Eger - hetilap, 1886

1886-05-18 / 20. szám

159

tanár kitünően végzett egyén, de nem foglalkozott soha ipari irodalommal. Azt pedig, hogy a tantestület vegyen magának tiszte- let-dijjaiból ily könyveket és lapokat, követelni nem lehet; valamint reményleni sem lehet azt, hogy a községek szerezendik majd egykor be az említett, felszereléseket. És van még egy sajnos körülmény. A legtöbb iparos tanuló ma még a legszegényebb sorsú szülő gyermeke, vagy árva. — Nincs, ki neki könyvre, rajz- és iró-eszközökre egy fillért adjon; — a tanoncztartó mesterek ki- lenczven századrésze megtagadja ezt tőle, ki neki ingyen cselédje azért a kevés gyakorlati képezésért, melyért ő egész testi erejével áldoz. Kénytelenek tehát, a könyveket és egyéb taneszközöket a községek beszerezni, mi csak nagy bajjal s vajmi felületesen történik s azt eredményezi, hogy a könyvek az év végével az ifjútól elvétetnek, s rongyosan, gyakran piszkosan a következőknek adatnak; pedig ha a jól nevelt iparos tanuló a könyvet és egyéb jegyzeteit magával vihetné az életbe, többet tanulna belőle érett észszel, mint az iskolában tanult. Ezeken a bajokon tehát segíteni kell: segíteni pedig az egész társadalomnak, nem véve ki egy osztályt sem, közös erővel, akarattal. És ha segít? Kern tesz egyebet, mint következetes marad azon kijelentéséhez, hogy az „ipart pártolni kell“, mert,az iparpártolás egyik leghatalmasabb eszközét, az iparos ifjúság helyes oktatása képezik Társadalmunknál áldozatkészebbet a müveit világ nem tud felmutatni. Mutatják ezt nagy nemzeti alkotásaink, és tapasztaljuk ezt nap nap után. Mivel pedig itt nincsen szó oly összegről, mely társadalmunk erejét túlhaladná, azért beléje helyezem teljes bizalmamat és reményemet. Filléreket fogunk kérni csak, alkalmas időben, melyek áldást fognak árasztani iparos ifjúságunkra és nevelni fogják a nemzet értelmi és anyagi tőkéjét. Ezeknek szük- ségképeni előrebocsátása után, mély tisztelettel és hazaim bizalommal fordulok a társadalom minden osztálybeli tisztelt közönségéhez. vegyék figyelembe a — majdan e felhívás alapján a hivatott és érdekelt közegek által megindítandó mozgalmat, vadakozzanak! hogy minden iparos tanoncz-iskolának a legszükségesebb anyaggyüjteményt és ipari szakirodalmi termékeket beszerezhessük, esetleg a vizsgáji alkalmával a kilépő tanulóknak kön3rveket ajándékozhassunk. A tantestületek szövetkezve az ipartanodái bizottságokkal és iparhatóságokkal, melyek a mozgalomnak megadják a hivatalos jelleget, rendezzenek a vizsgák alkalmakor, vagy más időben is ünnepélyeket, mulatságokat stb. és vonják be az egész társadalmat néhány fillérrel, a jövő iparos nemzedék érdekében. Öt éven át minden évben 100—150 forintot összeszedve, beszerezhető lesz minden szükséglet anélkül, hogy ezt valaki él ezné; s az iparos tanulók iskolái az országban megerősödnek, mert gondolni fog véle minden ember, ki fejlesztésükre filléreivel támogat. Felébred a közérdekeltség s tápot íog nyújtani egy következményeiben nagy borderével biró intézménynek. E felhívásra engemet nem hivatalos kötelességem, hanem

— Te Jóska — mondám, mikor újra magunkra maradtunk. — én nem vettem észre feleségeden semmi olyas ellenmondó viszkete- get. Szeret ugrálni egyik tárgyról a másikra az igaz, de ez még nem ellenmondás. Mint mikor egy concertről beszéltünk s ő azt kérdé: emlékszem-e még az ő kis fehér cziczájára, s mikor erre válaszoltam, ő már a Balatont emlegette, mikor majd belefultunk az én kormányzóságom mellett.

— Hej, csak ismernéd úgy mint én!

— De ha igy sohajtozol, elcserélnéd-e valaki mással?

— Nem én a földön senkivel.

— Nohát akkor nyugodjál meg sorsodban, s folytasd cselvetéseidet. Miben is állnak ezek ?

— Nem mondom el, majd lesz alkalmad tapasztalni.

Mikor hűvösebb lett, azt mondá nekem Jóska, hogy elvisz

körültekinteni birtokán.

— Irmát itthon hagyjuk?

— Dehogy. Befogatok s egy negyed óra múlva megyünk.

Kiadta a rendeletet s felkerestük nejét, ki most a keleti

verandán ült.

— Édes Irmám, én Dezsővel elmegyek széjjel nézni kissé, nem sokára itthon leszünk. Hívtunk volna, de neked meleg van még, aztán mi csak gyalogosan megyünk.

Bámulva néztem Jóskára. Hisz ép előbb adta ki a rendeletet. hogy fogjanak, s nekem azt mondá, hogy nejét is viszszük.

— Hogyan? az urak elmennek, s engem itt hagynak? Az nem szép. Fogass be Jóska, én is megyek.

