Eger - hetilap, 1885

1885-12-01 / 49. szám

396 lut vétóval élhet, Norvégia (és Brazília) kivételével, hol a fejede­lem az általa kétszer elutasított törvényjavaslattól nem vonhatja el szentesítését, ha azt a népképviselet 3-szor is fölterjeszti, mivel akkor a király szentesítése nélkül is törvényerőre emelkedik az. ’) d) A törvény-kihirdetés joga, s foganatosításának ellenőrzete szintén a fejedelmi jogkörhöz tartozik.2) A végrehajtó hatalmat az uralkodó, a törvényileg meghatározott factorok (ministerium) utján gyakorolja, mi fölött őrködni a népképviseletnek egyik jogát alkotja. 6. Az államfő továbbá a legfőbb hadúr, ő izeni a háborút, köti a békét. — 7. Gyakorolja a külügyi felség-jogot (azonban e két utóbbit, alkotmányos államokban bizonyos korlá­tok között). — Mint az államfő kiváló tiszteleti jogai kiemelendők még, hogy külön udvartárssal bir, rendjeleket, czimeket stb. adományozhat, ő az uralkodóház családtagjainak feje stb. Azonkívül az uralkodókat a nemzetközi jog szempont­jából is kiváló állás illeti, melynek leglényegesebb jogai: az ál­lam kép viselése kifelé (követküldés és elfogadás, a ven­dégjog és területen kívüliség joga idegen állam terü­letén, stb. stb. 3 *) Az államfő családja ugyancsak többrendbeli előjogban ré­szesül. Az uralkodó neje nevezetesen férjének czime-, rangja- és méltóságában osztozik. A gyermekek czime császári és királyi házaknál csász. kir. fenség, nagyherczegi házaknál fenség (Badenben és flessenben nagyherczegi fenség); herczegi házaknál hol fenség, hol magasság; fejedelmi házaknál az utolsó. Több államban a trónörökös külön czimet is szokott használni, — igy Ausztriában cs. k. kor o nahe rezegnek (Kronprinz), Nagybri- tannia, és Irlandban walesi he rezegnek (a legidősebb her- czegnő királyi herczegnőnek — Prncesse Royal ;) Olaszország­ban nápolyi her ez égnék; Német-Alföldön órán iái her­') Köztársaságban az elnököt csak a suspensiv (felfüggesztő) votum illeti meg. Vagyis, hogy a törvényjavaslat, ha az elnök által visszautasittatott, a kam­rákba n újólag tárgyaltatik s ha bizonyos (pl ai Egyesült Államokban 2/s.) több­séget nyer, magától emelkedik törvényerőre. a) V. ö. dr. Kautz Gy. A politikai tud. kk. Budapest. 1876. 325. 1. 3) Habár a köztársasági elnökök mint az államfenség egyszerű képviselői nem souveránek is, mindamellett őket „a nemzetközi jogviszonyokban mindazon lényeges jogok megilletik, melyekkel az uralkodó, mint saját államának souverain képviselője — a rang és tiszteleti jogokon kiviil, — bir. így az állam nemzetközi rangja s nemzetközi tiszteleti jogai stb. az államnak monarchikus vagy köztársasági szervezetétől függetlenek." dr. Kiss István i. m. 108. 1. ez égnék, Belgiumban b rab an ti her ez égnék, Spanyolor­szágban as túr iái her ez égnék, Portugálban braganzai h e r c z e g n e k, Oroszországban Caesar ewitsnek, Poroszor­szágban a király testvére porosz he rezegnek (Prinz v. Preussen) különben korona-herczegnek hivatik.1) (Folyt, köv.) Katalinba! *J 1885. nov. 25. É n: Arczán a fiatalság üde zománczával, — alakján, moz­dulatain azzal a keresetlen, öntudatlan, naiv bájjal, mely úgy meg­ragadja a szivet, az észt, — mint leköti a pillangót a rózsabimbó nyílása piros hajnalon. 0: Uram, ne hagyj el! ha nekem költeményt prózában (de akár versben is) akar elmondani, akkor én szököm magától. Én: Ez nem költemény, hisz ezt most és igy érezem. 