Eger - hetilap, 1886
1886-01-12 / 2. szám
14 tan voltak sokoldalú képzettségeinek főbb tái’gyai s ily irányú czikkeit a Nyelvőr, Figyelő, Harmonia közölték; mig költői, szép- irodalmi s vegyes tárgyú dolgozatai a Pesti Hírlapban és az Egerben láttak napvilágot. Közleményeit világos felfogás, vonzó előadás, gondos stil jellemzi; azonban ő még inkább készült, mint termelt, s a hathatósabb eszmék, nagyobb szabású alkotások ezután következtek volna. Irodalom-elméletünk vesztett benne igazi hivatott művelőt. Hir szerint maradtak kéziratai, melyeknek sorsáról betegségében gondoskodott. — Betegsége csiráit régebben magában hordozta s egyik fővárosi középiskolánál ily állapotban végezte teendőit. Másfél hónappal ezelőtt betegesen jött haza — meghalni. Temetésén számos és díszes közönség volt jelen. — Lengjen áldó emlékezet porai fölött! K L. — Papp Dezső, a miskolczi férfi-dal egylet karnagya, a magyar zeneművészek és szerzők egyik kiváló képzettségű tagja, f. hó 4-én, élete 44-ik évében, hosszú szenvedés után, elhunyt Mis- kolczon. Mint zongoramester, egyike volt a legjelesebb, s Mis- kolczon a legkeresettebb tanítóknak. Mint zeneszerző, több kiváló, s általán kedvelt szerzeménye által tette nevét országosan ismertté. Ezek közt különösen kiemelkednek a „Gyöngéd volt az én szerelmem“ szövegű pályanyertes dala ; a Jókai „Dózsa György“ szomorujátékának egyik szakaszához irt „Régi dal“ czitnű gyönyörű zenéjü compositió; a kiállítási zeneköltők albumában megjelent „Ne mondd nekem“ szövegű dal, melyet a nevezett album legszebb darabjának ismert el a kritika. Meglepő szépek a zongorát tanulni kezdő növendékek számára irt karakteristikus apró zenemüvei, melyek közöl, tudtunkkal, csak az egy „Bölcső dal“ jelent meg az „Apolló“ zenefolyóiratban, mig a többiek kiadásra várnak. Ezeken kívül több népdalt irt át férfi- négyesre, melyek közöl a miskolczi országos dalár-versenyen, a Lányi Ernő által szerzett, s a miskolczi dalegylet által előadott „Ne sírj szegény Kosuth Lajos“ szövegű átiratával páratlan sükert aratott. — Papp Dezső, mint az egri főgymn. egykori jeles tanulója, s e lapok szerkesztőjének régi barátja, városunkban is többször megfordult, s itteni társas köreinkben, kiváló műveltsége-, s szerény modoráért kedvelt egyéniség volt. Mint kitűnő zongora-művészt, a nehány év előtt gr. Vay Lénárt hegedűmü- vészszel együt a lyceum termében rendezett hangversenyen volt alkalma közönségünknek megismerni; mig, mint szenvedélyes és jeles sakkjátékost, azon versenyjátszmában mutatta be magát nálunk, melyet, egy itteni kiváló sakk-matadorral, Müller Lázár tanítóval, diadalmasan küzdött végig. — Papp Dezső, e kiváló zenetehetség elhunyta nem mindennapi veszteség magyar zeneirodaiinunkra. Temetése Miskolczon f. hó 6-án ment végbe. — Halálát, mélyen szomorodott özvegyén, Bethlenfalvy Faigei Márián Már az előkészületek nyugtalanitók. Elkezdik naponkint fenyőmaggal füstölni a börtönöket, s a szellőztetésre szigorun fölügyelnek. — Reggelenkint meleg rántott levest osztanak ki a rabok között. Szigorú rendeleteket tesznek közhírré a börtönökben, hogy aki legkevesebb változást érez, jelentse magát. A börtönorvos, a fogházi felügyelők naponkint többször mennek a szegény rabok közé; s a börtönökben nehéz sohajtáskint hangzik fel a rémhír: „Jön a cholera! . . .“ Tehát a cholera terjedése ellen vannak foganatba véve eme szomorú előkészületek ?! — Borzasztó gondolat: rabként halni meg; — részvétlen haldokolni a sötét kórházban, és szánalom nélkül temettetni el a köztemetőben, idegen sirhalmok közé, idegen földbe, s nem látni meg többé az isten szabad egét! Ki ne lenne sápadt mindezeket elgondolva? ,Ki ne szeretné az életet, midőn a halál oly nagyon közel van ? És kinek volna a halál rettenetes ily körülmények között — !?... A szabadságszeretet ellenállhatlanul támad most fel az emberi szívben, s valami kimondhatatlan nyugtalanság rémiti a szivet: „Itt halni meg ! “ . . . S kérgesedéit szivü emberek hullnak térdre, s kezdik ös- merni az istent, s kezdenek tanulni imádkozni; mert egyedül csak isten az, aki ily nehéz napok alatt segíthet! . . És Mátyás imádkozik. Megdöbbent szívvel számlálja még hátralévő napjait, s ujjaival kiséli a fali naptár heteit, holnapjait, s alápergő könnyekkel kiált fel: „Csak még egy szabad napot'.Csak még egy szer lát hassam a kék eget, a melegítő napot, a csillagok ragyogó táborát! Csak még egyszer, csak egyszer, istenem! csak egy rövid nap szívhassam a szabadság édes levegőjét; azs kiskorú gyermekein kívül, számos rokonai s jóbarátai gyászolják. — Köszönet. Mindazon mélyen tisztelt jóakaróim barátaim és ismerőim, kik feledhetlen fiam Énekes Imre okleveles főgymna- siumi tanár temetésén megjelenni szívesek voltak, s részvétükkel megrendítő mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, — fogadják családom nevében is leghálásabb köszönetéin nyilvánítását. Eger, 1886. január 8-án. Énekes Gusztáv. — Az egervidéki jótékony nőegylet által gondozott árvák részére, a Karácsom ünnepek alkalmából adakozni kegyesek voltak : (Folytatás). Leyer 10 kr. özv. Mossóczy Jánosné 50 kr. Lőrinczfy Jánosné 30 kr. Matékovicsné 50 kr. Mészáros Istvánná 1 frt. Fógel Ágostonná 50 kr. Végh Jenőné 60 kr. Fekete Károlyné 20 kr. Gáspárdy Gézáné50 kr. Borovicsényiné 25 kr. F. K. 20 kr. Frantz Albert Adél 1 frt. Zsendovics En- dréné 1 frt. N. N. 10 kr. N. N. 10 kr. BeniczkyEtel 60 kr. özv. Bayer Józsefné 1 frt. Turcsányi Mátyásné 1 frt.N. N. 20 kr. Moóri Rikárd 1 frt. Szvorényi József 2 frt. Rosenbergné 20 kr. Szele Gábor 5 frt. Angol kisasszonyok 1 frt. Csókás István 50 kr. Dr. Akantisz Jusztin 1 frt. Goth Rafaelné 50 kr. Eisenmann Oscárné 50 kr. Rónai Gusztáv 30 kr. ifj. Samassa Jánosné 2 frt. Ludányi 2 frt. Ury Kapácsy Amália 1 frt. Schultz József 50 kr. N. N. 20 kr. Bene Anna 20 kr. Steinhäuser Máhr Fanni 1 frt. Polacsik Juli 40 kr. Frank Gyula 60 kr. Buzáth Lajosné 1 frt. N. N. 1 frt. Tárkányi B. kanonok 3 frt. Smidl Sománé 30 kr. Eisenmann Domokos 50 kr. Bucher Teréz 20 kr. N. N. 20 kr. N. N. 10 kr. Kobza Lajosné 50 kr. László Fülöp 50 kr. K. Imre 50 kr. Mezey Lajos 50 kr. Kozma Károly 2 frt. Hegedűs 30 kr. Sajósy Alajosné 50 kr. Ringelhann Imréné l frt. Vincze Alajos 1 frt. Marssó Sámuelné 1 frt. Imre Miklósué 3 frt. Tavassyné 50 kr. Burik Istvánná 1 irt. Dálnoky Szabó Paula 1 frt. Babies János 2 frt. Kaszap 2 frt. Hám 1 frt. Reiner Albertné 30 ki-. Farkasovszki 20 kr. özv. Kobzáné 20 kr. Tranger Ignáczné 1 frt. Schuttágné 30 kr. B. Liza 30 kr. N. N. 20 kr. Összesen 84 frt 25 kr. Fogadják a nagylelkű adakozók adományaikért a nőegylet s az árvák nevében hálás köszönetemet. — Eger, 1885. decz. 27-én. Imre Miklósné, n. e. elnök. — Chappon Soma, egri fő-gymn. torna-tanár, helybeli derék vivő mesterünk, a közelebbi napokban rövid időre távozik körünkből, hogy Miskolczon az ottani fiatalság számára mintegy két hóra terjedő vivő tanfolyamot nyisson. Midőn e körülményt helybeli tanítványainak s t. közönségünknek tudomására hozzuk, a szép képességű, s helyes és alapos tanmódszeréről már széles körben ismert vivómestert. édes atyja, a hírneves bpesti vivótán hadd haljak meg! Csak ezt add meg édes iste- n e m !! “ És az erős isten meghallgató a szerencsétlen forró köny- nyekben úszó imáját. A napok kínzó gyötrelmei és emésztő aggodalmai között fentartotta őt, s mig társai egymásután betegedtek s hulltak, addig öt kikerülte a halál, s eljött szabadulásának órája! Vállán kis motyójával ballagott szülő-faluja felé. Feje fölött a pacsirták zengő dalát hallgatta, gyönyörrel élvezte a tavaszi nap áldó melegét, és gyönyörrel szívta magába a virágzó rétek illatát. Már látta falucskája kis hegyes tornyát, s lassankint a házak felszálló füstje is szemébe tűnt; — s látta letűnni a ragyogó tavaszi napot; hallotta a Tűrjek pitypalattyát, s feltűnt előtte a kék ég, millárd ragyogó csillagával, midőn lassan zörgetett belülről bereteszelt kis ajtaján kapujának. Mi volt ez a viszonlátás; micsoda boldogság vette körül: — — hitvese, gyermekei, reszkető öreg szülei mind egy siralommal tárták felé karjaikat, s o magához ölelve valamennyit, sirt és zokogott, s nem tudott más szót mondani, mint: „Istenem, édes jó istenem! Tehát szabad volt ismét; övéi között, és elmúlt egy nap, azon egy nap. melyet oly buzgón imádkozott ki a börtön falai között! . . . Másnap a szegény Mátyás beteg lett, s harmad napra azon betegség, melytől annyira félt a börtön falai között, megragadta a szegény embert, s negyed napra künn feküdt a temetőben! . . . De hát mégis is szabadon halt meg! . . .