Ahá! értelek már Jóska, gondoltam.

azon ügyszeretet indított, mely áthatja egész lényemet, mely népszerűségre nem áhítozik s ezért önzéstelen. Alapjában ismerem társadalmunk magas erényeit s apróbb gyengeségeit; — az elsőkbe vetem reményem horgonyát, az utóbbiak nem mindig állandók s épen azért nem veszedelmesek. Hazafiui őszinte tisztelettel.

J. Péterffy József, miniszteri biztos.

(E nemes ezélra bármily csekély adományt is szívesen fogad, e lapok hasábjain nyugtat, s illetékes helyére juttat a Szerk.)

Megyei élet.

Hevesmegye közig, bizottságának május hó 3-án tartott gyűlésén a következő ügyek tárgyaltattak: alispáni jelentés szerint a közbiztonság a megye területén a lefolyt april hóban kielégítő volt. Az 1886 évi fősorozás befejeztetvén, utóállitási napokul és pedig főutóállitási napokul május hó 13, 14 és 15-ike. rendes utóállitási napokúi május 29, június 12 és 23, julius 10. augusztus 23, szeptember 11 és 29, október 15. november 20 és deczember hó 11-ik napjai tűzettek ki. Az Egerben építendő laktanya ügyében, azon kutakból, melyek azon teleknek — hol a laktanya építtetni szándékoltnak, közelében fekszenek, vizpróbák lettek fölterjesztve, azonban a katonai egészségügyi főfelügyelőség azokat egészségteleneknek nyilvánította, miért is intézkedés tétetett, hogy a czélba vett telken fúrások eszközöltessenek, ezzel egy külön vegyes küldöttség bízatván meg. Az egri cs. és kir. katonai állomás parancsnoksága ama panasza folytán, hogy a város által csapatkórháznak engedett épületen, úgy biztonsági mint egészségügyi tekintetben tapasztalt hiányok kijavíttassanak, intézkedés tétetett. A kir. építészeti hivatalnak jelentése alapján az eger-debreczeni megyei útvonalon Eger városában lévő ugyn. „barátok hídja“ kijavítására, illetve a patak medrének helyrehozására intézkedés tétetett. Folyamatban levő fegyelmi ügy van 5. A hasznos házi állatok közt járvány vagy ragály nem mutatkozott. Felső Tár- kányban 1 és Felnémethen 1 szarvas marha lépfenében döglött el, mire nézve az óvintézkedések megtétettek. Csempész, vételár és birság pénzek nem folytak be. Ügyforgalom: hátralék és april hóban beérkezett összesen 188 ügydrb. ebből elintéztetett 182, marad függőben 6. Az árvaszéki elnök jelentése szerint: ügyforgalom: hátralék martius hóról 834. aprilhóban beérkezett 1791, összesen: 2625; ebből intéztetett 1862, elintézetlen maradt 781; a számvevőségnél hátralék, és beérkezett összesen 190; ebből elintéztetett 183; elintézetlen 9. A központi közgyám jelentése szerint az 1886 év májushavában nagykorúságot ér 76 árva. Az árvaletéti pénztár állása 1886 april havában 489,065 frt 26 kr. A kir tanfelügyelő jelentése szerint: a lefolyt aprilhóban a tankötelesek már nem oly szorgalmasan jártak az iskolákba, mint az

— A mint akarod édesem. De nem lesz még neked meleg ?

— Nem, nem!

Pár perez múlva egy könnyű kis kocsin repültünk. Jóska maga hajtotta szép lovait. Mi ketten hátul ültünk.

— Nem vette észre Dezső, hogy mennyi bajom van nekem Jóskával, mindent úgy kell tőle, úgy szólván kicsikarnom. Most is itthon hagyott volna. A legszebb időben, midőn az ember örül, ha künn lehet, zongorázni akar velem; de ha csúnya idő van, akkor „menjünk sétálni.“ ügy, hogy örökké ellen kell mondanom.

Ha valami idegen hallja az én folytonos ellenkezésemet, ugyancsak szép fogalmat alkot, magának rólam. Mondja, mit vél maga felőlem ? ügy-e Xantippe vagyok ?

— Ha Xantippe ilyen volt. akkor az egy kedves, szép asz- szony volt, s az öreg Sokrates örülhetett neki.

— Ej, nem bókot várok én ! Mondja meg őszintén, mit gondol rólam azért, mivel alig van rá eset, hogy Jóska tervét helyeselném ?

— Azt, hogy alig van rá eset, hogy vele egy terven volna.

— Az ég áldja meg, ne tegyen idegessé! Lássa, én Jóskát nagyon szeretem, s fáj az nekem, hogy kénytelen vagyok vele mindig ellenkezni.

— Hát ne ellenkezzék vele.

— Ne ellenkezzem vele! De mikor sokszor olyant kíván, hogy szinte azon gyanúba ejt, hogy hátha az ellenkezőt akarja, s csak azért beszél úgy, hogy nekem bosszúságot okozzon, vagy hogy ellent mondjak neki. Lássa, a mai délutáni programmja is! Jóska látta, hogy mennyire örülök magának, s mily jól elbeszélgettünk, s bár különben is minden este szoktunk egyet sétálni vagy kocsizni, ma csak azért is otthon akart hagyni. Hát

*