Eger - hetilap, 1885
1885-12-29 / 53. szám
431 uinő; Hennin, leányuk : G a 1 am b o s Jossiv urbölgy; Ravianszky: Ludányi B. ur; Pennás, Nánássy Öden ur. Ezt követte: Moine- aux 1 felv. bohózata: „Süketnek kell lennie-*, melyben a főbb szerepeket Szabó Imrén é úrnő (Eglantin), Sz. L. 1) o b r á n y i Kornél (Damoiseau), Farkas Gyula (Piacidé), és F a r k a s Rúd. (Bonifácz) urak töltötték be. A szereplők, kivétel nélkül, teljes jó kedvvel, sok természetesség- s ügyességgel, különösen a hölgyek szeretetreméltó kedvességgel s elevenséggel játszottak, s méltán megérdemelték az elegáns bouquetokat és az ismételve fölhangzó tapsokat és kihívásokat, mi egyszersmind fényes jeleül szolgált annak, hogy a közönség az egészben véve sükerült és mulattató előadással teljesen meg volt elégedve. — A két színdarab közt az „egri dalkör* Eckert „H a j ó s d a l*‘-át adta elő, szokott szép szabatossággal. Kém tudjuk, mi az oka, hogy a dalkör tagjai ez alkalomra csak feles számmal jelentek meg. Nagyon sajnálnék, ha e körülményben a dalköri tagok eddigi szép buzgalmának e r nye (lését kellene gyanítanunk, akkor, midőn az „egri dalkör*, oly szép eredmények után, a legjobb utón halad a nemes czél felé, hogy teljes diadalra juttassa az „egri1* nevet. — Az előadást tán ez követte, mely táuczolni szerető hölgyeink szomorúságára, röviddel éjfél után véget ért. Sok volt a tánezosnő, kevés a (jó) tánezos, s azokban ts. mint valaki megjegyzé: „nem volt a n i m o“. A négyeseket 38 — 40 pár tánczolta. Hölgyeink közül a tánezolók közt láttuk: Lipovuiezky Irén (Heves) Petheő Irén (Jász-Ladány), Petravich Irénke. Kolossy Margit, (Homok-Terenne) G ári up Irma, Horánszky Irma, Sajóssy Margit, Erdélyi Gizella és Marianna, Szabó Janka (Bessenyő), Ringelhann Mariska, Né- kám Erzsiké. Eötvös Róza, Gröber Irén. Szuhányi Anna, Horváth Ilonka, Galambos nővérek, Csicsa Szidike, Danielik Romána, Gáspárdy nővérek, Stand nővérek, Komáromi Mariska, Plank Irma, Mannsbart Margit, Burián Ilka k. a.-kat; Szabó Imréné, Petravich Bertalanná, Danilovics Pálné, Kovách Kálmánná, Bóday Au- rélné, Remenyikné, Fekete Jánosné stb. úrnőket. Az összes bevétel a 230 irtot haladja. — Visontai Kovách László jubileuma. Visontai Kovách László, vámps-györki birtokos, megyénk előkelő köreinek egyik legtevékenyebb tagja, s lapunk régi, buzgó munkatársa, 20 év óta háznagya a magyar képviselőháznak. Hivatalának tisztviselői, első megválasztatásának múlt kedden, í. hó 22-én történt évfordulója alkalmából, lefestették Barabás Miklós által humánus főnökük életnagyságú arczképét, s a mondott napon. déli 12 órakor ünnepiesen leleplezték azt. A háznagyi hivatal tisztviselőinek nevében Desewffy Aristid, háznagyi titkár tartott üdvözlő beszédet az ünnepekhez, ki megható szavakban mondott a megtiszteltetésért köszönetét, hálásan emlékezve meg a képviselőház jebogy még a falak se hallják meg! mert ez rettenetes titok, ami fejünkbe is kei ülhetne .... ez a Csicsóka herczeg — itt van C sóhaj ban, nekem jó barátom, mindennap felkeres taligám mellett, s diosekedhetem vele, hogy búbánatát az én savóm ön- tözgeti. Az egész publikum rám mereszti szemét, csak a harangozó áll fel helyéről, kimegy az ajtón, s pár perez múlva visszatér egy ócska könyvvel. — Hogy is hijják azt a herczeget, Kutianovics ur ? — kérdi müveletlenségthez képest elég finom hangon. — Csicsóka Henrik. — És az a herczeg csakugyan megölte gyermekeit, feleségét, most pedig itt bujdosik Csokajban? — Brunczvik úgyse! — No, hallja maga Kutianovics, magát vagy olyan bolonddá tették, mint a kappant, mikor csirkét költetnek vele, — vagy maga akarna bolonddá tenni mást, ha volna ilyen más valaki. Dühbe jöttem! felforrott bennem a müveit méreg, csak egy csepp híja volt, hogy fejéhez nem törültem a két garasos essential. — No-no ! ne heveskedjék, amit én mondok, azt be is szoktam bizonyítani. Maga azt mondja, hogy az a történet mostan történt, — én meg azt mondom, hogy nem igaz! Maga egy