0 : S kinek szólnak e lángoló szavak ? Én: A bál-királynőnek. — Oh én imádom a bálkirálynőket! 0: Ah, tehát már oda is Ígérte valakinek a koronát? Ez érdekes, most már én is figyelemmel nézek körül. — Nem az a magas, nyúlánk, szende szőkeség ? Ott a tükör előtt megy ? Én: Oh nem ! 0: Várjon csak, jobban figyelek. Elsétálnak előttünk a pá­rok, és én szemügyre veszem őket. — Nézze csak ezt a király­női alakot. — Ott az a kis szőke, mily csengő hangon kaczag. — Hát az az életvidor, mosolygó szőke? — Csupa szőke az egész bál. — De nini! Nézze csak ott azt a vérpiros ajkú, hamis sze­mű kis leánykát, a mint félénken szétnéz, keresve a mama biz­tató tekintetét. — Mily kedves jelenség! Ah ő az! most látom, hogy előbbi leirását teljesen osztanom kell,------ő a bálkirálynő! É n: ítélete egyezik az enyémmel, ez rám nézve nagyon hizelgő. Ö: De nekem azt Ígérte, hogy elmondja a báli referádáját, *) Az uralkodó fiai és leányai Ausztriában főherezegek- és főherczegnők, a szász államokban szász herczegek és herczeguőknek, — Oroszországban nagyher- czegek — nagyherczegnők, Spanyország- és Portugálban infánsok és infánsnőknek hivatnak. — (1. Bracheli i. 338. 1. s. dr. Kiss István i. m. 117. 1.) *) Asszonyom! Ne vádoljon indiscretióval, midőn a következő párbeszédün­ket nyilvánosságra hozom. — Be még ha indiserétnek nevezne is, nagyon enyhítő körülmény bűnöm elbírálásánál az, hogy önmagam ellen is (sőt nagyobb) iu- diserétiót követek el, mert hisz én szivem titkát is elárulom, mig a kegyed szavai közűi csak azokat, melyeket minden lelkiismeret-furdalás nélkül hozhatok nyilvá­nosságra. Calabas. Az „EGER“ tárczája. A menyasszony. Egri Gyulától. *) Hatan valának testvérek; — de öt Egy szebb világba rég elköltözött. Viruló ifjan halt meg mindenik, Mint a virág, mely jókor leesik, S saját gyümölcsét már nem éri meg . . Még élve hagyta szőke Hedviget A gyilkoló láz. Ah! szegény anya, Lakodban egy-egy fényes láng vala, S vidáman égett gyermekid szeme. De lassanként, hogy bosötétede! Egy-egy sugár ellobbant minden évben, Feltarthatatlanúl, ám észrevétlen: Mint templomokban, bús nagy-pénteken, Hol feketére festett kereten Tizenkét gyertya (vagy tán több is) ég; Gyász-siralomtól lesz süket a lég. Minden zsolozsma végén, a papok Elfújnak egyet, .... gyertyák és dalok Kifogynak egyig, s most lábujjhegyen, A hívők serge oszlik, szétmegyen, S a roppant csendben, árnytól meglepett Oszlop mögül, egy ott bent feledett Agg koldus-asszony felnéz, mit se lát: Fény, pompa, nép, zaj, minden elhagyák. Rémülve kel fel, futna messze, messze, A képzelődés ám földhöz szegezte . . . Saját lépése, mennydörgés neki. Körülövedzik holtak lelkei. Hideg, borzalmas, rút kisértetek, Akiket egykor forrón szeretett. Megfojtogatják nyirkos szem-fedéllel, Fájdalmat érez szivében, fejében, Sikoltna — nyelve hangokat nem ad, § a földre rogy . . . „Magad vagy már, magad,“ Kiáltja Hedvigére anyja. „Ott“ — (Ennyit felel, s az égre mutatott.) „Ott, hívnak, úgy van, . . érzem, itt a vég.“ Az anyja ránéz. Kedves szemeit Kékes körök árnyalva környezik, Mint a baraczkot hamva, hogyha érett. A gyönge testben bent van már a méreg. Tavaszkor, a hó úgy megy össze, mint A láztól e fehér karok. „Megint?“ Mondá az asszony és daczczal mered *) Weruer Gyula Írói álneve. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom