Eger - hetilap, 1885
1885-12-08 / 50. szám
406 Az egri joghallgatókat segélyező egylet pártoló tagjai lettek az 1885 — 86-ik tanévre: (Folytatás) Graefl Jenő, Graefl Károly, Hám Gyula, Kaszap Bertalan urak 5—5 frttal; Zalár József ur 3 frttal; Dr. Alföldi Dávid, Gr. Teleki Sándor, Cserey Ignácz urak 2—2 frttal; Altorjay Sándor, Csaplaky József, Glósz Károly, Polereczky József, Skopec Kálmán, Szomjas Ignácz, Szomjas István, Szomjas László urak 1 — 1 frttal. Összesen 150 frt. Fogadják a nemesszivü adományozók az egylet hálás köszönetét. Egerben, 1885. évi deczember hó 5-én. Loór Ferencz s. e. titkár. — Zene-estély. A helyben állomásozó br. Appel-gyalogsor- ezred zenekara jövő kedden, f. évi decz. hó 15-én, az esti órákban, az uj-kaszinó helyiségeiben, érdekes műsorral, zeneestélyt rendez, melyre a nevezett kaszinó-társulat, művelt közönségünk köréből, családjaikkal együtt azokat is szívesen látja, kik a társulatnak esetleg nem tagjai. A zene-estély 77* órakor veendi kezdetét. — Az egri műkedvelők társulatának előadása, mint múlt heti számunkban jeleztük, vasárnap, decz. hó 6-án ment végbe, az ó kaszinó termét zsúfolásig megtöltő elegáns közönség jelenlétében, alig remélt kitűnő sükerrel. Előadatott Bérezik Árpád: „Nézd meg az anyját“ ez. eleven társalgási vigjátéka, a múlt számunkban részletesen közlött szereposztással. Az előadás annyi ügyességgel, élénk kedvvel, s oly összevágólag folyt le, hogy ex professo színészeknek is becsületükre vált volna. Az est fényes sükerében az összes szereplők teljes mértékben osztoztak; de a legfőbb elismerés mégis kivétel nélkül a hölgyeket illeti meg, kik úgy toilettjeik elegáncziája, mint kedves-bájos szeretetreméltósá- guk által valóban megérdemelték az elismerő közönség díszes koszorúit s bokrétáit, s a gyakran felujuló viharos tapsokat. Az előadást kedélyes tánczmulatság fejezte be, mely éjfél után ért véget, — hölgyeink nagy szomorúságára. — Eger város tiszti fő-orvosának megválasztása, múlt vasárnap, decz. 6-án ment végbe. Jelöltek voltak: dr. Axmann Béla budapesti hatósági orvos, dr. Dombay Tádé, hevesmegyei körorvos, dr. Akantisz Jusztin, és dr. Chalaupek József helybeli gyakorló orvosok. A szavazás, a városház termében, szokatlan élénkség s érdeklődés mellett folyt le. Szavazott összesen 185 városi képviselő. A szavazatok közöl kapott: dr. Akantisz Jusztin 95-öt, dr. Axmann Béla 55-öt, dr. Dombay Tádé 30-at, és dr. Chalaupek J. 5-öt. E szerint dr. Akantisz Jusztin absolut szótöbbséggel Eger városa tiszti főorvosának megválasztatott. — A „Hevesmegyei jótékony nöegylet“ az általa gondozott árvaház érdekében, a karácsonyi szent ünnepek alkalmából azon tiszteletteljes kérelemmel járul az árvák ügye iránt nemesen érző mélyen tisztelt közönséghez, hogy kegyes adományaikat ez alka— Ez mind a tied, Ursa, — szólt a vak az elérzékenyü- léstől remegő hangon. Ursa örömében nem volt képes beszélni; szótlanul bocsátkozott a földre s hálásan karolta át az ajándékozó lábait. — Kelj fel Ursa, nem szabad lábaimnál lenned. Ha örömet okoznak neked e tárgyak, fogadd el hűséged némi jutalmául. A tavasz teljes pompájában virított, azután eljött az áldásos nyár. A vak énekes s szép társnője meglátogatták ismét a vidék szokott helyeit, s énekelték elragadó dalaikat. Egy ily kirándulás alkalmával történt, hogy este, mikor haza felé mentek, hirtelen nagy felhőszakadás lepte meg őket. Közelükben nem volt semmiféle hajlék vagy kunyhó, hova menekülhettek volna. Nem tudtak egyebet tenni, siettek hazafelé az ömlő esőben, folytonos villámlás és mennydörgés közt. Már bokáig jártak a vízben, de azért nem csüggedtek el. Végre a patakhoz értek, azonban a hidat elvitte a viz. Ursa mindent elkövetett, hogy társát a patakon átvezesse, de a rohanó vízben a vak nem volt képes még vezetője segélyével sem előrehaladni. A leány most gyors elhatározást tett, keresztet vetett magára, mindkettőjük, lelkét istennek ajánlotta, hátára kapta a gyámoltalan embert és saját élete koczkáztatásával szerencsésen túlpartra vitte azt. — Isten fizesse meg jóságodat, — rebegé Athas könyezve, midőn a leány földre tette őt. — Ne hálálkodj s ne könnyezz, — mond Ursa — különben lommal is özv. Nánássyné Csernyus Amália „Széchényi“-utczabeli lakházához küldeni méltóztassanak, mely adományok köszönettel fogadtatnak és e lapban nyugtáztatni fognak. Özv. Nánásy Csernyiig Amália elnöknő. — Remitiert Márta k. a., a weimari nagyherczeg kamarai zongoraművésznőjének hangversenye, a múlt, kedden, f. hó 1-én, a törzskaszinó termében, nem nagy, de választékos és elegáns közönség részvéte mellett, meglepő sükerrel folyt le. Ott láttuk művelt közönségünk köréből a valódi művészet iránt fogékony- és érdeklődök szine-javát, kik mindnyájan meggyőződtek, hogy a sensationális hir, mely a művésznő érkezését megelőzte, korán sem nagyított. Remmert M. k. a. magas művészi játéka, minőhöz hasonlót közönségünk aligha élvezett valaha: az a páratlan bra- vour, mely a legmerészebb technikai nehézségeket csudás nyugalommal, meglepő biztossággal, s játszi könnyűséggel oldja meg; az a magasztos felfogás, mely a Liszt Rákóczy-áti rátának nemcsak technikai tökélyt, de egyszersmind férfias erőt igénylő exequálá- sában a kitörő viharos lelkesedéstől, — a Chopin, Schubert, Wagner, Moscovszky gyönyörű kisebb piéceinek lágy, olvadékony, s bámulatos piauissimoiban, a szív legfinomabb, leggyöngédebb húrjait érintve, az érzelmek egész skáláján vezetett át bennünket: nemcsak a műkedvelő közönséget ragadta magával, hanem azokat is méltó bámulatba ejtette, kik, e téren, mint kiváló szakemberek ismeretesek társas köreinkben. Szóval: Remmert Márta k. a. diadala annyira tökéletes volt, hogy egy elismert, kiváló műité- szünk (dr. M. V.), teljes méltánylattal oda nyilatkozott, hogy Remmert k. a. játéka „folytatása a Liszt Ferencz művészi játékának, s igen örül, hogy egyszer már Chopin igaz művészi felfogású interpraetátiójában gyönyörködhetett.“ — Az elegáns közönség teljes megelégedéssel, s azon nyilatkozattal hagyta el a termet, hogy valóban sajnálhatják egy magasabb szellemi élvezet veszteségét azok, kik Remmert k. a. játékát meghallgatni elmulasztották. — Remmert k. a. a Blüthner-féle lipcsei nagyhírű zongora-gyár egy remek szerkezetű, s pompás hangú hangszerén játszott, melyet a nevezett gyártulajdonos készséggel bocsátott a t. művésznőnek, magyarországi kőrútjában rendelkezésére. Volt alkalmunk a remek hangszer egészen uj szisztémájú belszerkezetét megtekinteni. Egy ily Blüthnerféle zongora ára 2000—2600 márka (L200—1500), s újabban Bpesten is kapható a nevezett ezégnek az Andrássy- nton berendezett raktárában. — Gyászrovat — Csicsmány Ignácz, érd. felső-nyárádi plébános, tiszt, pápai káplán, f. hó 1-én az Urban elhunyt. — Radoszavlyevics Miklós, a parádi ásvány-források kezelő tisztje, f. é. dec. hó 3-án, életének 40-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. — A „Kolozsvári Közlöny“ f. é. deczember-hó 5-én megjelent 281-ik számában a Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző majd elvesztem én is bátorságomat, pedig még nem vagyunk túl minden veszélyen, ha a legnagyobb bajt kiáltottuk is már. — Én már egészen nyugodt vagyok; csak menjünk előre, — viszonzá Athas. És mentek tovább a zuhogó záporban, a villámok fényénél s az égdörgés moraja közt, mig a vihar földig hajtotta körültök a fákat. Maga a föld is reszketett az iszonyú égi háború alatt, mely most szokatlanul hosszasan is tartott. Végre a vándorok elérték a falut s abban lakásukat. Mihelyt a barátságos födél alá értek, a vak énekes azonnal elfelejtette a kiállott bajokat s fenyegető veszélyeket. Most csupán hű társára, élete megmentőjére gondolt. — Jer közelebb hozzám. Ursa, — szólitá meg a leányt — egészen át- vagy ázva. Majd megfogta annak kezét. Ah, hogyan reszketsz, talán halálos betegséget is kaphatsz! — Ne beszéljünk rólam, csakhogy te szerencsésen haza jöttél, — felelt a leány. Velem ne törődjél. . . — Ne vétkezzél isten ellen! — kiáltott fel Athas — hát tudnék-e én nálad nélkül élni. Halálod az én halálom is lenne. — Oh ne beszéljünk meghalásról, Athas; én élni akarok érted. Szivem, életem a tied, parancsolj velem: szolgálód vagyok! Athas keblére ölelte a kedves leányt s világtalan kék szemeit a benső öröm s fájdalom könyei nedvesiték meg. „Ah, csak ne volnék vak! — kiálta fel elérzékenyülten. De hát igy hogy kívánhatnám, hogy egy oly fiatal, szép és okos teremtés, mint te vagy, mindig nálam maradjon.“ (.Vége köv.)
