Eger - hetilap, 1885

1885-01-22 / 4. szám

36 szertárában. Kezdete 8 ólakor. A zenét a 65-ik gyalogezred ze­nekara és Palócz Kálmán zenetársulata adja. — Az egri korcsolyázó-egylet, pénztára javára Egerben, fo­lyó 1885. év január 24-én az ó-casino termeiben zártkörű tánczes- télyt rendez. A rendező bizottság: Gröber Ferencz, pénz­tárnok ; ifj. Simonyi Károly, jegyző; Dobrányi Lajos,elnök. Biz o tt- sági tagok: Buzáth Lajos. Frantz Piroska. Gröber Berta. Dr. Ludányi Béla. Buzáth Lajosné. Fi'ilöp Zoltán. Kele József. Ludá- nyi Ferencz. Danilovich Pálné. Gröber Anna. Ligetkúty Iván. Mé­száros Cornelia. Mészáros Kálmán. Kezdete esti '/2 8 órakor. — Belépti díj személyenkint 1 frt 50 kr. Jegyek előre válthatók: Grö­ber Ferencz úr kereskedésében s este a pénztárnál. A hölgyek egyszerű karton öltözékben kéretnek megjelenni! — Hymen. Dr. Lipkav Kálmán ügyvéd úr, szegedi lakos, f. hó 5-én jegyet váltott Remenyik Fáni kisasszonynyal. Remenyik Sándor ur, erdőtelki földbirtokos kedves és szép leányával. — Hymen: Jurcsek Victor a gróf Károlyi Gyula uradalom puszta-nagyuti ispánja e hó 18-án jegyezte el a szép és kedves Toronyi Anna kisasszonyt. Toronyi Sándor egri érsek uradalmi nyugalmazott tiszttartó leányát. —• Őszinte szívvel kívánunk sze­rencsét és boldogságot az új frigyre. — Gyászjelentés. Kőporosy József kir. albiró. úgy saját mint gyermekei Tivadar, Margit, Szeréna és Mária, és számos rokonai nevében szomorodott szívvel jelenti: nejének, szül. Krausz Francziskának 1885. január 14-én. életének 30-ik. boldog házasságának 13-ik évében történt gyászos elhuny tát. A boldogultunk tetemei f. év január 16-án a „Fájdalmas Szűzről“ nevezett sirkertben tétettek örök nyugalomra. Az örök világosság fényeskedjék neki! — A belga király huszonötezer frank pályadijat tűzött ki 1881-ben arra a kérdésre: minő módon eszközlendő a földrajz si­keres tanítása, megkedveltetése és terjesztése. A pályázat nem­zetközi volt és a múlt év utolsó napján járt le. Mint az Orsz. Ért. Írja. Budapestről is pályázott egy magyar szakember. — A budapesti orsz. kiállítás ünnepélyes megnyitása május 2-án lesz; Rudolf trónörökös, mint a kiállítás protektora, fogja ő felségét üdvözölni, a mire a király felelve, a kiállítást megnyitód­nak fogja nyilvánítani. — Földváry Kálmán, megyei aljegyző találmánya, — egy ér­dekes szerkezetű napóra. — az országos kiállításon erős szerke­zetben lesz bemutatva. — Rudassy László, Rudassy János, derék kántorunk fia, Puks Ferencz budapesti zenetanár szép reményekre jogosító ta­nítványának „Remény“ czimű keringője. mely eddig technikai akadályok miatt késett, legközelebb fog megjelenni s az előfizetók- nek megküldetni. — Batyu-bál. Benn vagyunk a virágos kedvű farsang kel­lős közepében. Szól a zene, dobog a láb s ki-kihangzik a zene kellemes hangjaiból egy-egy szilaj kedvszülte fölkiáltás. — A bá­lok gyorsan követik egymást, elannyira, hogy némely, jogász ur már harmadszor küldi meg öregének amaz üdvözlő föliratot, mely hivatva van a tárc.za megkönnyítését a legrövidebb idő alatt elősegíteni. Nagyon természetes tehát, hogy üatalaink a varázs s az enthusiasmus némi kellemes