Eger - hetilap, 1885

1885-09-15 / 38. szám

311

Az erre következett lelkesedés csillapultával, — néhány perez múlva, Zalái- József, irodalmunk ismert jelese, s megyénk ragyogó tollú tiszti fő-jegyzője emelkedett föl. Reflektálva az előtte szólott Burik I. köszöntőjére, a hadsereg — úgymond

— nemcsak a béke idején vívja ki magának a tiszteletet, hanem főleg a harezok mezején, hol a katonának a férfiúi nemes bátorság, hazafiui lelkesedés, és honszeretet magasztos erényei által kell tündökölnie. Bár a példaszó azt tartja, hogy „Inter arma silent Musae,“ — a világirodalom legkimagaslóbb költeményei harczi dicsőségről zengenek. Vergil „Aeneis“-ében „Arma, virum- que canit“; Homér „Iliasz“-a, a Niebelungenlied,“ Vörösmarty „Zalán futása,“ Arany „Toldi-“ja nemzetek és hősök fegyvertényeit dicsőítik. — Az ezred, mely ez alkalommal, városunkba, hadf'ogadó kerületének székhelyére, helyezte át állomását, haza jött; katonái a mi véreink, fiaink, testvéreink, rokonaink, barátaink, kik osztoztak a derék ezred hadi dicsőségében.*) Most midőn a m. kir. honvédsereg, fejlődésében, hatalmas csiráját képezi a nemzet egyik legfőbb aspiratiojának: szívből kívánja, hogy a magyar fiatalság minél tömegesebben lépjen a katonai pályára, s ott is foglaljon hozzá illő és méltó tért ... A jelenlevő közös hadseregbeli s magy. kir. tisztikarra köszönti poharát.

A fokozott lelkesedés mind jobban elragadta a társaságot.

— Bubna ezredes ismételve poharat emelt Eger városának, s lelkes polgárainak felköszöntésére. „Életének — úgymond — egyik legboldogabb napja volt az, melyen ezredét ismét e derék város falai közé vezethette!“ — E közben Palócz Kálmán derekas népzenekara egyre húzta a szebbnél szebb magyar nótákat, mind nagyobb lángra hevítve a társaság kedélyét. A baráti szövetkezések, élénk pohárkoczintások, fesztelen, vidám hangulatban, katonaság és polgárság között egyre élénkebben folytak úgy, hogy a feledhetetlenül kedélyes estély csak a kora hajnali órákban ért véget. — Nem hagyhatjuk elismerésre méltó fölemlités nélkül, hogy az estebéd, melyet a társaságnak a törzs-kaszinó vendéglőse, Főkövy A. szolgáltatott fel, kifogástalan s eléggé Ízletes volt; — csupán a szolgálatbeli pontos- ság, s gyakorlottság hagyott némi kívánni valót hátra. Az „egri szőlős gazdák“ részéről szolgáltatott borok jóságáról pedig az egyre növekvő „széles jó kedv“ tőn fényes bizonyságot.

— Az egri szövőgyár ügyében f. hó 19-én, azaz szombaton

*) Tudva levő dolog, hogy az utóbbi pilseni hadgyakorlatoknál, királyunk 8 felsége a b. Appel 60 sz. gyalogezredet, a hadműveleteknél tanúsított magatar- t ása- s pontosságáért, ismételve magas ügyeimére s elismerésére méltatta. Szerk.

— de ennek daczára egész örökkévalóságnak tetszett azon körül- belől 3/4-órányi út, mely a kilátást teljesen elzáró fenyők között az 1280 méter magasságban fekvő tarajkára vezetett. — Egyszerre páratlan kép nyílt meg előttünk : délfelé az egész poprádi völgy, számtalan falva- és városkáival; — keletre a regényes tarpataki völgy; — a háttérben pedig a fölséges kilátás a középorom és lomniczi csúcs festői sziklatömegére.— Valódi „Istenem! oltárod előtt a köznapi élet képei eltűnnek s felmagasúl az erény“ szólt róluk koszorús költőnk Tóth Lőrincz is, midőn a hegytetőről a völgy mélységét először megpillantotta.

Tompa, mély zúgás hangzott a mély völgyből; — vonzó csábos sziréni hang. melyet önkénytelenül is követnünk kellett. Serpentin-alakú meredek hegyi ösvényen ereszkedtünk lefelé, hogy közelből tekinthessük meg a tarpataki hármas vízesést. — A széles mély medret vadúl összehányt sziklahalmaz, a magasból leszakadozó gránit-tömbök, vihardöntötte fatörzsek, és összekavart törmelékek fedik, s ezeken keresztül rohan erőszakosan az akadályok miatt neki bőszült hegyi patak csalódásig átlátszó tiszta vize, mely messze a magasból, a zergék honából siet lefelé s betölti az egész völgyet égi háborúhoz hasonló vad bömbölésével. Kristály-hullámai itt nyalábokban szűkeinek szerteszét; — ott átlátszó zománczként terülnek el a fényesre nyalt sima kőlapon; most 20—40 méteres magasból ömlik alá; — alant pedig szilaj örvényében szédülten csavarog, mignem medenezéhez érve, — csendes mélységgé gyűlik ; — melyből erre-amarra számos apró erecske szakadoz s újra egyesülve — újra erőre kapva — zuhatagokon keresztül kergetik egymást habjai. — Vezetőnk egy óriási kődarabot zúdított a hullámok közé; mély barázda jelzé annak útját, — de csak egy pillanatra, mert a haragvó elem oly erővel csapta könnyű játékszerét a gránitfalakhoz, hogy az ezer darabra szakadva — roncsai — mint egy szétrobbanó bomba darabjai repdestek a levegőben. — Szóval: ritka helye ez a természetnek, mely ugyanazon ponton legtökéletesebb összhangban egyesiti a vidélután 3 órakor a városház nagy-termében tartandó értekezletre úgy az eddigi aláírók, mint az érdeklődő közönség tisztelettel meghivatnak. Az ideiglenes bizottság.

— Az erdélyrészi magyar közművelődési-egyesületnek Egerből, Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző 2340. számú gyűjtő- ivén 2 osztr. ért. forint egy évi dij előleges lefizetésével, hat évi kötelezettség mellett, vagy: ezen időtartamra terjedő kötelezettségnek egyszerre lefizetett 10 frt általi megváltásával „rendes tagjaivá“ lettek: Szele Gfábor kanonok 10 írttal, Begovcsevich Róbert kanonok 10 írttal, Kozma Károly kanonok 10 írttal, Kovacsóczy István kanonok 10 írttal, az egri angol- kisasszonyok intézete (nőnevelde) 2 írttal, Babies János kanonok 10 írttal, dr. Alföldi Dávid ügyvéd 10 írttal, ifj. Samassa János érsekuradalmi jószágigazgató 10 írttal, Éliássy Ferencz az egri kereskedelmi-bank ügyvezetője 10 írttal, dr. Kiss Károly ügyvédjelölt 10 írttal, Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző 10 írttal, Babies Béla egri kir. közjegyző 10 írttal, Imre Miklós érseki jogtanácsos 10 írttal, Hám Gyula megyei árvaszéki elnök 10 írttal, Mikus Antal megyei közigazgatási gyakornok 2 írttal, Juhász Sándor városi adópénztárnok 2 írttal, Dusárdy József városi főjegyző 2 írttal, ifj. Murányvári János városi aljegyző

