére, s mindnyájunk örömére még hosszú évekig. Éljen Zalár József, Hevesmegye arany-tollú főjegyzője!“ Az újból felharsanó lelkes éljenek lecsilapulta után, Zalár József, — az átvett arany-tollal kezében, — a mély megindultság hangján, körülbelül következőleg válaszolt: „Mélyen tisztelt uraim, barátim! Nem meglepetve — mert e megtiszteltetésem bekövetkezése már elébb nyilvánosságra jött, —- de mélyen meghatva fogadom szeretett tiszttársaim e magas kitüntetését, melylyel kötelességem teljesítéséből eredt érdemeim iránt, elismerésüknek kívántak kifejezést adni. Uraim, a kötelesség teljesítése nem érdem; de tisztársaim szeretete- s barátságának e kitüntető nyilatkozatát hálás szívvel fogadom, mert ez pályámnak és életemnek mindenkor legszebb emléke leend!“ Zalár József szavait újból hatalmas éljenzés követte. A jelen voltak közöl mindenki sietett az ünnepelt főjegyzővel kezet szorítani, s neki a mélyen megérdemelt kitüntetéshez szerencsét kívánni; — mire lassankint eloszlottunk, s az emlékezetes ünnepély a megyeház termében véget ért, hogy folytatást s végbefejezést nyerjen a törzskaszinó dísztermében rendezett lakomán, melyen mintegy 200-an vettünk részt. Hogy az élénk társalgás, és Palócz Kálmán zenéje által is lelkesített banketten az elmés, lelkes pohárköszöntőknek nem voltunk híjával — mondanunk sem kell. A királyleány levette a csengetyüt a kecske nyakáról, zsebébe tette a vöröshagymához s a garasos bicskához. Tovább megy-mendegél, este felé egy félreeső magányos tanyához ért. — Jó emberek, bocsássatok be éji szállásra ! A háziasszony jólelkü becsületes nőnek látszott, a királyleány elkezdett vele beszélgetni a konyhában, mig amaz a vacsorát főzte egy cserépfazékban. — Ki vagy leányom ? Honnan jösz ? Hová mégy ? A királyleány beszélni kezdte az élete sorát. — Hallgass! Hallgass! Ne fecsegj! Csitt! Csitt! Ily szavakkal szakította félbe valaki a királyleány beszédét. A szavak a cserépfazékból hallatszottak, s csak a királyleány hallotta azokat. Eleinte nem hallgatott rájok s tovább folytatta történetét egész azon pontig, midőn eltávozott a királyi palotából. — Hallgass! Hallgass! Ne fecsegj! Csitt! Csitt! A cserépfazék újra beleszólt beszédébe, de csak a királyleány hallhatta. Most már megijedt s félbenhagyta beszédét. — S azután ? . . . kérdé az asszony. — Ide jöttem; itt vagyok. Midőn a gazda hazajött, felesége mindent elbeszélt neki apróra, amit a királyleánytól megtudott. — Tudod-e, hogy mit gondoltam ? Nekünk van egy leányunk, olyan szép, mint a ragyogó nap. Vigyük a királyhoz. Mondjuk neki, hitessük el vele, hogy egy tündér tette oly széppé az ő leányát. A királyleányt pedig bezárjuk a magtárba; hadd vesz- szen el ott éhen. A lakoma részletesebb leírását azonban, lapunk zárta miatt, — jövőre kell halasztanunk. Megyei élet. Hevesmegye közig, bizottságának f. hó 11. s köv. napjain tartott r. havi ülése következőleg folyt le: Az alispáni jelentés szerint, a megye területén m. é. decz. hóban a közbiztonság kielégítő volt. Tüzeset 3 fordult elő: Bátorban Pásztóu és Leleszen. Az összes kár értéke 2200 frt. — A poroszló-t.