érzetével fogadják a batyu-bálok híreit, amint meglátszott ez a folyó hó 17-én Chalaupek Domon­kos úr házánál többek részvéte mellett megtartott bálon is, hova élénk örömmel sereglettek elegáns üatalaink. Mert meg van ké­rem a materialismusnak is a maga idealismusa. Mikor az ember azzal az előgondolattal húzza föl a frakkot, no most fesztelen, vig társaságban foroghatunk s a szemek tiizén kívül más. valami életrevalóbb alap is fog szolgálni felvillanyozod: sokkal nagyobb tűzzel rohan be a keringő szédítő forgatagába, mint mikor a bu- gyillárisba vetett egy-egy keserű tekintet előre megrontja örö­mét. A gazdag vacsora után, mely a magyar vendég-szeretet ki­tűnő k ült Hálóiként mutatta be a háziakat, szilaj kedvvel járták el az első — a jogász-csárdást, újráztatva addig, mig tartott a czigány húrjában. A mulatságnak nem is a pirkadó hajnal, ha­nem az ablak függönyein bevilágolt reggeli napsugarak vetettek véget. A tánczoló hölgyek közül tudósítónk a következőket je­gyezte föl: dr. Akantisz Jusztinná, Clnflaupek Erzsiké és Hermin, Fógel Ágostonná s nővére Öllé Clementin. Gulyás Gáborné s nővére Derszib Margitka, Hirsch Húgöné, Király Mariska, Simá- czius Andorné s nővére Janik Ilonka. — Az osztrák-magyar bank 1884. évi végleges mérlege. Az egész évi osztalék 42 frt 30 krajczárban állapíttatott meg, a mi 7.05 százaléknak felel meg. Az idei osztalék 70 krajczárral vagy­is 0T1 százalékkal kisebb az 1883-kinál. A két államra ez év­ben 30.000 frt esik. mely a banktartozás törlesztésére fordittatik. A dualisztikus bankalapszabályok 1878. óta vannak érvényben s azóta az osztalékok következők voltak: 1879 ben 39 frt 6-507o. 1880-ban 38.30 frt 6’38u/0. 1881-ben 30 frt 6-20%, 1882-ben 30 frt 6*20u/0, 1882-ben 43 frt 7 16°/0, 1883-ban 43 frt 7-16%. 1884-ben 42 frt 30 kr 7-05° ü. A két állam: Ausztria és Magyarország kapott: 1878-ban 251,081 irtot. 1882- ben 153,650 Irtot, 1883-ban 146.866 frtot és 1884-ben 30,000 irtot." A 80 milliós kölcsön tehát 79*41 millió forintra apasztatott. Az 1884-ik évi tiszta nyereségből 18 forintot már kifizetlek s igy még 24.30 frt kifizetendő. — Lakásügy az orsz. kiállítás tartama alatt. Hogy az 1885. évi országos átalános kiállítás alkalmával a lakásszükség és lakás­drágulás lehetőleg megelőztessék, a kiállítást látogatóknak rende­zett és biztosított elszállásolása eléressék, végre, hogy a lakást kereső idegenek és a bérbeadandó helyiségekkel bíró lakosok közti összeköttetés közvetítése által mindkét részre haszon háro- moljon : elhatározta a főváros törvényhatósága, hogy a kiállítás tartama alatt, a lakásközvetités ügyét, mindennemű magánvállala­tok mellőzésével, maga a hatóság veszi kezébe, és hogy azt bi­zonyos rendőri tüukcziókkal összekötve gyakorolja. Az elszálláso­lási ügy hivatalos kezelésére egy központi lakásirodának és fiók- lakásirodáknak fölállítását rendelte el. mely irodák 1885. évi feb­ruár hó 1-én a működést tényleg megkezdik. E helyen tehát már eleve is fölhívjuk olvasóink figyelmét, hogy amennyiben a tavasz- szal megnyitandó kiállításkor lakásra lenne szükségük, evégett az ismertetett irodához forduljanak. — Botka Tivadar, a