Eger - hetilap, 1885
1885-02-24 / 9. szám
ügyész: Tolvaj Ágoston, orvos: dr. Koszi er József, épitész: Gy ubek Lajos. Vál.-tagok : dr. Danilovich Pál, Fischer Soma, Grober Ferencz, Imre Miklós, id. Samassa János. Schwarcz Hermann, Zsendovics József; a működő tagok közöl: Csiky Attila. Kronberger Mihály, Mózer Antal, Neszvadba Gyula. A farsang vége. Carneval herczeg családi sirboltja fölött (ki tudja hányadszor?) megfordították a czimert. — Kihalt a család. — Az álar- czos-bállal temettük el az utolsó családtagot; a legvigabbat, a legkülönczebbet. Magát a családfőt. — Mily rövid életű volt mindegyikük, s még is mennyit éltek! — Tombolnak, ujongnak, mig csak ki nem lehelik életüket, hogy a jövő évben újra megjelenjenek. s elfoglalják örök, s még is múlandó trónjukat! S eleget élnek. — Annyit, mint a tisza-virág, s csak azért! — Születik, hogy szeressen, s meghal, mert szeretett! — — — Mennyi csáb, mennyi kéj ily életpályában! . . . A febr. 17-én lefolyt álarczos-bál hagyományos mulatsága az eger-vidéki jótékony-nőegyletnek, s talán mert hagyományos, az érdeklődés is az iránta; mindig jól sikerül, mint az idén; — együtt láttuk a közönség közül mindazokat, kik bálokban egyáta- lán meg szoktak jelenni. — Különben az idén, — az előkészületekből Ítélve, — kellett, hogy jól sikerüljön a bál. — A „casinó- épületről“ hatalmas tricolor hirdette, hogy ott van a rendezőbizottság irodája. Az óriási plakátok is megtették a hatást. A várost pedig formaliter „beharangozták.“ — Beharangozta, hirdetéssel hátán egy álarczos gyerek. — Szegény! a bástyákról sárral megdobálva, kimerültén érkezett meg. Nagy érdeklődést keltett a közönség között eleve a hir, hogy nagy dominó-sereg jelen meg a bálban. — Bizony, ha e menet össze nem hozatik, igen siralmas képe lett volna a bálnak e tekintetben. Alig pár maszk lézengett. — Öt „parasztleány“, egy „bohócz“, egy „zsidó“, egy öreg asszonyka, férjét a hátán körülmény is siettető nem sokára bekövetkezett halálát. Sándort, ki a borzasztó tűzveszély elhárításában, — mint egykorú tanuk beszélik, — ritka, önfeláldozó munkásságot fejtett ki, szüleinek óhajtása Budapestről már elébb haza szólította, s atyja elhunytéval, mint megválasztott ájt. alapítványi ügyész, bold, atyja hivatalába lépett. Ugyanekkor a Károlyi grófok, István és Lajos is uradalmi ügyészükké nevezték ki. A következő évben Csiky S. házasságra lépett Pálffy J. egri kanonok nővérének, nagybátyjánál időző, művelt lelkű leányával, Gon dós s Máriával. Csiky S., — időközben az ajt. alapitv. ügyészségtől megválván, — Eger város rendszerinti tiszti ügyészévé választatott meg, mely tisztjét egész 1848-ig viselte. E minőségében nyerte meg a városnak a volt fóldesurasággal régóta folytatott határkérdési úrbéri perét, minek következtében Eger város 18595 hold föld birtokába jutott, minek egy részétől azonban, későbbi egyezkedések folytán, elesett. Jött az 1848-iki márczius, s vele földerült a magyar alkotmányos szabadság hajnala. Az Egerben alakult nemzetőrség Csiky Sándort választotta ezredesebb ki is annak szervezése s vezényletében élénk részt vön mindaddig, mig 1848. jul. 2-án az egri polgárság bizalma, mint képviselőjét, a budapesti nemzetgyűlésbe küldötte föl. 1848. szept. végén az orsz. képviselők közöl százan, K u- binyi Ferencz százados vezénylete alatt. önk. vadászcsapatot alakítottak, s a Székesfehérvárig nyomult Jellasich hada ellen indultak. Köztök volt Csiky S. is, mim tizedes. A csapatot Mar- tonvásárott lepte meg a hir, hogy Jellasich, táborával, a kért három napi fegyverszünet alatt, Bécs felé illant. A csapat, a magyar sereggel együtt, nyomban űzőbe vette a futó ellenséget, s egész Párendorffig üldözte. Itt értesültek a képviselők, az országgyűlés által, a bírod, gyűléssel való egyezkedés czéljából Becsbe küldött, de eredménytelenül visszatért képviselőtársaiktól, hogy az időközben osztrák csapatok, s a Jellasich-had által megszállott Bécs támogatására nem számíthatnak; s igy. a további üldözéssel fölhagyva, visszatértek. Midőn a bekövetkezett télen a Schlickféle hadtest észak felöl hazánkba tört, s az elényomuló ellenség Egert is veszélylyel fenyegette, Csiky Sándor decz. 16-án szabadságot kért az országgyűléstől, hogy a haza védelmében fegyveres kézzel újból részt vive (ismert alak), aztán egy quodlibet: zsandár-csákóval, zsan- dár-káplár ruhában, karján a vörös-kereszt jelvénynyel, s bort mért, tehát mondjuk, hogy „markotányosné“ volt, végre egy agg „zeneszerző“ (engem inkább a dicső Delobellre emlékeztetett). —- Utóbbi nyerte el a legügyesebb férfi álarczosnak szánt nőegyleti dijat is: egy üveg pezsgőt. — Jelmezes kettő volt: Bene Annns- ka, mint spanyol czigányleány, meg Csicsa Szidike, mint „rózsa- kerités“ (a Bazár szerinti elnevezéssel). Nagy élénkség közt vonúlt be a menet. Az egyforma, kék dominókat rögtön körülfogták. Már azt hitte az ember, hogy fölismerte egyiket, vagy másikat, mikor ismét ugyanolyan alak jelent meg újra, s ugyanoly vékony hangon szórta elmés megjegyzéseit. —- Engem egy szép alakú dominó vett nagyon elő. Bízott incognitójában. — Csak arra figyelmeztetem, hogy „svéd- kesztyűt“ ne húzzon fel máskor; az lett árulója. Volt úgynevezett „soha nem látott álarczos cotillon“ is, — ez azonban minden volt, csak „álarczos“, meg „cotillon“ nem. — Még csak azt jegyzem meg, hogy hóesés is volt rögtönözve, melynek aztán az a jó hatása volt, hogy tánczközben fullasztő port vert fel. Ejfél tájon aztán eltűnt parasztleány, bohócz, a zsidó is haza vitte nyúlbőrét, hogy helyet adjanak a tánczosoknak, kik kitartóan rakták reggelig. Szóval élénk, kedélyes és vig bál volt, s a kik ott voltak, egy jól eltöltött est emlékével távoztak. — Á jövedelem, mint értesültem, 580 frt, melyből szép összeg marad a nőegylet javára. A tánczosnők névsorát megpróbálom összeállítani a következőkben : Dr. Akantiszné, Antóny Tériké (Köveseiről), Bene An- nuska, Buzáth Lajosné, Bernekkerné, Csicsa Szidike, Diviaezky Irma (Szikszóról). Ecsedy Margit, Elek Ilona, Erdélyi Marianna, Ferenczy Jolán, Fekete Jánosné, Frantz Piroska és Etelka, Fü- löp Berta és Piroska, Ficzere Viki (Ostorosról), Fógelné, Imre Miklósné, Jekelfalussy nővérek, Jámbor Hedvig, Kemény Álajos- né, Ivliegl Panna, Kövér Gyuláné, Kovács Kálmánná, Káldyné, Komáromy Mariska, László Jánosné, Ligety Szeréna (Kövesdről), Langné, Lőrinczffy Janka, Lipovniczky Irénke (Hevesről), Marvehessen. Az engedélyt megnyerve, haza jött, s az egri önkéntes vadász^ászlóaljban, mint közvitéz, vett részt a kassai és szikszói ütközetekben. A táborban vette Szemere Bertalan, teljhatalmú kormány- biztos felszólítását, hogy az időközben Debreczenben összeült országgyűlésen jelenjen meg; mely föl hívásnak azonnal engedelmes- kedvén, ez időtől fogva Csiky Sándor, mint a képviselőházi ellenzék tagja, az üléseken folyvást részt vön, s egyike volt azoknak, kik hazánk teljes önállósága, függetlensége, s Ausztriától való elszakadása mellett szavaztak. Midőn 1849-iki jun. hóban a debreczeni ülések elnapoltalak, s az országgyűlés jul. 2-ára Budapestre hivatott össze, Csiky S. a fővárosba ment, s a képviselőháznak ott tartott két ülésében részt vett. Ekkor értesítette Görgey a képviselőházat, hogy a főváros biztonságáról 24 óráig sem áll jót; mire a képviselők, — s velők Csiky Sándor is, — Szegedre, majd az ott tartott néhány ülés és értekezlet után, jul. 27-én Aradra mentek, s itt folytatták, s fejezték be utolsó tanácskozásaikat. Csiky Sándor, az országgyűlés feloszlása után, — melynek üléseiben, valamint az Aradon tartott kormány tanácskozások ban is, mindvégig tevékeny részt vett, — Aulich tábornoknál jelentkezett azon óhajtással, hogy a hadseregbe kíván lépni. Aulich a Guyon hadtestébe osztotta ót, ki akkor Báczalmáson táborozott. Guyon Csiky Sándort, századosi ranggal, szekerészed biztosnak nevezte ki. s e minőségében vett részt a jécsei, kisbecskereki és temesvári csatákban. A temesvári csata után, Csiky Sándor, a hadsereggel Lúgosra, utóbb Kmettv fedezete alatt, Facsétra ment. Itt Guyon magához hivatva, azon parancsot adta neki, hogy éjfél utáni 2 órakor kocsival jelenjen meg a tábornok lakásán, hogy onnét, Dobrán át, Erdélybe menjenek, a hadjárat további folytatására. Azonban az éjféli órákban Kmetty, Vécsey, Bem és Guyon hadi tanácsot tartván, miután Vécsey határozottan kijelenté, hogy ő nem tart a többiekkel, hanem, Görgey példáját követve, a fegyvert leteszi, a többi három tábornok, mindjárt éjfél után, 600 főnyi fedezettel, Dobnának indult, s mire Csiky Sándor, a vett parancs értelmében, éjfél utáni két órakor a Guyon lakásán megjelent, itt már nyitott szobákon, s széttépett iratokon kívül egyebet nem talált. Kénytelen volt tehát a Vécsey táborához csatlakozni, melyet a nevezett hadvezér azon ürügy alatt, hogy a csatát Arad mellett fogják folytatni, Soborsinon, s Borosjenőn át.
