Eger - hetilap, 1886

1886-04-06 / 14. szám

112

teles jósoknál a szavak szorosan magyarázandók; miután továbbá ebből folyólag, a magyarázandó kifejezésnek kétség esetében oly értelmet kell adni, mely által a kivételes jog másoknak a jogát legkevésbbé sérti, kétségtelen, hogy ez okból sem lehet a kellő minősítéssel biró orvostudorokat a tanársegéddel való pályázástól eltiltani.

Az én véleményem szerint tehát dr. Akantisz Jusztin megválasztását ez alapon nem lehet megdönteni.

Dr. Alföldi Dávid.

Városi ügyek

a folyó év april hó 4-én tartott képv. ülésből.

Az 1886. május 1-től 1887. april. végéig érvénynyel bírandó legtöbb adót fizetők névsora bemutattatván, kihirdettetett:

Samassa József, Simonyi Károly, Petravich Bertalan, Dálnoky János, Bóta Szilárd, dr. Hubert János, dr. Fekete Károly, Volf Károly, Baj záth Sándor, dr. Brünauer Dávid, Gröber Ferencz, Lieb Károly, Babies Béla, Schwarcz Herman, Imre Miklós, Fülöp József, ifj. Simkovics lnne, Steinbauzer Rafael, ifj. Samassa János, Ruzsin Ignácz, Hartl Ede, idb. Preszler Ferencz, Pánthy Endre, Kánicz Lipót, Répássy János, dr. Pácz Ferencz, Kolossy Ágoston, Czigler Soma, Polonkay Endre. Gáspárdy Géza, Hibay György, Gariup Péter, id. Samassa János, Buzáth Lajos, Horváth József, Barna Manó, Nánássy Ignácz, Gombosi Mór, dr. Schönberger Soma, Ringelhann Imre, Polácsik Herman, Lengyel Miklós, Berger Henrich, Répássy László, Rabb János, Mező Ignácz, Jancsó Gusztáv, Végh Jenő, Csókás István, Stremmelvőger Rezső Bodnár Ferencz, Lang Sándor, Zsendovics József, Ruzsin Manó, Szabó Ignácz, Csiky Sándor, dr. Danilovich Pál, Marosi Izidor, Ury József, Veisz Izsák, Hanák Sándor, Mózer Antal, Györgyényi Ignácz, Gyubek Lajos, Schmid Ignácz, Lipcsey Péter, Kronberger Mihály, Steiner Móricz, Mélay Dániel, ifj. Gál Lajos, Sztupka János, Vincze Alajos, Danielik János, Burik István, Schvarcz Henrich, Volf János, Glósz Károly, Horánszky Imre, Szele Gábor, Kuburezy Mátyás, Gallassy József, Fógel Ágoston, Hegedűs János, Remenyik Kálmán, dr. Köszler József, Ferenczy Imre, Liptay Ferencz, Klein Mór, Vavrik Béla, Goldstein Gábor, Bucher Ágoston, Ernszt Miksa, Sugár Samu, Hozák Venczel, Békeffi Lipót, Ruzsbáuszky Ignácz, Chalaupek Domokos, Czettler Rudolf, Markovics János, Preszler Márton. Póttagok: Eper- jessy Rudolf, Fischer József, Bronts András, Kovacsóczy István, Sirk János, Martinovics József, Ötömössy János, Udvardy László, Begovcsevich Róbert, Szolcsányi Gyula, dr. Szolesányi Hugó, Babies János. Porubszky József, Klein Lipót, Burger József, Nánássy Ferencz, Tamassy Flórián, Strausz Károly, Klein Jakab, Végh Jenő.

pókban. A költőnek látnia kelle, mint fordul egyszerre ellene az az egész „kis világ,“ amelyre boldogsága várát építeni akarta. S ő, az egykor oly heves ifjú, most férfias kitűréssel, egy igaz keresztyén megadásával viseli a csapások rászakadó terhét. A sok szenvedés igaz és mély hangokban szól lantjáról. Istenhez fordul segítségért nagy bajában, tőle kéri vissza szive elveszett nyugalmát.

Adj már csendességet,

Lelki békességet,

Mennybéli Ur!

Csak ennyit óhajt, s csak egyedül benne véli reményét az elhagyatottság kínos napjaiban.

Nyisd fel hát karodnak, felséges markodnak,

Áldott zárát;

Add meg életemnek,

Nyomorult fejednek Letört szárnyát!

De a költő fájó lelke éppen ama szárnyakon emelkedik magasan, melyeket letértnek mond. Vájjon az igaz buzgóság találhat-e tisztább s egyszerűségében bájosabb formát ennél:

A szép harmatot,

Mikép hullatod,

Tavaszszal virágra:

Sok jódat, Uram, ügy hullasd reám,

Te régi szolgádra!

