Eger - hetilap, 1885
1885-07-21 / 30. szám
247-j- Gyászhir. Mély részvéttel vettük azt a szomorú tudósítást, hogy Rapaics Dániel megyei pénztárnok és volt 1848. ezredes fia, Rapaics Rodrigo, fiatal huszár-hadnagy, f. hó 20-án éjjel Mező-Csáthon meghalt. Temetése ma, kedden délután 4 órakor lesz ugyanott. Isten vigasztalja a megszomorodott szülőket! — Az egri mélt. fökáptalan urad. tisztjei, a körükben bizonyos czélra eszközlött gyűjtésből felmaradt 30 frt. 20 krnyi ösz- szeget, Hangonyi Sándor urad. tiszt által az erdélyi közművelődési egylet javára átszolgáltatás végett a Bpesti Hírlapnak küldötték fel. Ezt a szolgálatot a helyi lapok is szívesen megt ették volna a t. urad. tiszt ségnek. — Felhívás az l848/49-iki honvédekhez! Tisza László úrnak Budapesten 1885. évi junius 10-ikén kelt, s a honvédegyletekhez megküldött felhívása szerint a folyó 1885. évi augusztus 22-ikén Budapesten országos honvédgyitlés fog tartatni, és pedig a felhívásban kifejezett azon czélból, hogy ott az országos központi bizottság és a tisztikar választása megejtessék. Mellőzve ez alkalommal a felhívás tartalmára tehető minden észrevételt, csak azt jegyezzük meg, hogy az alapszabályok értelmében évenként csak egy rendes országos gyűlésnek lévén helye, minthogy a folyó évi martius 9. és 10-ikén megtartott országos honvédgyülés alkalmával a tárgyalás alá tartozott valamennyi ügy, tehát a választások is elintézve lettek, most ezen rendkívüli gyűlés összehívása semmi szükség által sem indokolt, s ezen felül a vidéki honvédegyletek zaklatásával, a küldöttek hasztalan terheltet ésével is jár. Mindazáltal ha már ezen rendkívüli közgyűlés valóban összehivatott, mi szükségesnek tartjuk, hogy ezen gyűlésen valamennyi honvédegyletek teljes számban okvetlenül megjelenjenek azon czélból, hogy ott a központi bizottság, és pártja ismert törekvésével szemben — ha a szükség úgy hozná magával a marczius 9-iki orsz. honvéd-gyűlésen az ismeretes szabolcsi indítvány értelmében hozott határozat mellett szilárdúl álljunk. E végből felhívjuk a t. társegyleteket, hogy a folyó évi Augusztus 22-ikén Budapesten tartandó rendkívüli országos honvéd-gyűlésen küldötteik által teljes számban megjelenni méltóztassanak. Kelt a Hevesmegyei 1848/49-iki honvédegyletnek 1885. évi julius 12-ikén tartott közgyűléséből. Mednyánszky Sándor s. k. jegyző. Csiky Sándor s. k. elnök. — Az Egerben állítandó szövőgyár gyors léptekkel közeledik a megvalósuláshoz. Közelebbről a részvényaláirások a legbiztatóbb sükerrel indultak meg. Eddigelé mintegy 30 részvényes 290 (100 frtos) részvénynyel, 29,000 frtot jegyzett alá, s miként az aláírási Ívből alkalmunk volt meggyőződni, az alájegyzett részvényesek névsorában, kivétel nélkül, városunk oly előkelőségei szerepelnek, hogy már maga e tekintélyes névsor biztos garan- tiát nyújt az életrevaló vállalat szerencsés siikeréhez. — Uj postahivatalok. Hevesmegyébe kebelezett Kis-Köre községben közelebbről kir. postahivatal lép életbe. Ugyancsak uj tisztábban akarván látni, még jobban kihajlott az ablakon, s e közben karcsú s mégis oly telt termetével egy pillanatra érintő a fiatal embert, kin villanyos rázkódás futott végig.--------------------— — — — — — „Legyen eszén“, — mondá a hölgy komoly hangon, „ott van már a pályaudvar, — ön megígérte, hogy a legönzetlenebb szándékkal lesz lovagom, és a becsületes ember megtartja szavát, — ne haragítson meg, mert különben. — “ „Mit különben?“ kérdé epedve. „Különben a pályaudvaron búcsút veszek öntől és semmiesetre sem engedem meg, hogy szállodámban meglátogasson.“ „És ha engedelmes leszek, mint a gyermek?“ „Azon esetben, — talán.“ „0, bizonyosan, — bizonyosan!“ kiáltott örvendezve, „és most parancsoljon velem, mit tegyek?“ „Segítsen az én és bátyám holmiját a kocsiból kivinni, aztán gondoskodjék bérkocsiról, mely engem magamat a „Négy évszak-“ba szállítson.“ „Kegyedet magát, Matild grófnő?“ „Mindenesetre magamat, — azonban nem akarom önt attól eltiltani, hogy szintén a „Négy évszakánál vegyen lakást, — ért ön engem?“ „Azt hiszem, értem!“ kiáltott boldogan. „Most tehát szedjük össze a holmikat, — nemde szép csomó? — aligha mindent magunk fogunk vihetni, s még azonfelül bátyám felöltönye és shawlja is itt van, — tudja mit?