2 írttal, Steinhäuser Ráfael kereskedő 10 írttal, Bajzáth Sándor kereskedő 2 írttal, Kánitz Lipót és fiai kereskedők 2 írttal, Rin- gelhann Imre kereskedő 2 írttal, Zettner Károly földbirtokos Kápolnáról (Hevesmegye) 2 írttal, Rados Vincze hivatalnok 2 írttal, Ádám József szabómester 2 írttal, dr. Demkó György theologiai tanár 2 írttal, Kmetli Antal érsekuradalmi titkár 2 írttal, Vavrik Sándor érsekuradalmi számvevő 2 írttal, Simonyi Károly ügyvéd 10 írttal, dr. Udvardy László jogtanár 2 írttal, Kosa Kálmán egri kir. járásbiró 2 írttal, Csernyus Kálmán megyei árvaszéki ülnök 2 írttal, Szolcsányi Gyula könyvárus 10 írttal, dr. Uryné- Kapácsy Amália a vöröskereszt-egylet egri elnöknője 2 írttal, Bartalos Gyula áldozópap 2 írttal, Petravich Bertalan ügyvéd 2 írttal, — továbbá: 1 osztr. ért. frt. évi díj előleges lefizetésével, három évi kötelezettség mellett, vagy: ezen időtartamra terjedő kötelezettségnek egyszerre lefizetett 3 frt általi megváltásával „pártoló tagjaivá“ lettek: nagyajtai Cserey Ignácz volt 1848—49-iki honvédezredes 3 írttal, Rudassy János kath. kántor 1 írttal, Greskovics Bertalan megyei árvaszéki kiadó

3 írttal, Hajdú Zsigmond városi ellenőr 1 írttal, Jankovics Dezső városi árvaszéki ülnök 1 írttal, Buzáth Lajos gyógyszerész 1 írttal, Hoffman Sándor kereskedő 1 írttal, dr. Kolin Jágó orvos 1 írttal, Matékovits Mór kereskedő 1 írttal, Skopecz Béla hivazet, a vegetatiót, a követ, a sziklát, az eget és hátteret. Valódi művészi ecsetre méltó kép, melynek rendkívüli szépsége, a részletek tájképi bámulatos alakulata méltán megérdemlik, hogy nézésénél a tourista lehető hosszú ideig tartózkodjék.

Mi is alig tudtunk megválni e gyönyörű helytől, de öreg kalauzunk harsány nógatása kényszeritett, hogy folytassuk az utat, melynek jóformán még csak kezdetén valónk. — Elénk eszmecserébe bocsátkozva a látottak szépsége fölött — értük el a Rajner-kunyhót, melyet Ó-Laszna község 1884. évben emelt a kirándulók kényelmére; — aztán már gyalogosan a kistarpataki völgyből lefelé zuhogó óriási vízesést. — A két magas fal által képzett sötét árok szorítja össze itt az elemet, mely körülbelül 50 méter magas fáiról rohan a mélységbe. A Kárpát-egyesület hidat emelt az oldalfalak mentén, melyről teljes nagyszerűségében szemlélhettük a festői cascadokban levonuló habtömeget; a nap sugaraiban szivárványszínű poreső pedig nedves leheletet rakott porossá vált öltönyeinkre. E hidon áthaladva, hosszas, de nem fárasztó gyalogolás a havasi flóra legszebb példányait feltüntető úgynevezett „virágkerten“ keresztül, Tófaluhoz vezetett. Közel négy órán tartott már az ut, s annak legnehezebb része még csak most következett. — Előttünk állott a 400 méteres sziklafal a Kárpátok hajdani gletschereinek ezen maradványa, az óriási gránittömbök ezen merészen egymásra rakott halmaza. — Görgetegeket sohasem rakhatott merészebben egymás fölé az alkotó keze: Itt szirterkélyeken helyekből kimozdúlt óriási sziklák mintegy félúton, állandóan készen az indulásra: ott mások lustán megfenekelve. — Nem vezet ösvény sehol e sziklatemetőn, s mi szikláról sziklára mászva haladtunk folyvást tovább és tovább. — Mozgott a talaj, melyen álltunk, — a lezuhanás veszélye fenyegetett minden pillanatban. — Kis távolságban csúsztunk hegyi pál- czáinkra támaszkodva, egymás háta megett, nehogy az előllépönek megcsuszamlása az egész társaságnak vesztét okozza. Lassankint elfogyott a törpefenyű, megszűnt a vegetatio is, mindenütt kiét-