Eger - hetilap, 1885
1885-12-01 / 49. szám
397 úgy, amint azt az ,,Eger“ lapba megírja. — Tehát halljuk! Hogyan is nevezte e bált? Én: Ez az „ujonczok bálja“; itt állják ki az első tüzet, s meg kell vallani, hogy az a kis újoncz-sereg, mely ma harczba vezettetett, felér egy zászlóalj kipróbált katonával. 0 : Halljuk a referádát! Én: 1885. nov. 25-én tartotta meg az egervidéki jótékony nőegylet szokásos Katalin-bálját. — A reggeli óráktól kezdve egész a bál kezdetéig űzték egymást a fogatok, a vasúttól a szállóhelyekre, onnét a boltokba, innen a szabóhoz, — szabótól a szállóhelyekre szállítva a vendégeket. Az egész város iinnepiesebb szint öltött. — Az útczán alakúit csoportok a bekövetkezendő esti eseményeket tárgyalták. 0: Elég! Hisz ebből egy szó sem igaz! Én: Persze hogy nem! Tehát: este a casino fényesen kivilágított, s díszített lépcső-házát frakkos rendezők állták el. 0: Elég! Elég! mert bedugom füleimet. Feleljen kérdéseimre. Hány pár tánczol? Én: 24. Ő: Bevétel ? Én: 65 frt tiszta. Ő: Névsor ? Én: Kolossy Margitka (Homok-Terenyéről), Lipovniczky írónké (Hevesről), Borhy Anna (Erdőtelek), Borhy Ilona. Bodnár Panna, Csicsa Szidi, Dusárdy Etelka, Erdélyi Gizella és Marianna, Eötvös Búza, Ficzere Viki (Ostoros). Fülöp Berta és Piroska, Gröber Irén. Mészáros Cornélia, Petravich Irénke, Staud Mariska, Szabó Janka (Heves), Scheidl Lujza (Hatvan), Vas Ilona, Fekete Jánosné, Kovács Kálmánné, Ruzsin Manóné, Petravich Bertalanná, Remenyik Józsefné (Heves), Schőnerné, Erdélyiné, Lipovniczkyné, Scheidlné. Ó: A bál általános képe ? Én : Elég élénk. — — — Ő: Miért néz oly merőn maga elé ? Én: Egy nagyon kedves tánczosnőm hiányzik. Tudja: a „szőke tündér“. 0: A maga feje tele van bálkirálynőkkel és szőke tündérekkel. Én: Imádom a szőkéket! 0 : S a barnákat ? Én : Azokért rajongok ! 0: Haha! maga igazi Calabas. — Van még valami mondani valója ? Én: Tartson meg szives emlékében. Calabas. Heti szemle. Az ország fővárosában ez idő szerint legfontosabb esemény a kormány-elnök jubilaeuma. Tisza Kálmán, magyar ministerelnök kormányzásának tiz éves fordulóját az utóbbi napok folytán nagy és fényes ünnepségekkel üllötték meg Budapesten. A megyék, kevés kivétellel, valamennyien, s az országos testületek diszkiildöttségeket menesztettek ez alkalomból Budapestre, hogy a kormányelnököt üdvözöljék. Szombaton a kath. püspöki kar, vasárnap a képviselőház, s a főrendi ház kormánypártjának fényes küldöttségeit, ezután a különböző hitfelekezetek, az egyetem, a főváros, majd a törvényhatóságok diszküldöttségeinek üdvözlő tisztelgéseit fogadta a ministerelnök. A többi küldöttségek, valamint a honvédegyletek központi választmányának tisztelgése tegnap, hétfőn folyt le. A Vigadóban tartott diszebédhez anynyian jelenkeztek, hogy a nagy teremben nem fértek, s egy részeknek külön helyiségben kellett bankettezni. A képviselőház, az ezúttal Bécsben ülésező delegácziók tárgyalásainak befejezte után, újból megkezdte üléseinek folyamát, melyen, egyebek közt, a közjegyzői intézmény szükségessé vált módosításait tárgyazó törvényjavaslat is elintézést nyert. A kormány részéről közelebbről a képviselőház elé terjesztetett a képviselők mandátumának az eddigi 3 év helyett öt évre való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat is, mely közelebbről kerül tárgyalás alá. Spanyolország királya, XII. Alfonso, meghalt. Még fiatal ember volt; s a veszteség váratlanul érte, az utóbbi időkben sok csapás, egyebek közt a dühöngő kolera által is mélyen sújtott országot, mely az elhunytban egy ritka derék, tehetséges és jó királyt vesztett, ki feladatát, hogy a bonyodalmakba merült Spanyolország viszonyait reorganisálja, nagy erély- lyel indította meg. Alfonso király rendkívüli emlékező tehetséggel, s bámulatosan kiterjedt nyelvismerettel birt. Amit egyszer elolvasott, köny nélkül tudta. Az oroszt és törököt kivéve, úgyszólván minden Európai nyelvet tökéletesen beszélt. Cerclenél minden diplomatával saját anyanyelvén társalgóit. Nyelvismeretben méltó versenytársa volt Don Louis portugali, II. Lipót belga királynak, Sándor orosz czárnak, s a walesi herczegnek. — A király halála következtében Krisztina özvegy királyné vette át a kormányt, mint regensnő, leánya, az öt az éves Mária de.la Mercedes nevében. Az infánsnő királysága azonban még nem biztos. Krisztina királyné ugyanis, hir szerint, áldott állapotban maradt, s néhány hó múlva egy utószülött születése várható, s ha ez fiú lenne, a trónöröklési rendben (övé az elsőbbség. — Az osztrákmagyar királyi udvar 16 napi gyászt fog viselni Alfonso királyért, mint közel rokonáért, miután Krisztina, az özvegy spanyol királyné, Erzsébet osztrák főherczegnő leánya. Alfonso király temetéAz éjszakába. „Ez a kenyered? Te Végzet! nem tudsz mást, csak rontani?“ . . . . Midőn már elkezdett hajnaliam, Halk hangon igy szólt a kedves beteg: „Sajnállak téged s vőlegényemet. Szegény Elek! a szive megszakad, Ha látni fogja harvadt arczomat, S ha tudni fogja: melyet csókja főd, Ez illatos haj, holnap durva rög Zsákmánya lesz tán . . . Úgy-e megteszed? Széket, falat, függönyt, tetőzetet, Halvány pirossal vonsz be. Istenem! E kendőzés szégyen lesz? úgy-e nem? A rózsaszín selyem visz fénye tán Váll am, nyakamra s kissé hala vány Arczomra, gyönge hajnalpirt lehel . . Azt véli: nem soká lát betegen. Azt véli: ott az ifju vér tör át, S reménykedésnek adja át magát. A lassú kíntól, mely fél-őrűlés, Megmenti őt ez apró csel vetés.“ Az ifjú eljött, hitte rendkívül, Mikor hanyatlott, liogya lány üdül. Ah! e hazug pir hogy rászedte! . . Már A nedves őszbe hajlott át a nyár. Fázós lett a verőfény, vad haraggal, Hideg szél dobta temetési dallal A fáknak ékét a porondra le . . — Halkan lezárult szép Hedvig szeme. Meghalt . . . Elek nem hitte. Szive nem ver, De arcza rózsás; nem, az lehetetlen. Tegnap még mondta s búsan nevetett: „Szeretlek édes, és jobban leszek. Ne félj, ne félj, inig ily piros vagyok.“ Csak várta, hogy mozdúljon a halott. Athas, a vak énekes. — Kisoroszországi történet. — (Folytatás.) — Hát nincs senkid, a ki vezetne, vagy itt. veled lenne ? — Nincs ; csupán ez a kutyám van, — felelt Athas. A falusiak bejárnak hozzám, segitnek nekem kis háztartásom vezetésében; én aztán éneklek (nekik valamit, történeteket mesélek el, vagy egyébkint igyekszem szivességöket. viszonozni. Ha pedig valahova megyek, akkor lábaimra s erre a hű állatra bízom magamat. E szavak után megsimogatta a kutyát, mely nagy fejét gazdája térdeire fektetve, figyelemmel nézett föl arra. — Gawrilo Athas, hadd maradjak én nálad, — mond Ursa — szívesen leszek gyámolod s te is jól teszesz velem, ha megtartasz, mert én nem megyek vissza anyámhoz solia; inkább a vízbe ölöm magamat. *
