Eger - hetilap, 1885

1885-12-15 / 51. szám

415 küldi munkáját, nem részesülhet kellő méltánylásban. Ez idősze­rűit Jakab Ödön tehetséges fiatal költő 12 rajzból álló gyűjte­ményét „Marosszéki történetek“ czim alatt adta ki a Pallas könyv­kiadó társulat, Gyárfás rajzaival, csinos kiállitásban. E mű mél­tán megérdemli a pártolást. Ugyancsak a Pallas kiadásában jelent meg névtelen szerzőtől „Budapesti társaság“ czim alatt egy vaskos kötet. Vagy 600 előkelőségről van ott sok mindenféle je­lentéktelen dolog felületesen elmondva. Sokaktól hallottam, hogy nagyobb megtiszteltetésnek vették volna, ha bele nem kerülnek a „Budapesti társaságba.“ Még e hó folyamán jelenik meg „Verő fény“ czim alatt egy kötet elbeszélés, humoreszk, rajz stb. a „Budapesti Hírlap“ ál­talánosankedvelt munkatársától, Rákosi Viktortól, (Sipulusz) melyekben egész garmadája lesz a pompás ötleteknek, friss hu­mornak és szikrázó éleznek. Igen valószínű, hogy nagyon sokan fognak sütkérezni e fiatal iró üde költészetének verőfényében. Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek ö exja, f. hó 10-én Bu­dapestre távozott, hogy a magyar katli. egyháznagyok ottani nagy fontosságú értekezleteiben részt vegyen. Érsek ő nmlga, hír sze­rint, a karácsom ünnepek előtt fog székvárosába visszatérni. — — Nagylelkű adomány. — A „Bpesti Hírlap“ egyik köze­lebbi számában a bukovinai „Isten-segits“ magyar község rom. katli. lelkésze az ottani roskadozó templom és iskola fölépí­tése czéljából, megható levélben, adakozásra hívja föl a magyar- országi testvéreket. „Ma egy másik meginditó levél fekszik előt­tünk — Írja a nevezett lap, dec. 8-iki számában. — Egy nemes szivű magyaré, aki nemes bőkezűségének még csak a dicsőségét is elhárítja magától, mert ezer forintot ajánl föl „Isten- segits“ magyarságának megmentésére; de csak mint „Egy valaki Egerből,“ akinek csak áldott szive v a n, mely melegen dobog a magyarért, áldott keze, mely gyorsan ád, és áldott lelki ismerete, amely nem hírben, hanem jótettekben keresi jutalmát. Megindulva mondunk a névtelennek köszönetét.“ Azt hisszük: a t. olvasónak nem szükség erő­sen törni a fejét, hogy az adomány- s annak czéljából, valamint az adakozás módjából a nemeslelkü, névtelen, „j ó k e d v ű ad a- k o z ó t“ azonnal fölismerje. — Jó példa vonz. A bukovinai „Isten-segits“-beliek magyar katli. egyháza- s iskolájának fölsegéllésére a „Bpesti Hirlap“-hoz újabban megint „Egy névtelen Egerből“ küldött száz forintot. — A szegény tanulókat segélyező egyesület czéljaira nálam közelebb a következők adakoztak : Ifj. Samassa János 8 fi t. 48 kr. Kaszap Bertalan 2 fit. Hám Gyula 1 fit. Kászonyi Antal 1 fit. Domány 1 írt. Zalár. — Az egri önkéntes tűzoltó egylet által saját pénztára ja­vára rendezendő bál, jövő évi január 16-án fog megtartatni, melyre a meghívók már a napokban szétküldetnek. — Zeneestély. Az egri helyőrség zenekara által az uj ka­szinó termeiben ma e s t v e tartandó érdekes zeneestélyre újból fölhívjuk t. közönségünk figyelmét. Az estélyen a casino-társulat minden müveit embert szívesen lát. — Sport. — Értesítem a korcsolya-sport kedvelőit, hogy a f. év. decz. hó 13-án tartott egyleti közgyűlés határozata folytán az 1886. é. jan. hó 10-én megejtendő választásnál szavazati, illetőleg választási joggal csak az oly tagok bírnak, kik 1886 január 5-ig (bezárólag) az egylet rendes tagjai közé beiratkoznak. Ifj. Simányi Károly, egyl. jegyző. — Iparhatósági megbízottak választása. Az 1884. évi 17. t. ez. értelmében f. hó 13-án megtartott választás alkalmával a vá­rosi tanács mint elsőfokú iparhatóság mellé fpai’hatósági megbi- zottakúl megválasztattak: Kormos Gyula, Devera János, Balkay József, Keller József, Hibay Miklós, Sád Jakab, Komáromy Jó­zsef, Kiss Imre, Ruzsin Ignácz, Rab János, Zeleznik István, Kal­már István, Kronberger Mihály, Kelemen Antal, Steiger Sándor, Bernekkel- Ferencz, Hanzel József, Permai György, Plank Géza, Zander Nándor. Az egri járási szolgabiró mint szintén elsőfokú iparhatóság melle a fenti minőségben pedig Szabó József, Szabó Sándor, Breier István, Keresik Mátyás, Dubniczky Mór, Szalaszo- vics András, Volszky András, Markasoly Vilmos, Jakab János, Berta János, Virág Károly, Sulcz József, Horánszky István, Ma- tékovics Mór, Füstös Bernát, Tancsa Lajos, Schmid Ignácz, Ge­nerál Rudolf, Hegedűs