Eger - hetilap, 1885
1885-12-01 / 49. szám
398 sén királyunk ő felségét Frigyes és Jenő föherczegek, az özvegy spanyol királynő fivérei képviselték. Alfonso király temetése, megállapodás szerint, nov. 29-én, vasárnap volt, az Escuriálban, a spanyol királyok temetkezési helyén, végbemenendő. A s z e r b - b o 1 g á r háború, mely a Keletet ismét végze tes és véres bonyodalmakba keverte, az utóbbi napokban várat" lan fordulatot vett. A szerb hadsereg, mely csaknem föl tartóztat’ hatlan diadallal vonult be Bulgáriába, s immár a királyság fővá" rosát, Szófiát is elfoglalással fenyegette, Slivniczánál erős ellenállásra talált, s egy elhatározó ütközetben súlyos vereséget szenvedett annyira, hogy azóta lépésről lépésre kénytelen feladni eddigi, nagy áldozatokkal elfoglalt hadállásait. A hadi szerencse koczkája fordult, s az üldözött bolgárokból egyszerre veszedelmes támadók lettek. A csaknem biztosnak tartott szerb győzelmet, állítólag, a vezérek, különösen a kegyencz Joanovics tábornok által elkövetett hadászati baklövések, de főként az elkeseredett bolgároknak, különösen fejedelmüknek, Battenberg Sándornak hősi vitézsége tette semmivé. Sándor bolgár fejedelem ez elkeseredett véres háborúban rettenthetetlen bátorságú hősnek, s jeles hadvezérnek bizonyult be. Mindenütt hadserege élén volt látható. A szerbek már egész Bulgáriából kivonultak, s most a győzelmes bolgárok készülnek Szerbiába betörni, ha a további vérontást megszüntetni, s keleten a békét helyreállítani nem sükerül a diplomácziának. E czélból a hatalmak, béketörekvéseikkel, mindkét hadakozó félnél közbevetették magokat. Milán szerb király azonnal hajlandónak is nyilatkozott a háborúskodás abba hagyására, s a béke megkötésére; de Sándor bolgár fejedelem, kit Milán érzékenyen meg is sértett, hir szerint, csak szerb földön akar a békéről hallani. — Ausztria-Magyarország, melynek a jó szomszédság tekintetéből is érdekében van, hogy Szerbiát súlyosabb megaláztatás és veszteség ne érje, belgrádi követét, Khevenhül- ler grófot küldötte Sándor bolgár fejedelemhez, hogy ezt a további vérontás súlyos következményeire, s a béke megkötésének elkerülhetlen szükségességére figyelmeztesse. A belgrádi követ, a legújabb hírek szerint, Sándor fejedelem előtt határozottan kijelentette, hogy ha a háborúskodást beszüntetni, s a békét megkötni vonakodnék, a szerbek védelmére haladéktalanul osztrákmagyar hadak fognak Szerbiába bevonulni. Legújabb hadi tudósítások szerint, szerb földön, Pirot körül, a legutóbbi napokban, elkeseredett harczok folytak, mindkét részről tetemes veszteséggel. A szerbek, minden hősiességük daczára is kényszerültek Pirótot feladni. Legújabb hírek szerint, a háborúskodást mind a két hadakozó fél beszüntette. — Ne beszélj igy, leányzó, — viszonzá a vak énekes — istennel nem szabad perbe szállni. — Értelek, — folytatá Ursa — nem bízol bennem, mert kóborló módra jöttem hozzád. Nem láthatod, vájjon becsületes arczom van-e. De szánakozzál rajtam, s ne küldj el; tégy kísérletet velem, hogy hasznodra lehetek-e. A leány e szavak után a vak lábaihoz ereszkedett s át fogta azokat. — Kelj fel, — mond Athas — ezt nem engedem meg. Ar- czodat nem látom, az igaz, de hallom hangodat, beszédedet, mi szivemet arról értesíti, hogy becsületes leány vagy. Nem bánom, ha nem lesz terhedre egy vak ember társasága, maradj itt. — Köszönöm, — rebegé Ursa — áldjon meg az ég! A boldogtalan leány ott maradt a vak énekesnél, s egész buzgalommal rendezte a háztartást. Amihez fogott, mindent okosan, takarosán végzett. Jó ételt főzött, a ruhákat, fehérneműket tisztán, rendben tartotta. A kert egészen újjá alakult kezei alatt; hűségesen gondozta a tehenet, kecskét, tyúkokat; kijárt a mezőre s a kutya, melylyel mindjárt jó barátságot kötött, nyomról nyomra kisérte őt. Áthassál eleinte mindig csak annyit beszélt, amennyi elke- rülhetlenül szükséges volt; megvárta, mig az őt kérdezi. A következő vasárnapon nagymisére mentek. Ursa ekkor hallotta először a vak embert énekelni. Felvezette őt a karba, maga pedig lement az asszonyok közé. A görög katholikusok miséjénél sem zenekar, sem orgona nem hallható, csupán ének; szerintük egyedül az emberi hang méltó arra, hogy a Teremtőhüz