Eger - hetilap, 1886
1886-04-20 / 16. szám
127 zott, vagy határozatlan időre megfoszthatja a kávéház tartásának jogától azon kávést, akinél oly tények merültek fel, melyek őt iparának üzhetése tekintetében a közerkölcsiség szempontjából megbízhatatlannak tüntetik fel. Ha iparhatóságunk e jogának gyakorlására figyelmeztetné a kávéháztulajdonosokat, — tudom, hogy ezek magok is jobban szem előtt tartanák a közerkölcsiség érdekeit. Harmadik módja lenne a mostani állapot megjavításának: a kéjelgési ügy rendezése. Sajnos, hogy ezen, városunk közegészségére nézve igen fontos kérdés még mai napig sincsen szabályrendelet által szabályozva. Pedig a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIY. t. ez. 91. §-a és az 1879. XL. t. ez. 81. §-a fölötte szükségessé tennék a kéjnőkre vonatkozó hatósági szabályok megalkotását. Azt halljuk, hogy e tárgyban már rendőr-főkapitányunk is előterjesztést akar tenni a tanácshoz; mert a belügyminisztérium a kéjnőket, az eddigi gyakorlat alapján reájuk kiszabni szokott büntetések alól, szabályrendelet nem-létezésének okából, rendszerint felmenti. Ha a kéjelgési ügy rendezve volna, akkor a kaszirnőknek sem lehetne orvosi felügyelet és türelmi bárcza nélkül, eddigi életmódjukat a város közepében folytatniok. Még egy negyedik módja is van a vidékről hozott, botrányos magaviseletü kaszirnők megfékezésének. Az 1885. évi február hó 14-én kelt 9389. számú belügyminiszteri rendelettel kiadott toloncz-szabályzat 2. §-a feljogosítja a rendőrfőkapitányt, hogy az olyan nőket, kik közbotrányt okozólag erkölcstelen életet élnek, a községből kiutasíthassa, s ha el nem távoznak, őket eltolonczol- tathassa. Rámutattam a bajra; megjelöltem az orvoslás módját is. Én egyebet nem tehetek. Majd meglátom, mikor vet véget a tanács e szégyenletes üzelmeknek! Dr. Alföldi Dávid. Megyei élet. Szoptatás és dajkaságba adott gyermekek Egerben és Gyöngyösön ellenőriztettek. A 7 éven aluli gyermekek nevelése Éger és Gyöngyös kivételével csekély eredményű. — Az iskolák megvizsgálásánál közegészségi hátrányok nem merültek fel. Több száz szegény beteg díjtalanul gyógyíthatott. Elmebetegség előfor- dűlt 2 eset. Ebmarás 1. — Bordélyház van 7, 25 nővel. — Hullaszemle volt 2, orv. rendőri bonczolás 2, törvényszéki 5. — Nem lehet annyiban, mormogá a megszelídült kolompos. Azután az elvett zászlót magasra tartva, harsányan kiáltá : Elfogadjuk a kalapját, tekintetes uram, a kokárdával együtt, Másnap a kormánypárti jelölt igen nagy szótöbbséggel lett követ. IV. A hűség próbája. Ezt ne mutassa meg a bonnejának. . . . Mérnökkel esett meg, akinek szép és szellemes neje volt. Gyermekeik nem voltak — a rósz házasélet kezdete. De ők pompásan megfértek együtt. A hatalmon a naptár szerint osztoztak. A hónap felét piros iróunal húzta alá a férj — ezeken a napokon neki volt joga parancsolni. A másik félhónapot fekete keresztekkel jelölte meg: a papucskormány napjai. (A bolondos Gerzson mondta, hogy félhónapon a mérnök úrnak parancsoltak és úgy engedelmeskedett; a másik félben engedelmeskedett, de parancsok nélkül.) A szomszéd mező-városban bál volt. Önöknél farsangi szokás; itt: esemény. Egyetlen alkalom megmutatni, hogy a házas nőktől elvesszük férjeiket; fiatal leányoktól udvarlóikat. S egyetlen alkalom elszomorítani a férjet, aki már tánezra nehéz lábakkal, legyezőnket tartja, mig mi, gyermekleány könnyű fordulataival lebegünk a „Kuss“ walezer hangjainál! . . A kis mérnökné ilyent gondolhatott. — Apropos... táncz. Elküldtem önnek öreg M o r o s s á n Demeter Nagykikindán kelt levelét, melyben „Csárdás“-vitámba avatA kir. ügyész jelentése szerint: a fogházban letartóztatottak állapota kedvező; a fogház kórházában gyógykezeltetett 16, ezek közül meghalt 2. — Rabforgalom a múlt hóban 305, szaporodás 55, fogyatkozás 62; a szegedi kir. kér. börtönbe 1 férfirab a mária nostrai fegyházban 1 nőrab lett elhelyezve. Rablétszám január végén 243, és pedig 172 elitéit férfi és 15 nő; vizsgálati Fogságban volt 51 férfi, és 5 nő. Fegyelmi büntetést szenvedett 1 fogház őr szolgálati hanyagság és i rab fogh. szabályok áthágása miatt. A dologházban foglalkozott 40 rab asztalos és bodnár munkákkal. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint, Hevesmegye bizottságának 1879. évi rendelete az iskolai és népkönyvtárak felállítására nézve eredményezte, hogy a múlt év végén a könyvtárak száma 20-al szaporodott, azonban ez haladásnak nem tekinthető, mert még 84 iskola nem bir könyvtárral, ennek oka abban rejlik hogy a szabályrendeletben meghatározott beiratási és a költség- vetésben felvenni elrendelt 5—20 frtnyi összeg nem fordittatott rendeltetésére, sőt a beiratási dijak be sem szedettek. — Feltűnő hogy a községi elöljáróságok egy része az 1879-ben hozott megyei határozat dac zára, csak az elmúlt évben vettek fel némi összeget a költségvetésbe és egyesek még mai napig sem adtak át egy krajezárt sem az iskolaszéknek. Ilyenek : Deménd, Dormánd, Fancsal, Felnémet, Kerecsend, Kompolt, Lőrinczfalu, Mezőtárkány, továbbá, Mindszent, Sólymos, Sz. Domonkos, Sz. Mária, Szuha, T.-Sz.-Miklós, Tisza-Igar, Tisza-Nána, Visonta és Zsadány. Pedig a közig, bizottságnak tudomása van arról, mily fontos tényezője a kultúrának az iskolai és nép könyvtár, szerinte ezen könyvtárak felállítása nem elégséges, hanem szükséges hogy azt az ifjúság sőt előhaladottabb korúak is használják. Ezeknek létrehozására leginkább a lelkészek és tanítók volnának hivatva, s véleménye szerint az e téren legtöbb érdemeket szerzett tanítók anyagi jutalomban volnának részesitendők, a mi fokozná bennük a munka kedvet és kitartást. Végül jelenti hogy azon iskolák részére, melyek könyvtárral még nem bírnak a nmélt. vallás és közokt. ministerium által rendelkezésére bocsátott „Jó könyvek“- bői 30—30 drbot küldött kezdeményképen. Ugyancsak a kir. tan- felügyelő jelentése szerint a tanköteles gyermekek szorgalmasan látogatták az iskolákat, és sok helyen a tantermek elégteleneknek bizonyúltak a tanulók befogadására úgy annyira, hogy e körülmény egészségügyi szabályokba ütközik. Ily túltömött iskola van megyénkben nevezetesen: Pásztón, Komlón, Tarna-Szent- Miklósón, Mező-Tárkányon, Verpeléten, Derecskén azonkívül Nagy- fügeden, Baktán, Felnémeten, Tarna-Eörsön, Recsken. Sőt. e tekintetben még Eger sem képez kivételt, itt is vannak tantermek melyek túltömöttségük által nem felelnek meg a törvény szabta kivánalmaknak. Ilyen a Hatvan I. negyedi rkath. a Makiár II. negyedi rkath. és a Keller-féle házban levő vegyes rk. iskola, úgy szinte az Angolkisasszonyok külső iskolájának osztályai. A kozva irta: „Csak az szóljon a csárdásról, a ki tudja járni.“ Ön azt a megjegyzést tette erre: „Hát járja az, aki járni tudja; de csak az Írjon róla, aki Írni tud“ — — . . Szóval: a fiatal mérnökné jó mulatott. A férj, pompás szomorodni mellett, töprengett hamleti tűnődéssel. Mért van nejének oly virágos kedve ? Reggeledet!, A tánezteremben oszoltak. Az az üresség maradt a vidámság és pezsgő élet után, mely a szemlélőt megresz- ketteti, mint nyitott sírbolt. Sűrű, nehéz párák. Egy-egy foszlány a ruhából. Hőségtől megaszalt virágok. A csend. Nyitott ajtókon behúzó hideg levegő. Függönyök mögött betörő ólomszin szürkület, melyben nincs melegség, fény, kifejezés. Mely merev, mint holtak szeme. . . A mérnökné tánezosa karján haladt le a lépcsőkön. A férfit tapasztalatai késztik, hogy féltékeny legyen arra, kinek karjára a nő, kit szeret, támaszkodik. Kart-karbá öltve menni, néha: szivek összefogódzása. A férj! Fejében lüktetett az ádáz indulat; kezeit ökölbe szorította ... Felesége, midőn tánezosa felsegítő,( egy pillanatra, illetlen kéznyomást érzett. Nem fordúlt vissza. Almosán ejtette szép fejét a ringó kocsi párnái közzé . . . — Asszonyom, válni fogunk. — Jó. De miért ? — Miért? Mikor ön a kocsiba szállott, egyiküktől sem véve észre, hozzányúltam önhöz. Próbára akartam tenni becsületességét. Csattanós pofont vártam gavallérja arczára, akitől gondol háttá, hogy a merénylet származott. Ön tűrte. *
