Eger - hetilap, 1886
1886-03-30 / 13. szám
104 a székesfőegyházi ének- és zenekar „Te Deum“-ával a beiktatási ünnep véget ért. — A gyöngyösi szegények és árvák menedékházának megnyitása, a derék városban, f. hó 14-én, megható ünnepségek közt folyt le. A menedékház fölszentelését Zsendovics József, egri apátkanonok úr ő nsga, díszes papi segédlettel végezte, mint ez alkalomra megbízott személyesitője dr. Samassa József egri érsek űr ő exjátiak, a nevezett intézet egyik kegyes jóltevőjének. — Estve a város polgársága impozáns fáklyás zenével tisztelte meg kanonok úr ő nsgát, ki, a Taposy Márton által hozzá intézett üdvözlő beszédre kijelenté, hogy hódoló ragaszkodásukról tanúságot teend érsek ő exja előtt. Saját személyét illetve pedig azon reményének adott kifejezést, hogy lesz még alkalma e város iránti jó indulatát maradandóbb emlékekben is megörökíteni; — mely nemes Ígéretének beváltását a nemeslelkü, s áldozatkész kanonok ő nsga mindjárt azzal kezdte meg, hogy ez alkalomból a gyöngyösi szegények és árvák menedékházának alapjára 100 frtot küldött ft. Krassy Félix plébános úrhoz. A szegények és árvák örömkönnyeiben lelje a hála elismerését a nagylelkű adakozó. (Gy.) *** Az erdélyrészi magyar közmüvelödési-egyesület által elárusitás czéljából Kapácsy Dezső hevesmegyei árvaszéki jegyzőnek küldött 866. számú „nemzeti színű bárczakönyv“ 500 darab 10 kros szelvényéből, — most nevezett megyei jegyző fölkérése folytán — Négyessy László főgymná- siumi tanár ur, az egri róm. kath. főgymnásium négy alsóbb osztálya tanulói közt elárusított 8 frt 76 kr. értéküt, — Czigler Teréz kisasszony tanítónő, Lakner Mór, Haán Vilmos és Müller Lázár tanító urak buzgalma folytán, az egri izraelita hitközségi-iskolák tanulói közt 7 frt 20 kr. értékben elárusitta- tott 7 2 szelvény, — továbbá: Haán Vilmos egri izraelita hitközségi iskola-tanitó ur 20 kr. értékű szelvényt vásárolt, — Izsépy Béla tanító ur, a „makiári“ nevet viselő külvárosi negyed községi népiskolájának tanulói közt 2 frt értékben 20 darab szelvényt adott el, — Zrimann József egri kir. Adótiszt ur, 2 frt értékű szelvényt vett, — Zakkay Gusztáv tanító ur, az egri „vöröskút-utcza“-i róm. kath. hitközségi külvárosi népiskola tanulói közt 1 frt 50 kr. értékű szelvényt árusított el, — Derszib Rudolf ipartanodái igazgató ur, az egri ipar-iskola tanulói körében uj a b b a n, ismét 80 kr. értékű szelvényt volt szives elárusítani, vagyis: a 647. szánni bárczaköny v- ből vett, s már az „Eger“ f. é. január-hó 26-án megjelent 4-ik számában nyugtázott 42 db. szelvény értékét (4 frt 20 krt.) is ide véve, összesen: 5 frt értékűt, — Mayer János egri érseki lyc eumi nyomdász ur 1 osztr. frt értékű, — ifj. Eötvös József egri kir. törvényszéki joggyakornok ur 1 osztr. frt értékű, — S lelke ott csügg a kedves ajkán és szemén. Pajzánul inti a méheket, hogy rózsának és violának békét hagyjanak, és Ha mézet akartok, ne ott keressétek, Hanem az én szerelmesem édes száján S megírt cseresnéhez hasonló ajakén. Mikor a bokrétát megdalolja, melyet kedvesétől kapott, igy magyarázza a virágok értelmét: Viola szép színe mutatja hivségét, Rózsa piros volta énhozzám szerelmét, Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét. Csak attól fél a költő, hogy szerelmük is úgy járhat, mint az a bokréta: Ki, noha most oly szép, de este elhervad, Virágja mind elhull, csak a töve marad. S amitől félt, valóban bekövetkezett. A féltékenység okozta a viszályt, s talán szította annak mérgét a sértett büszkeség is. íme e dalok, az ósdi nyelv mellett is, ma is meghatón tolmácsolják, a közvetlenség melegével, a fejlődő szerelem boldogságát, — e dalokról a felettük elszállt három század sem törölte le az első szerelem fényes himporát, — s mégis e viszonynak oly hamar vége lett! A költemények határozottan szóknak; tudjuk belőlük, hogy Balassa, a „gyanúság“ viszonzásául, megszakitotta a viszonyt. Oh! minő könnyű lett volna az neki, hogy egy „virágének“ édes, suttogó vallomásával altassa el a szerető leány féltő aggodalmait. De nem tette. S az egymásért dobogó szivek elszakadtak egymástól. Boldogtalanná tette ezzel nemcsak önmagát, de azt is, kit egyedül szeretett igaz szenvedélylyel. Kiszakítja magát az édes kötelék békójából, melyet „gonosz