“ mondá vigan, „vegye magára bátyám felöltönyét és shawlját, akkor nem kir. postahivatal fog felállittatni a megyénkbeli Csehi községben is, mely működését f. hó 2l-én fogja megkezdeni. — Az egri önk. tüzoltóegylet által f. évi junius hó 28-án rendezett nyári mulatság alkalmával tett felülfizetések és adakozások kimutatása : (Folytatás.) Ruzsin Ignáczné 90 kr, Berkó Aladár, Egy társaság, Gáhy Ferdinánd 80—80 kr, Burián Jánosné, dr. Brünauer Bálint, Bucher Gusztáv, Csókás István, Fischer Soma, Gibara Emil, Horváth erdész, Hickmann Károly, Keleti Aladár, Kovács József, Koncz Lajos, Konn Soma, Musenicz, Marzsó Lőrincz, Marzsó Imre, N. N. N. N. N. N. N. N. hadnagy, N. N. Naglics kadét, Öllé László, Posztóczky Kálmán, Póka Lajos, Polonkay Endre, Rab János, R. J., Szó József, Sveticska, Izidorné, Steinfeldné, Székely, Szágl, Nándor, Tancsa Lajos, Tóth Sándor, dr. Igács, Megó Józsefné, Zalár József 70—70 kr. Né- kám Endre 60 kr, — N. N. 55 kr, Balkay Béla, Günsberg József, Grünbaum Ármin, Farkas Vineze, Herczeg Ignácz, özv. Kobza Antalné, Kinsztly József, K‘>bza Lajos, Lestál Ágoston, Lobi, Mélay Dániel, Maczky Ignáczné, Markasoly Vilmos, Markus János, Novotha Gyula, Nyilánszky Floris, Pelcz János, N. N., Reintz Ferenczné, Rónay Gusztáv, Szalay László, Smidl Soma, Spiller Ferencz, Tariczky János, Toronyi László, Támár József, Tamasy Flórián, X. Y. Erdődy István 50 — 50 kr. Bolla Józsefné, Bröstel József, Bugyi Pál, Gáspár, Kromberger Mihályné, Klein, Mondok György, Marzsóné, Szerencse, Stögl, dr. Sömberger Soma, Szolcsányi Gyuláné, Zinert Antal, Lauther János, Khern Gáspár 40—40 ki. Kovács Ferdinand, Kovács, Weisz Mór, Keleti Izsó 30—30 kr, Hám György 25 kr, Kozák, N. N. N. N. N. N. N. N. N. N. N. N. N. N. Pokor József, P. P. Stein, Szó János 20—20 kr, N. N. N. N. 15—15 kr. N. N. 11 kr. Hanzel János, Kubicsek, Koch István, Kamenitczky Gyula, Lichtenstein József, N. N. N. N\ N. N. N. N. N. N. N. N. N. N. 10-10 kr. Kövér Imre 5 ki'. Élelemmel és italokkal hozzá járultak : Bucher Gusztáv, Buday Károly, Simonyi Károly, Sirk János, Pók György, H. Danilovics Pálné, Polonkay Endréné, Chalanpek Domokos, Érantz Lajos, Párkányi Sándor, Lang Ignácz, özv. Adamina Bernátné, Pajerné, Hibay György, Spekner Dávidné, dr. Brünauer Dávid, Károly Rudolf, Geiger Sándor, Fischer Simon, Irgalmasok gyógyszertára, Keresztény Imre, Servita rendház, Keller József, Gaal Lajos, Ehrlich Dávid, Mélay Dániel, özv. Mészáros Istvánná, Végh Gerő, Tancsa Lajos, Lázár Jónás, Matekovics Mór, Orosz Kálmán, Smid Ignácz, dr Végh Jenő, Kajzer Antal, Brindza János, Cserey Ignácz, Csontosné, Lajer János, Lang László, Cséka Alajos, Balkay Béla, Kozák Sándor, Máté János, Göndör Ignácz, Kalmár István, ifj. Sinkovics Imre, Fekete Fanny, Löv Rebeka, Szepessy Mihály, Jancsó Gusztáv, Galambos Fülöp, Eisenmann Oskár, Sivampelné, Haselbauer Mihály, özv. Benyóné, özv. Vida- sicsné, Adler Mór ur a sátorokhoz szükséges faanyagokat minden dij nélkül volt szives kiszolgáltatni. lesz oly alkalmatlan. Ha van valaki a vonaton, ki minket Stuttgartban beszállni látott, az önt bátyámnak fogja tartani, — akar ön bátyámnak tartatni?“ kérdé pajkos, édes pillantással. „Én minden akarok lenni és mindennek akarok tartatni, amivé engem tenni kegyeskedik.“ „Jól van, ez pompás, — biztosítom önt, hogy engem boldoggá tett, midőn látom, mennyire hasonlít termete bátyáméhoz, — — igy, no most még vesse keresztül vállain a vörös shawlt, mint ő szokta tenni, s mindaz, aki előbb látott, testvérpárnak fog minket tartani.“ A mozdony éles füttye elhangzott, a vonat megállt, a kocsiajtók fölnyittattak; a grófnő maga vitte holmijának nagy részét, Stollberg úrnak csak egy pár kis, de nehéz kézitáska maradt. Saját podgyászával, mely a szemközti fél coupéban maradt, keveset törődött. Az bátran ott maradhatott addig, mig a hölgy elszállításáról gondoskodott. Tudta, hogy e gyorsvonat Bécsbe indulása előtt, majdnem három negyedórát fog itt tölteni. A fiatal ember lehetőleg lassan szállt ki a coupéból, s erre voltak okai, mert természetesen nem igen kellemes lett volna rá nézve, ha most előbbeni útitársai valamelyikével találkozik; de ezek, szerencsére már eltűntek, — csak a nagy csikós alakját vélte észrevenni, amint az az indóház végén a tömeg közé vegyült. Stollberg úr mosolyogva gondolta magában, vájjon most is a Zászlóőrt fütyöli-e? (Folyt !;üv.)