S midőn „felesége háládatlanságán“ lelke elborul, régi szeA földmivelési ipar s keresb. miniszter leirata, melyszerint az Egerben létesítendő szőlészeti s kertészeti tanfolyamnál alkalmazandó tanító 800 frt évi fizetését 150 frt lakbér illetményét, s tanügyi czélokra fordítandó 150 frt dotátiót, saját tárczája terhére biztosit, s ezen felül a gyakorlati oktatások czéljából berendezendő mintatelepek létesítéséhez szükséglendő szőlővesszők és csemetéket is adományozni szíveskedik, — mély hálával és köszönettel fogadtatván, úgy a kereskedelmi miniszter úr, mint Miklós Gyula borászati kormánybiztos urnák, köszönő irat küldése határoztatott el. A telephez szükséglendő földterület megszerzése, illetőleg kijelölésével a városi tanács, a borászati egylettel egyet- értőleg bízatott meg. A mennyiben pedig a kinevezett szaktanár nyilatkozata szerint e czélra egyelőre a város tulajdonához tartozó „Sorskert“ igen alkalmasnak mutatkozik, és miután ehhez hasonló más kertet ez időszerint a város nem bir előállítani: többször nevezett kert, az ott lévő épületekkel 1887. január 1-től, a mikor ezen kert bérlete megszűnik, a haszonélvezeti jog fentar- tásával a szaktanár rendelkezésére bocsájtarik. Végül a telepeknek, a helyi viszonyokhoz mért vezetését ellenőrző, és elómozditó bizottság a borászati és szólőszeti egylet tagjaiból alakíttatott meg, mely körülményről a miniszter is értesittetett.

Az Egerben székelő kataszteri felügyelőség megkeresése, melyben a folyó év május 1-én megkezdendő kataszteri részletes felmérési munkálatokhoz Eger város részéről szükséglendő szol- gálmányok minőségét tudatja, s az annak mikénti teljesítése iránt kér intézkedést, végrehajtás végett a városi tanácsnak kiadatott azzal: hogy a mennyiben a város belsőségét hitelesen, és részletesen feltüntető térkép, és határleirás megszerzése iránt szükséglendő lépések 2205/86 sz. a. már megtétettek, a külsőség térképének másolatbani megszerzése iránt is intézkedjék.

A közmunka-ügynek jövőre miként és ki által leendő kezelése iránt adandó véleménynyel, a polgármester elnöklete alatt, egy szűkebb körű bizottság bízatott meg.

Néhai Kudlik József volt városi hajdnkáplár özvegyének, tekintettel az elhunyt 30. éves szolgálatára, 3. havi fizetés kegy- dij képen, és kivételesen megszavaztatott.

Megyei élet.

Hevesmegye közigazgatási bizottságának múlt február hóban tartott ülésén a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést. Az alispán jelentése szerint: a közbiztonsága megye területén az 1886 év január havában kielégítő volt. A közi. miniszter f. é. január 12-én kelt rendeletével Stern D. örökösei által a magy. áll. vasút pásztó-nagybátonyi vonalán, kőrakodás czéljából kitérő vágány építésének engedélyezését megelőzőleg, a vonal bejáratát rendelte el és annak foganatosításával, a m. kir. vasúti főfelügyerelmesének emléke támad fel előtte „kit bolondúl elhagyott volt feleségiért.“ Siratja a visszavivhatatlant és vádolja önmagát.

Szeretője után kesereg szivébe,

Kit más szűz kezére

Mint tudatlan ember, ok nélkül ereszte.

A régi láng teljes hevével lobog fel újra, de csak az elborult lélek sötét bánatára veti világát. Érzi már, hogy boldogsága lehetett volna az, kinek könnyű szívvel „búcsút, maga adott.“ A késő bánat, a sirás hasztalan, bármily megható is.

Oh! én két szememnek egyetlen világa,

Keserves fejemnek te valál gyámola,

Mire hát, bánatra,

Hagytál el engemet ily nagy árvaságra?

Belátja már, hogy az asszony, kiért le akart mondani legszebb álmairól, nem érdemelte, nem is értette az érette hozott nagy áldozatot. E nő, kivel egybekelt, s ki miatt annyi keserűséget és üldözést kellett szenvednie, elhagyja „testében is beteg“ férjét a szégyen és balsors annyi csapása közt.

Miért is tudtam én azt, mi légyen a szeretet,

Mert született engem, aki engem született!

Ily búra, bánatra,

Ily gyilkos kínokra,

Mórt vagyok ily megvetett!?

kiált fel a költő.

A hitves lelki kicsinysége, a különbség feltüntetésével, csak fokozza szivében Losonczi Anna iránt azt a rajongó érzést, mely bár hamu alatt pihent, egészen ki nem aludt soha. Érzi, mily nagy kincset dobott el magától, s mily semmi az, amit helyébe