rongyos, hiányos könyvből beszél, én meg beszélek ez után la! Es orrom alá tartja a penészes könyvet, melyen vastag betűkkel van nyomtatva e czim: les elnökeiről, s különösen az ünnepen szintén részt vett Péehy Tamás jelenlegi elnökről, — kik hivatalos állását minden időkben kellemesé tették. Végül Péehy Tamás elnök üdvözölte, a barátság meleg hangján, a jubiláló háznagyot, — melyhez mi is szívből csatlakozunk. — Sport. Az egri mélt. fókáptalan, a szomszéd Borsodme- gyebeli előkelő vendégeinek tiszteletére, a bátri erdőségekben í. hó 21—22-én érdekes vadászatot rendezett. Részt vettek benne Borsodmegye köztiszteletben álló alispánja, Mélez er Gyula, két fiával és veje-, Beniczky Aladárral, továbbá Brezovay László íarraosi birtokos, és lia iíj. Brezovay László, kik a vadászatot megelőző napon az egri mélt fókápt. tagjainak voltak kedves vendégei. Amint értesülünk, b. Vay borsodm. főispán ő migát, Vécsey kir. erdőfelügyelőt, valamint még számos várt vendéget, kik az idő szerint túl a Tiszán tartózkodtak, a folyam jégzajlása akadályozta meg, hogy részt vegyenek a fókáptalani urad. tisztek által ügyesen rendezett, élvezetes sport-mulatságban, melynek két napi eredménye 4 db. őz és 14 db. nyúl, mi az idő kellemetlen voltát, s a talaj fagyos és zuzmarás állapotát tekintve, elég jó sükernek mondható. — Hymen-hireknekegyébkint, a kedves istennő városunkra mosolygó szeszélyes grácziájából, bővében vagyunk. — Eiszenmann Ilona kisasszony, Eiszenmann Oszkár, m. kir. pénzügyi fogalmazó nővére, az egri hölgyköszoru egyik kedves, müveit tagja, közelebbről váltott jegyet Kandier K á r o 1 y-, a helyben állomásozó 60 sz. cs. és kir. gyalogsorezred századosával; — Hampel Anna kisasszonyt, Hampel Endre városi tisztviselő szeretette méltó leányát pedig Mór vay János, tevékeny rendőr- alkapitá- nyunk jegyezte el magának. — Az egri kath. legény-egylet tagjai Karácson másodnap- jáu d. u. a „Betlehem-* czimü alkalmi pásztorjátékot adták elő az egylet helyiségében. A közönség igen szép számban jelent meg, s gyakori élénk tetszésnyilvánítással jutalmazta meg a műkedvelő szereplők buzgó igyekezetét. — Ugyanezen darabot újév napján délután 4 órakor a jelzett helyiségben ismét előadják. Ajánljuk a t. közönség azon részének figyelmébe, mely a múlt alkalommal meg nem nézhette. — Az egri korcsolyázó egylet vasárnap, f. hó 27-én tartott megnyitási ünnepélye igen szépen sükerült. A katonai zenekar élénk játéka mellett láttunk magánosán korcsolyázókat, párokat, colonnekokat, de az ünnepély legszebb pontja volt az elnök (Dob- rányi Lajos) által rendezett négyes, melyet mintegy 18—20 pár pár tánczolt az ugyancsak „sikamlós parquetteon.-* Csicsóka herczeg s z ör n y ü s é g e s históriája kifundálta förgeteg Manó éhes állapotában 1777-ben. Vörösmádon. — Látja maga Kutianovics, hogy nem történhetett 1877-ben az, amiről már 1777-ben is meséltek. De maga még azt is mondja, hogy az a bizonyos Csicsóka Henrik herczeg él, és naponta iszik a maga savójából. Ez se igaz! A förgeteg Manó szürnyüséges históriájában említett Csicsóka herczeg leharapta saját fejét, s azóta lelke rájár a kút ágasokra csikorogni . . eltol van ni, olvassa, ha nem hiszi. . . . Ott volt az csakugyan lenyomtatva öreg hetükkel! Fejem szédülni kezdett, s ott hagyva a kétgarasos ember- rikatót, rohantam haza, földhöz vágni Csicsóka herczeg históriáját. * Szokás szerint Csohajban árulom a savót, s midőn hordómban már csak egy íazéknyi van, szokás szerint czammog felém az a világfutó istencsudája, szemüvegét zöld szemére tolva, hogy valamiképen meg ne zöldüljön tőle az a kis maradék savó. — Jó napot édes jó barátom! de rósz kedélyben van! talán ismét méltatlansággal bántották meg nagy szellemét? Ily müveit szavakra a márvány szív is meglágyulna, legalább az enyém minden márványsága mellett is megereszkedett. — Mondja el csak édes jó barátom, talán élettapasztalatomból merített emberismeretem alapján némi kis vigaszszal enyhíthetem keserűségét.