-füredi ut kiépítésére a f. évre is államsegély kéretett. — A f. é. jan. l-ével életbelépett vízjogi törvények foganatosítására vonatkozó intézkedések a megye területén elrendeltettek. — Az ujjonczozási előmunkálatok nagyrészt befejeztettek, a határidők a cs. és kir. hadkiegészitési kerület parancsnokságával megállapittattak; s a védkötelesek összeirattak. — Fegyelmi ügyek folyamatban vannak: Melcher A. nagytályai jegyző, Kőmives A. t.-füredi jegyző, Matyasovszky J. fancsali jegyző, Szórád Gy. átányi biró, és Mogyórosy Bert, ugyanottani jegyző ellen. Majzik Miklós utbiztos fegyelmi utón 10 frt pénzbírságban marasztaltatott. — A hasznos házi állatok közt betegedési esetek szórványosan Horton, Baktán, F.-Abonyban, Felső-Tárkányon fordultak elő. Az egri közvágó hid a közhasználatnak átadatott. — A decz. havi ügyforgalom volt: hátralék 5; beérkezett 205; elin- téztetett 100, a januári ülésekben el fog intéztetni 45, függőben marad 5 ügydarab. — Az árva széki elnök jelentése szerint, ügyforgalom: hátralék 802; érkezett 2001; elintéztetett 2111; ad numerum: 46, elintézetlen 770 iigydb. A számvevőségnél: hátralék 8; érkezett 303; elintéztetett 293; elintézetlen 18 iigydb. — A közgyám jelentése szerint f. é. márcz. hóban nagykorúságot ér, 88 árva. Az árvapénztár állása m. é. decz. hó végén: 469,566 frt 68 kr. — A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségi viszonyok decz. hóban kedvezőbbek voltak. Uralkodó bajok: hurutos és lobos bántalmak; szórványosan: himlő, torokpenész, kanyaró, vörheny. Egerben a m. decz. hóban 8 féle ragályban 128 gyermek kezeltetett; ugyanitt a múlt évben 179-el haladta meg a halálozás a születettek számát. Hasonló megdöbbentő eredmény tapasztalható Gyöngyösön, valamint, hihetőleg, a megye összes területén is. — A csehii, ivádi és füzesi népiskolák közegészségi hiányai ma is fönállanak; a hevesi r. kath. iskolánál a tultömöttség. s az ottani ref. iskolánál a padozathiány intézkedésre várnak. Nagy számú szegény beteg részesült ingyen gyógykezelésben. Elmebeteg 1 fordult elő. Ebmarási eset 5 jelezte- tett. Orvosrendőri bonczolás volt 6. A megyei három kórházban ápoltatott 334 beteg, 5938 ápolási napon át. — A kir. ügyész jelentése szerint, decz. hóban a rabforgalom volt 294; szaporodás — De hogyan fogjuk elhitetni a királyival ? — Ne félj semmit! Kitudtam a leánytól minden ismertető jelet. Úgy is lett. Éjjel megragadták a szegény királyleányt, bezárták a magtárba; s másnap elvitték saját leányukat a királyi palotába. A király és királyné hallva azt a tündérhistóriát, nem akarták hinni, kétkedtek a dologban. De a leány ki előre be volt tanítva mondókájára, igy szólt hozzájok! — Felséges atyám s anyám! Nem emlékeztek, mint hordoztátok számomra kosárban az élelmet abba a szobába, melybe be voltam zárva ? S azután mint siránkoztatok fölöttem : Szegény, szerencsétlen leánykánk! Királyleánynak születtél, s ime nem örülhetsz sorsodnak! Ekkor a király és királyné végre meggyőződtek. Azon szavakat nem tudhatta más, nem ismerhette más, mint az ő leányok ! . . . . Megölelték, megcsókolták a leányt, s királyi ünnepélyt rendeztek tiszteletére. A parasztnak és feleségének pedig egy zsák aranyat adtak, a miért hazavezették leányukat. Ezalatt a szegény királyleány három napi sirás-jajgatás után nagyon megéhezett. Kért, könyörgött, adjanak neki legalább egy darab száraz kenyeret. Nem is felelt senki könyörgésére. Egyszer csak eszébe jutott a vöröshagyma. Rövid időre azzal is csillapíthatná talán egy kissé éhségét. (Vége köv.)
