Eger - hetilap, 1885

1885-09-15 / 38. szám

312

talnok 1 írttal, Mednyánszky Sándor ügyvéd 3 írttal, Békeű Alajos megyei várnagy 1 írttal, — végül: egy s zerr e-m ind en- korra történt adományozásukkal az egyesületnek „gyámolitó tagjaivá1' lettek: Grober Ferenczné az egervidéki nőegylet alel- nöke 5 írttal, Györgyényi Ignácz kanonok 5 írttal, Ferentzy Imre kanonok 5 írttal, Zalár József Hevesmegye fó-jegyzője 5 írttal, dr. Párvy Sándor érseki titkár 5 írttal, Tavassy Antal Egerváros polgárnagya 5 írttal, Vavrik Béla egri kir. törvény- széki elnök 5 írttal, — az erdélyrészi kultűr-egylet czéljaira tehát ezen gyüjtőíven 55 egyén után, összesen befizettetett 253 írt, mely összeg, rendeltetése helyére már el is küldetett, — ezen összeg, a 6 és 3 évi kötelezettség alapján: 471 irtot tesz ki; — s minthogy ezen ívnek fennebb említett czimü rovatai teljesen beteltek, újabb gyűjtő ív kéretett.

— A műkedvelői előadások érdekében, melyek jövedelme első sorban a színkör decorativ fölszerelésére, s a fölmaradó ösz- szeg részben a színkör, részben az egri dalkör javára fog fordit- tatni, az egri színkör bizottsága s a dalkör küldöttsége legutóbb tartott értekezletén teljes egyetértésre s megállapodásra jutott, s elfogadta az e tárgyban megbízott Szabó Jgnácznak a színkör előzetes decorativ fölszerelésére vonatkozó tervezetét, s az ez iránt bemutatott költségvetését. Az értekezlet a kijelölt díszletek tervszerű s pontos elkészítésére való felügyelettel Vavrik Endre szinkörbizotts. alelnököt, és Szabó Ignácz tanárt bízta meg; a műkedvelő estélyek rendezését pedig, a szinkörbizottság részéről kiküldött Zalár József, elnök, Vavrik Endre alelnök, és S z a b ó Ignácz megbízottak közremunkálásával, az egri dalkör vállalta magára. Miután, tudomásunk szerint, a díszletek elkészítése körül a szerződött iparosok már is szorgalmasan munkálkodnak, a dalkör pedig a műkedvelői estélyek sükeres létrehozásán a legserényebb buzgalommal fáradozik: müveit közönségünk legközelebbről már igen érdekes és élvezetes színházi estéknek néz eléje, részünkről meg lévén győződve, hogy műpártoló derék közönségünk ez estélyeket, a nemes czélok iránti tekintetből is, teljes pártfogásában részesitendi, s ez által alkalmat fog szolgáltatni azon törekvésre, hogy ez estélyek huzamosabb időre állandósit- tassanak.

— Az egri műkedvelők — hallomás szerint — első szini elő- adásúl „A sa bín-nők elrablása“ ez. igen érdekes és rendkívül mulattató bobózatos vigjátékot választották. Újabb versio szerint Csiky Gergely „S tóm fai család“ ez. színműve lesz az első előadás darabja.

— Vavrik Endre, a hevesmegyei takarékpénztár érd. igazlen sivár pusztaság, s még a sziklafalnak legalább is fele előttünk meredezett. — Egyszerre a völgyekre köd ereszkedett: vezetőnknek csakugyan igaza volt, midőn a szép napot csalókának nevezte. Még néhány perez, és a ködgomolyag bennünket is elért, Hirtelen óriási vihar következett, pedig sehol egy fa, melynek lombjai, sehol egy üreg, melynek fedele alatt magunkat megvonhattuk volna. Czikázott a villám, s a mennydörgés robaja félelmesen sokszorozódva verődött vissza a szirtfalakról. Társaim esernyő alá menekedtek, mig engem a fagyos eső cseppei ellen egy tigrisbőr szinü, és szívességből átengedett szőnyeg-köpenyeg védelmezett. — Közel egy óráig tartott a kínos állapot; egy helyen vesztegelni — se fel, se le; mert a ködös félhomályban minden lépéstől intett az óvatosság. Lassankint végre mégis derengni kezdett, felcsillant újra a nap aranyos sugara, s mi folytathattuk tovább vakmerő utunkat á síkossá vált sziklatalajon; mígnem emberfölötti erőfeszítés után egy fensik tetején 2020 méter magasban elértük az alsó tavat, mely köré kis távolságban még másik négy sorakozott.

Előttünk állott tehát a havas világ nagyszerű amphytheát- ruma. Zordon, borzalmas, és mégis oly ellenállbatlanúl vonzó kép! Mindenütt szürke szirthaímaz, kopár kővilág terül. Gigasok által daczosan egymásra hányt óriási sziklatömbök, kiülő bizarr szirtek, zig-zugos, szaggatott hegygerinczek, melyek hegyes csúcsaikkal merészen szeldelik az ég kékjét, merőlegesen leereszkedő hatalmas sziklafalak, melyeknek csatornáiban ezüst-szalagként a hóviz csurgói csattognak alá: és a sivár kővilág szürkeségét csak itt-ott tarkítja egy-egy piszkos hócsík, vagy vakító jégtábla. Hasztalan kerestünk itt valami lágyat, gyengédet, vonzót, csupa kiálló szöglet, hegyes csúcs, éles szél. Minden zord, minden vad, a nr körülvesz. A szürke sziliek egyhangúságát nem eleveníti fel itt növény, sehol egy virág vagy csak egy mohotka ; még a törpe fényű szomorú hajtása is messze a völgyben lent maradt, Mindenütt mély csend, melyet nagy néha zavar meg a mormotágatója, száz forinttal, az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület alapitó tagjainak sorába lépett. Vagyonos polgártársaink köréből — reméljük, — többen is fogják követni a nemes példát,

— Kormos Béla, derék fóldink, jelenleg verseczi közjegyző, szintén egyike azoknak, kik az erdélyrészi közművelődési egylet anyagi támogatásában követésre méltó szép példával járnak elül. Kormos Béla ugyanis kijelentette, hogy a háztartásában törlött minden nélkülözhető kiadást, évi 300 frtot, öt éven át a nevezett egyesület javára ajánlja föl, s első részletül azonnal 150 frtot küldött az egyletnek.

— Az itt állomásozó b. Appel gyalogezred zenekara, f. hó

8- án esti takaródén, f. hó 10-én, csütörtökön a kora délutáni órákban az érsekkertben tartott térzenén mutatta be magát, érdekes és választékos programmjával, az e térzenéről alig értesült s igy csak igen gyér közönségnek. Mikor 5 óra felé a kerthez értünk, már nagy sajnálatunkra, vége volt a zenének.

— Dr. Kosztka Lászlóné, szül. Heitzelmayer Francziska, f. hó

9- én, életének 54-ik, boldog házasságának 37-ik évében, Párádon elhunyt, A boldogult tetemei az ugyanottani sirkertben tétettek, f. hó 12-én, az örök nyugalom helyére.

— Kinevezés. Angyalos sy József egri kir. járásbirósági gyakornokot a m. kir. igazságügyminister a gyöngyösi járásbírósághoz Írnokká nevezte ki.

— Heves közgyűlése volt legutóbb a szomszéd Borsodmegye közönségének. Egy tüzes ifjú ember, ifj. Miklós Gyula dr. (az orsz. borászati kormánybiztos fia), a megelőző megyeközgyülésen erős vádakkal illette Borsodmegye nagy tekintélyű s közszeretetben álló alispánját, Mélez er Gyulát, s a megyei tisztikart, A vádak az augusztusi közgyűlésen kerültek tárgyalás alá, mely alkalommal Melczer alispán a Miklós által felhozott vádakat apróra megczáfolta. Miklós Gyula, felszólalásában erősen sértő kifejezéseket használt az alispán ellen, mire a felháborodott megyeközönség nyomban széksértési pörbe kívánta vonni a felszólalót. A megye tiszti ügyésze rögtön megtevé a vádinditványt, mire a közgyűlés széksértési vétségért 100 frtnyi birságban azonnal elmarasztalta Miklós Gyulát, ki fenhéjázó modorban, e szavakkal vágta ki a százast a zöld asztalra: „Örülök rajta, hogy Borsodmegye pénztárát száz forinttal gyarapiíhatom.“ A közgyűlés többek felszólalása által ismételve kifejezést adván Miklós Gyula eljárása fölött való méltó megbotránkozásának. Melczer alispán előterjesztését helyeslő tudomásul vette, a Miklós Gyula eljárását pedig kárhoztatta. Miklós Gyula a megye végzése ellen fölebbe- zést jelentett be. A kínos affaire szept, 11-én a becsület mezején

nak a völgyből is felhangzó éles sivitása. „Az ember keble önkénytelenül elszorul e rideg magányban, hol a természet féktelen vad alkotásaiban, szűzies ős eredetiségében szemlélhető; észrevétlenül is az aggály és borzalom egy neme lopódzik a kebelbe, mely önérzetünket csaknem a kislelküségig törpiti el ; csekélységünknek. parányiságunknak érzete száll meg.“ — S még is van valami e kietlen pusztaságban, valami kedvesebb, vonzóbb és vidámabb jellegű, s ez a havasi tavak smaragdzöld szép vize, mely a szirtek által képezett és 1—2 holdnyi terjedelmű medenezék- ben kedvesen ragyogott elő. — Mig az élénkbe tóduló óriási formák, a borzasztó kőromok mindenütt a dúló elemek szilaj tombolását hirdetők, — addig a csendes tengerszemek fenekéig átlátszó tisztaságában a zavartalan béke, a valódi szelídség képe tükröződött vissza.

De teljes lehetetlen leírni a megragadó érzelmeket, melyeket a természet csodás alkotása mindannyiunkban felköltött. — Némán állottunk egymás mellett s bámulva szemléltük a saját- szerű zordon képet, a borzalmas sziklafalakat és hegyszakadékokat, — a tavak szépségét és tisztaságát. — De már délutáni 2 óra volt, legvégső idő, hogy meginduljunk lefelé, s megtegyük újra veszélyes utunkat a meredek sziklafalakon, — egyik gránit- tönkről folyton a másikra balancirozva. — És ha az út felfelé kitartást igényelt, — lefelé biztosabb erőt, biztos fejet s folytonos lélekjelenlétet követelt tőlünk. — És épen az utóbbi körülményben leli okát, hogy a parthiet csak elvétve teszi meg egy-egy nő-tourista, igy ez év folyamán is csak kettő, — úti társnőim, — kik méltán megérdemlik, hogy neveiket e lapra jegyezzem fel: M á r i á s s y Lászlóné Miskolczról, és B á r c z a y Ida Tisza-Roffról.-y. -a.