beszéljen. Különfélék. — Báró Ramberg altábornagy, hadosztályparancsnok, vezérkari segédtisztje kíséretében, az itt állomásozó 60 sz. cs. és kir. gyalogsorezred ujjoncz-sorványának megszemlélése czéljából, nov. 27-én városunkba érkezett. A hadparancsnok a ft. cisterci rend vendégszerető társházában volt szállva, hová egy estélyre a helyben állomásozó közöshadseregbeli s magy. kir. honvédségi törzstisztek is hivatalosak voltak. A magas vendég tiszteletére, itt tartózkodása alatt, az uj kaszinó helyiségeiben minden estve katonai zene volt. Az altábornagy, az itt tapasztaltak fölött való teljes megelégedéssel, nov. hó 29-én távozott el városuskból. — Az egri joghallgatókat segélyező egylet pártoló tagjai lettek az l885/e_ik tanévre: Babies János kanonok igazgató ur ő nsga 25. irattal; Begovcsevich Róbert, Kavacsóczy István, Dr. Szmrecsányi Pál, Zsendovics József kanonok ur ő nsgaik 10—10 írttal; Györgyényi Ignácz, Lengyel Miklós, Ludányi Antal, Pán- thy Endre, Szele Gábor kanonok ur ő nsgaik 5—5 írttal; főt. Dr. Maczki Valér, Dr. Párvi Sándor, Szvorénvi József urak 5—5 írttal; főt. Dutkay Pál, Káposztássy Jusztin, Kovács Demjén urak 2—2 írttal; főt. Dr. Berger Máté, Móri Rikárd urak 1 — 1 írttal. (Folyt, köv.) — Az egri műkedvelő társaság, az eddigi megállapodások szerint, legközelebbi előadását jövő vasárnap, f. dec. hó 6-án fogja tartani. Ez úttal, mint már lapunkban jeleztük, Bérezik Árpád : „Nézd meg az anyját,“ czimü legújabb társalgási színműve fog szilire kerülni, és pedig a következő szereposztással: Viski Albert: D o b rá n y i Kornél ur; Leontin, neje: Petravich-Bok- rányi Regina úrnő; Edit, leányuk : Kemény Alajos né úrnő; Téssy Tamás: Farkas Rudolf ur; Lajos, unokaöcscse: Keleti Izsó ur; Szeredy Alfréd: ifj. Simony i Károly ur; Homokiné: Eötvös Róza urhölgy; Iza, leánya: B o d a y n é úrnő; Inas : G ö t z Boldizsár ur. A próbák nagy erélylyel folynak, s az előadás sok élvezetet s szép síikért igér. — Remmert Márta k. a., a weimári nagyherczeg európai hirü kamarai zongora-művésznőjének ritka műélvezettel kinálkozó hangversenyére, mely ma esti 7 órakor fog a törzskaszinó nagytermében végbe menni, — ismételve fölhívjuk, t. müveit közönségünk pártoló figyelmét. A jeles művésznő közelebbről, nov. 27-én, a budapesti Vigadó termében, a magyar gazdasszo- nyok országos egylete által rendezett jótékony ezélú hangversenyen játszott, s játékáról a budapesti lapok egyhangú lelkesedéssel szólnak. A P. N. egyebek közt igy ir róla: „Nagyobb szereplés jutott Remmert Márta kisasszonynak. A közönség is szívesen hallgatta. A feltűnő megjelenésű művésznő nagy technikai készültség fölött rendelkezik; játéka rendkívül tiszta, biztos és sokoldalú kifejezéssel bir. Billentése szép, tónusa erőteljes, férfias, Mikor a szertartás szerint az énekesek időnkint magasra emelték hangjokat, egy kellemes, magasztos soprán valamennyit fölülmúlta. Oly hang volt az, mely megragadta a szivet, titkos fájdalmat keltett, de egyszersmind oly vigasztalókig, oly csilapi- tólag hatott, mint mikor az anya keze simogatja bánatos homlokunkat. Mikor pedig a pap a kelyhet fölmutatta, akkor e hang egészen fölülemelkedett minden földiségen. Ájtatos volt, de egyszersmind merész, mint a sas röpte ott fent a levegőben, közel a naphoz és a csillagokhoz. Ursa úgy figyelt e hangra, mint valami titokzatos, tulvilági jelenésre. — Mily szépen énekel Athas, — sugá egy pórnő a mellette ülőnek. — Igen, nem is tud úgy senki énekelni, mint ő, — lön a felelet. Ursát bizonyos rajongó tisztelet töltötte el, mikor a vak énekest a templomból haza vezette; éneke még azután is sokáig viszhangzott lelkében. Ezentúl hűséges kísérője volt annak minden útjában; elvezette a vásárokra, a vendégfogadókba, a kis-orosz nemesi udvarokba, a lelkészlakokba, szóval mindenüvé, a hol énekelni szokott. Vitte utána a bandurkát, melylyel a vak énekeit kisérni szokta s szedte annak kalapjába a pénzt, melyet számára adakoztak. Mikor a vak ember a csinos fiatal leány karján, a nagy kutyával, körüljárt, koldusnak látszott, kinek alamizsnát osztanak. De mikor valamely közhelyen megállapodott s érdemes közönség előtt énekelt vagy mesélt: akkor olyan volt, mint király, mint látnok, mint költő. (Folyt, köv.)
