Eger - hetilap, 1885
1885-12-22 / 52. szám
XXIV. év-folyam. 52. szám. 1885. deczember 22-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 trt — ki Félévre . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Fölhívás előfizetésre. Az „Eger“ 2 5-i k é v f o 1 y a m á n a k pártolására, s az előfizetések idejekorán való megújítására tisztelettel kérjük t. olvasóinkat. ígéretünkhöz képest ügyekezni fogunk a jubiláns évfolyam tartalmát mennél érdekesebbé s változatosabbá tenni, s e szándékunkban számos derék munkatársaink s jele- lesb íróink fognak bennünket támogatni. Előfizetési föltételek Egész évre Félévre Negyedévre Egy hóra . Községi, jegy 5 frt. 2 frt. 50 kr. 1 frt. 30 kr. 45 kr. zők, elemi és néptanítók fél-áron fizethetnek elá’. Előfizethetni a szerkesztőségnél (Széchenyi utcza, zsebköz, 24. sz.); a kiadó-hivatalban (egri érs.-lyceumi nyomda), Szolcsányi Gy. könyvkereskedésében (Alapítványi ház.) és a postahivataloknál. Gyűjtőknek 8 előfizetett példány ut n 1 tiszt, példány jár. Az „Eger“ szerkesztősége. Visszapillantás Az egri növendékpapság magyar egyházirodalmi társulatának 50 éves múltjára.*) A világtörténelemben alig találunk példát olyan rendkívüli gyors átalakulásra, mint a milyenen a magyar közélet és művelődés e század első felében keresztül ment. A művelt külföld haladásától annyi balszerencse s oly sok viszály által zaklatott nemzetünk az utóbbi századok alatt messze elmaradt, s midőn már-már a nemzeti megsemmisülés tátongó örvényébe zuhant. egy kíméletlen nyomás által fölriasztatván százados álmából. nemzeti öntudatra ébredt és észrevette, hogy csak a környezőivel egyenrangú művelődés biztosíthatja léteiét, azért rohamos léptekkel, csodálatos gyorsasággal kezdé kifejleszteni összes szellemi erőit. Nyelvünk a terjedő s egyre haladó civilizáczio követelményeivel szemben fejletlen volt. Legelőször is irodalmi nyelvet kellett teremteni, s vele egyszersmind irodalmat is. Nem is hiányzottak — hála az Égnek! — országszerte egyházi és világi férfiak, kik a szoros irói barátság köteléke által összefűzve, vállvetve s összehangzóan dolgoztak, munkálkodtak! — az ifjú nemzedék lel*) Felolvastatott a nevezett társulatnak f. é. deez. hó 13-án tartott „Máriaünnepély“-én. Az „EGER“ tárczája. A bukott millionér. Kutianovics ur emlékirataiból kiszedegette : Kürtői Jenő. * *) Midőn a következő emlékirat kezeimbe került, első percz- ben félredobtam, nem is álmodva, hogy Kutianovics ur olyat Írhatott volna össze, mely csak némi érdekkel is bírjon. — így hevert a mauuscriptum egy évig, három hó, két hét. négy nap, 10 óra, 9 első- és 6 másodperczig (üy pontosan azért határozhatom meg az időt, mert boldogult hivataloskodásom óta természetemmé vált, minden nemű irományra indorsa-ként rávezetni a beérkezés dátumát, legyen az bár kontó, váltó-ovatolás, vagy kéményseprő- gratulatio újév alkalmából. — de azért még is megesik véletlen- ségből, hogy a kontó fizetetlenül marad három esztendeig, a váltó miatt kifogják lovaimat, a kéményseprő pedig régi kétgaraso- sat kap borravaló helyett;) — tehát hevert a kézirat a megjelölt időig, midőn egyszer kíváncsiságból kedvet kaptam megtekinteni azon gomolyát, melyet szintén a fent elmondott időben tettem félre azon szándékkal, hogy évek után fogom csak elővenni — mint valóságos első osztályú quarglit. A gomolya helyén találtam ugyan egy egér-familiát. rettenetes sovány állapotban, — de a gomolya helye alatt ott volt a papir-csomag, erős, szarkaláb ziftérekkel beírva. Beletekintek, és meglepetve olvasám : ,.Az ős Kutiano*) korfui elhunyt szép tehetségű írónk hátrahagyott irataiból. vies fám iliából szármáz tam, melynek családfámban emiitett legelső tagja biztos okmányok szerint válygot vert a bábeli torony építésekor. . .“ Az ős famíliákkal mindig végtelenül rokonszenveztem, — minek oka bizonyára abbau rejlik, hogy magam is a legősibb családból származom, amennyiben képes vagyok demonstrálni, hogy Adám s Éva ringatták elődömet. — s igy nem csoda, hogy zsebbe téve a kéziratot, vittem magammal lopótök által beárnyékozott árnyéktalan lugasomba, s lapozni kezdem azt nagy béketiiréssel. De meg is érdemelte e fáradságot, amint erről a t. olvasó közönségnek azonnal meggyőződhetni méltóztatik. * Az ős Kutianovics famíliából származtam — kezdi a kézirat — melynek családfámban említett legelső tagja biztos okmányok szerint vályogot vert a bábeli torony építésekor. Akkor még az embernek nem volt előneve, vezetékneve, keresztneve, hanem nagy tisztességnek tartották, ha farkasról, bárányról, ördögről, medvéről, oroszlánról, kígyóról nevezték őket. Vályogverő ősömnek azon rendkívüli megkülönböztetés jutott osztályrészül, hogy kutyának neveztetett. •A vízözön alkalmával Noé különös grácziájából meghúzhatta magát a bárka egy szegletében, de mivel a családi neve minden commentár nélkül Íratott be a hajóregisterbe, a későbbi nemzedék a Kutyát egyszerűen kutyának tartotta, s azon téves nézetben élt, hogy emberi lény nem is volt senki a bárkában Noé családján kivül. A vízözön után ősöm pártját fogta a száműzött Chamnak, s elment vele jeget aszalni Szibériába. Jól ment a mesterség mindaddig, míg ősöm elérve 666-ik esztendejét, elveszítette minden fogát; — akkor kénytelen lévén arra támaszkodni, hogy örökösei egyenek helyette, lassanként