nagyérdemű történettudós temetése, e hó 8-dikán ment véghez Kis-Vezekény barsmegyei faluban, a bol­dogult ősi birtokán. A gyásszertartáson, melyet Kieslingstein An­tal. szemcsényi plébános végzett két lelkésztársa segédletével, je­len volt a megyei intelligencziának számos képviselője. Ott voltak Botka Tivadar özvegyén Ruttkay Etelka asszony és a boldogult Árpád és Zoltán fiain, valamint Botka Sándoron kívül Szerémi Odescalchy Arthur hg. Majthényi Alber . Máriássy István főjegyző (a barsmegyei törvényhatóság képviseletében), Kosztolányi Sándor nagybirtokos, Ruttkay Gyula, özv. Botka Lászlóné leányaival, dr. Koroda Pál, Konkolyi Gyula árvaszéki elnök, Bodó Lipót föld- birtokos, Zongor János szolgabiró. Koszorúkat tétettek a kopor­sóra Barsmegye törvényhatósága, a lévai kaszinó és a mélyen gyászoló család. — A magyar tudományos akadémia és a törté­nelmi társulat szintén küldött képviselőket Botka Tivadar teme­tésére : ezek azonban a legjobb akarat mellett sem juthattak el a végtisztességre, abból az okból, mert Kis-Vezekény barsmegyei község helyett a hontmegyei Ipolysághra mentek abban a hitben, hogy az akadémia és a társulat gyászolt tagja ott élt és ott halt meg. Holott Botka Tivadar soha sem lakott Ipolysághon. Termé­szetes tehát, hogy a tudós társaságok küldöttjei Ipolsághon nem tehettek semmi végtisztességet; annyival inkább sem, mert a bars­megyei Kis-Vezekény tengelyen legalább is egy napi járóföldre van Hontmegye székhelyétől. — Annyival inkább csodálatos e tévedés, mert a magyar tudományos akadémia a millennium kér­désében többször levelet váltott Botka Tivadarral a mellenniutn ügyében s igy ez intézet előtt a tudós lakóhelye nem lehetett ismeretlen. (E—s.) — Szondy-Simor-alapitvány. Az ipolysági kaszinó legutóbbi közgyűlésében elhatározta, hogy a Szondy-emlékre általa gyűjtött 3000 forintot, melyet a biboruok herezeg-primás, ki a Szondy-eal­lék 30,000 forintnyi költségét sajátjából viselte, a kaszinónak visszaajándékozott, Szondy-Simor-alapitvány czim alatt helyezi el s magyar kulturális czélokra fordítja. A herezeg-primás adomá­nyát kiildöttségileg köszöni meg a kaszinó s ez alkalomkor át­nyújtja a Szondy-éremből az első példányt. — A „Gyöngyös“ czimű lap ezeket közli: „Apró hírek Eger­ből“. A hóbortos „sógor“ fejfedőjét: a czilindert kezdik hordozni megyénk székvárosában, feltűnési viszketegből. Van nekünk hazai gyártmányú Petőfi. Kossúth. s más pörge kalapunk. A Bach-kor- szakban megjárta e viselet, mert „muszáj“ volt; most jobb volna, ha a szép magyar viseletét levetkőzni akarók tojást tartanának benne. — A csavargó kutyák igen felszaporodtak, s közveszélye­sek a járókelőkre, főleg az iskolásokra. Hja! Kozarek állásáról ábrándozik az egri gyepmester!“ — Az „Ország-Világ“, e kitűnő magyar képes hetilap január 17-iki száma gazdag tartalommal és gyönyörű képekkel je­lent meg. — Vasúti vonatok a hóban Fiume környékén. E hó 12-én délután a fiumei vasúti állomásra jelentés érkezett, hogy a ká- rolvvárosi vonal Plas és Lies közt, valamint Fuzsine mellett telje­sen hó alatt, van. Rögtön hóekéket küldtek ki a járhatatlan vo

Next

/
Oldalképek
Tartalom