tömlöcznek“ nevez,tréfásan köszönti visszanyert szabadságát, s az egy miatt szakítani akar a „kegyesek, szép szüzek“ mindnyájával; Hamza István ur, egri érseki lyceumi nyomdász 1 osztr. frt értékű, — Weber János egri törzs-kaszinói főpinczér 50 kr. értékű, — Venszlovszky Lajos ur, egri iparos 1 osztr. frt értékű, és Zander Nándor ur, egri czukrász 3 frt értékű szelvényt vásároltak, — Horváth Lajos tanító ur, az egri „czifra“ nevet viselő külvárosi negyed községi népiskolájának tanulói közt 20 darab, — Szőke Sándor tanító ur, a „Mária- utcza“-i róm. kath. hitközségi külvárosi népiskola tanulói közt 30 darab, — Csepreghy Gyula tanító ur, a „hatvani“ nevet viselő külváros II-ik negyede községi népiskolájának tanulói közt 15 darab, és Javornik József tanító ur, az egri „fó-utcza“-i róm. kath. hitközségi népiskola tanulói közt 20 db. szelvényt értékesítettek, — az angolkisasszonyok egri nő nevelőintézetének bel- és kül -növendékei s a vezetésük alatt álló tanító nő-képző- iskola tanulói, összesen 18 frt értékű szelvényt vásárolták, ezen összegből azonban a fenti számú bárczakönyvre — mivel abból már csak 116 szelvény szolgáltathatott ki — e helyen csak 11 frt 60 kr. számolta- ti k el, — a fenn-maradó 6 frt 40 kr. a Kolozsvárról Kapácsy Dezső által már kért 3-ik bárczakönyv 64 db. szelvényével fog kiegyenlittetni. E szerint: a fenti 866. számú bárczakönyv 500 db. 10 kros szelvényének el áru si tásáb ól „az erdélyrészi magyar közművelődési-egyesület“ czéljaira összesen bejött 50 frt 6 kr., mely összeg, — a bárczakönyvvel együtt — S á n d o r J ó- z s e f egyleti titkárnak Kolozsvárra már el is küldetett. — Az egri Dalkör pártoló-tagjai, a Pécsett, f. é. august, hó 12—16-áig tartandó országos dalversenyre a lapunk 11-ik számában jelzett kedvezmények élvezete mellett biztos tudomásunk szer ént: még mindig jelentkezhetnek Kapácsy Dezső egyleti elnöknél. — Méltó felháborodást keltett müveit közönségünk körében Popper Dávid és Reisen au er Alfréd hírhedt idegen muzsikusok azon qualiükálhatatlanul botrányos és szemtelen eljárása, hogy a városunkban nagy plakátokon múlt vasárnapra, f. lió 28-ára hirdetett hangversenyükre meg nem jelentek, sőt elmaradásukról t. közönségünket idejekorán értesíteni sem tartották becsületes emberekhez illő kötelességöknek. A hirdetett hangversenyre siető nagy közönség a legnagyobb boszusággal volt kénytelen visszatérni, s nem egy ajkról hallottuk a megjegyzést, hogy talán nem annyira európai hirü művészek, mint, inkább közönséges csaló zsidók, s csavargó svindlerek azok, kik müveit közönségünkkel szemben ily arczátlan eljárásra vetemedtek. — Részünkről értesítjük a t. közönséget, hogy akik jegyeiket előre megváltották, e jegy előmutatása mellett pénzöket t. Szolcsányi — — som szerelmekkel, Sem gonosz kedvekkel Többet jégre nem visznek, — úgymond. S már indul is Békés Gáspár hadával Erdélybe, hogy karczoljon Bátori István ellen. S elhagyja Eger költői szép táját, melyet annyiszor megénekelt, el a „szép kegyest,“ ki talán könnyes szemekkel néz a távol kéklő ködébe s fájó szívvel sóhajt utána, mig a változhatatlan sors visszaparancsolja a könye- ket s egy életre szóló viszony bilincsébe veri az epedő szivet. . . . Békés vállalata rosszul járt. Seregét szétverték. Balassa maga is, sebekkel borítva, fogságba esett. Felgyógyult hamar és könnyű fogoly lett, becsületszóra, de sokáig kellett Bátori István udvarában maradnia, mig ügyében diplomatiai levélváltás folyt Bátori és a Balassát kikérő porta között. Igazán hála illeti a jeles fejedelmet azért, hogy a porta heves fenyegetései ellenében is volt bátorsága megtagadni a költő kiadását. Mikor végre megszabadult fogságából, sietett vissza, Egerbe. Ekkor már örömmel hajtotta volna meg makacs fejét, hogy azt Annája kiengesztelt keblén pihentesse. Késő volt. Anna már férjhez ment, s nem találta őt Egerben. Csak a vitézi élet kötötte már ezentúl Egerhez. Nemcsak vitézi játékokkal és harczokkal telt már most az idő. 1580-ban részt vett Hatvan ostromában, s vitézi tetteit egy verses krónikában („História cladis turcicae ad Nádudvar“) S a 1 á n k i György énekelte meg: Lovaggal, gyaloggal vitéz Balassa Házakat, penzes boltokat tört vals, Sok törököt nyakon kötöztet vala stb. (Folyt, köv.)