János, Károly Károly. — A mátrai vasút kiépitése tárgyában — mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, — a Károlyiféle consortium a na­pokban kötötte meg a végleges szerződést a Länderbank bpesti fiókjával. — E ránk nézve végzetes hírrel szemben önkéntelenül merül föl előttünk a kérdés: vájjon hát nekünk mi hasznunk lesz abból most már, hogy az általunk tervbe vett vasútvonal nyom­jelzési munkálataira ezreket költünk? — Kapácsy Dezső s az erdélyrészi kultúr-egylet. (E czim alatt egy távul lakó földink- s lapunk barátjától, a következő me­leg hangú sorokat vettük, melyeknek lapunk hasábjain szives készséggel adunk helyet): „Országszerte terjesztik a lapok a „gyűjtők királyáénak, Kapácsy Dezsőnek „páratlan sikerű“ gyűjtéseit az erdély-részi magyar kultúr-egylet czéljaira. Ott, hol a haza s közczélok forognak szóban, mindig az el­sők közt látjuk őt. Mintha az édes anya-természettől arra volna kiválasztva, hogy összes erőit mások javára szentelje, s az a mos­toha ember, akinek Kapácsyból a legkevesebb jut — Kapácsy le­gyen maga. Ily nemes feláldozása az egyéninek az összesért a népek­ben oly erény, mely népeket nagygyá teszen ; mely nagy nemzeti szerencsétlenségekben egyedüli vigasztaló; mely századok mulasz­tásait, nemzedékek botlásait helyre-hozni képes, s mely nélkül a történelmet azon mederbe hajtani, melyet a nemzet-akarat óriás ujja ró ki elé — még nem is képzelhetni. S a város, melyről legragaszkodóbb fiai is bús lemondással szoktak beszélni, az áldozat-készség s a haza iránti kötelesség­érzet oly ragyogásában lép a nemzet elé, mely kitörő örömére van azoknak, kik benne szeretettel kételkedőnek; s gyászára azok­nak, kik júdás-csókjuk fenekén ott rejtegették ellene a mérget. Nagy mű az, melyet Kapácsy Dezső és Éger megépíteni segít. Nagy és szerencsés mű. Nagy, mert sikeréhez állami-létünk alap-feltételei vannak kötve. És szerencsés, mert felszínre tudta hozni a haza roppant, szunnyadó erőforrásait, mert a szép szavak értékére redukálta, Horváth Boldizsárnak, a tavalyi országgyűlésen oly mesterien fejtegetett szomorú jóslatát: „nincs magyar politikai közélet“ ; s mert kivűle nem tudok kérdést, mely czélja érdekében oly bámu­latos tapintattal tudta volna értékesíteni a nemzeti tényezők min­den i két. Eger be fogja bizonyítani, hogy e nagynevű gyűjtés méltó befejezéséhez elég hazafias érzéke van. — Gyászrovat. — Póts Antalné, szül Joó Mária assz. életének 43-ik évében, hosszas szenvedés után, f. é. decz. hó 9-én elhunyt. A boldogult néh. Joó Jánosnak, városunk egyik, ki­váló tehetségei- s munkásságáról ismert, s tisztelt emlékű polgá­rának volt leánya, s az 50 - 60-as években az egri hölgykoszoru egyik, belső és külső előnyös tulajdonai által kiemelkedő virága. Joó Mária a 60-as években Markovics Márton aradmegyei birto­kos, és szab. áll. honvédhuszártiszthez ment férjhez, kitől azon­ban néhány év múlva elvált, s a reform, hitre térve, Pó,ts An­tallal, az egri ügyvédi kar egyik derék tagjával lépett házas­sági frigyre. Élső házasságából származott gyermekeinek egyike, Markovics Anna, dr. Miskovics Flóris egri kir. tszéki jegyzőhöz ment nőül. — A boldogult temetése, müveit közönségünk, s nagy számú gyászoló rokonok részvéte mellett, mely utóbbiak soraiban a bold, első férjét, Markovics Márton hov.-huszártisztet is ott láttuk, f. hó 11-én délelőtt, kiváló diszszel ment végbe a kath. egyház szertartásai szerint, miután a boldogult, halála előtt, a katholikus egyház kebelébe újra ünnepélyesen visszatért. — Gulyás Gábor, egri szorgalmas iparos, f. é. dec. hó 9-én élte 49-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Halálát özve­gyén : D e r s z i b Emilia-, Derszib Rudolf tanítói karunk egyik derék veterán bajnoka leányán kívül, számos rokonai gyászolják. A boldogult hamvait, f. hó 11-én közrészvét kisérte az örök nyu­galom helyére. — Chanuka-ünnepéiy. Az egri izr. elemi iskolában a tanító testület által rendezett chanuka-ünnepéiy, mely alkalommal 24 szegény tanúló téli ruházattal láttatott el, f. évi deczember 6-án igen szép sikerrel folyt le. Az ünnepély fényét nagyban emelte a nagyszámú díszes közönség, mely az e czélra csinosan diszitett iskolai nagytermet zsúfolásig megtöltő. A közönség nagy élvezet­tel hallgatta végig a Littauer Mark kántor által kitűnő szakava-

Next

/
Oldalképek
Tartalom