Eger - hetilap, 1885
1885-11-17 / 47. szám
38i s azt hiszem, nem veszi Hyppocrates úr túlzásnak, ha azt állítom. hogy szép praxisi-a tett szert. — Azonkívül ő is m agya r, és városunk szülötte, s hogy szülő városának sorsát csakugyan szivén viseli, bizonyítja az, hogy Egerben már is megtelepedett; végleg szakított fővárosi állásával, s haza jött a városi fő orvosságra való kilátás nélkül is, hogy a szenvedő emberiségnek szolgáljon. s higyje meg Hyppocrates úr, hogy képzettségre nézve a volt városi főorvosnak méltó utóda lehet, s azon választók, kik egy szakképzett, szorgalmas, lelkiismeretes, szerény embert, városunk szülöttét akarják szorosan magunkhoz lánczolni, s Dr. Ohalaupek Józsefre adják szavazatukat, azok (czikkiró szerint) a „józan ész. s a közjó iránti lelkesültség areopág- jának“ kitűnő bírái lesznek. Dr. Paracelsus. Városi ügyeink. I. Egerváros képviselő testületé által f. é. nov. hó 12-én tartott rendkívüli képviselő ülés tárgya volt a bor-, hus-, czukor-, és sör-fogyasztási adóknak az államtól további három, vagyis 1886—8 évekre leendő kivétele tárgyábani intézkedés. Elnöklő polgármester, Tavasy Antal, ez alkalommal felolvas- tatá a pénzügyminisztériumtól a városi tanácshoz intézett táviratot. melyben értesíti a városi tanácsot, hogy az esetben, ha a város az említett fogyasztási adónemekért évi 40,000 irtot fizetni hajlandó. — az állam részéről felmondási határidőnek kikötése nélkül — a várossal további három évre szerződésre lép. Ezt követte az elnöknek Budapesten ugyancsak a kérdéses fogyasztási adó ügybeni kiküldetése alkalmából eljárásáról tett szóbeli jelentése, melyből kiérthető volt, hogy a tett lépések a pénzügyi tényezők előtt figyelembe nem vétettek, mi által a f. é. és hó 16-ikára a budai kir. pénzügyigazgatóságnál kitűzött árverés megtartatni fog; egyidejűleg előterjesztette az elnöklő polgár- mester, hogy tekintettel arra: miszerint több évek óta, miután folytonosan emeltetik ezen adónem, vessünk véget ezen tervszerű zaklatásnak, és nagyobb áldozathozatalnak, és a város ne bocsátkozzék a további bérlet megtartásába. Szavazásra kerülvén a távirati értesítés ügye. a nagy többség a fogyasztási adónak 40.000 írtra történt felemelését, habár azt nagyon súlyos, és érzékeny áldozat hozatalnak tekintette, és ha netán pótadóval kell is pótolnia. — a bérlet további megtartását fogadta el. — Mint biztos for- rásbó értesülünk, már a megváltási szerződés is aláíratott. III. Városunk közegészségügyi bizottsága f. hó 15-én alakuló ülést tartott, mely alkalommal elnökéül Dusárdy József városi főjegyzőt választotta meg, s egyúttal az egri főgymnásiumi igazgatóságot megkereste, miként Horváth Zsigmond tanár helyébe, — De ha makacskodik s el akarja taszítani magától a szerencsét. — Hát Ursa nem akar a zsidóhoz menni ? — Ép ez a baj; azt mondja: inkább a vizbe öli magát. Nagysokára aztán csendesség lett az Upoka házában s végre eloltották a gyertyát is. De nem sok idő múlva fólnyilt csendesen az ajtó s csinos fiatal leány lépett ki óvatosan. Ursa volt az. A falun keresztül a folyóhoz sietett, de nem szaladt a viznek, átment a korhadt tahidon, mely ingadozott lábai alatt, s aztán sietett tovább az esti homályban, czéltalanul, el — a nagy világba. A csillagok ezalatt mind előtünedeztek, teljes fénynyel ragyogtak az égbolton s villogó szikrákhoz hasonlóan játszottak a folyó habjaiban, meg a tó tükrén. A leány nem követte a fényt, mely a közeli nádasban előtte lebegett, s lángkarjaival feléje integetni látszott; tudta, hogy az csupán bolygótűz. De nem követte ám a férfiút sem, ki lóháton hozzájött, midőn egész bátorsággal haladt a szomszéd falu temetője mellett, s őt megszólította. Az uj birtokos volt az, s elég csinos zsidóférfi, merész tekintettel s még merészebb szavakkal. Minden hosszasb bevezetés nélkül terjesztette elő ajánlatát, Ígért mindent a leánynak, a mi csak képes egy kis-oroszországi parasztleány szivét megindítani: mint piros fejrevaló kendőt, korall füzéreket, vörös csizmát s hófehér bundát ; esküvel erősítette, hogy szereti őt s feleségül is fogja venni; de hiába; a leány rá sem akart hallgatni, s midőn a lovas útját elzárta, letört hirtelen egy galagonya gályát s úgy ütötte orrba a lovat, hogy az vadul ugrott félre. Ursa most beszökött a temető sövényén s félénken, mint üldözött őz, futott el a zöld sírdombok közt, mig egészen eltűnt kisértője szemei elől. (Folyt, köv.) ki ezen bizottsági tagságról lemondott, az intézetből egy tagot delegálni szíveskedjék. Végül több okleveles gyógyszerészek kérvényére, kik Egerben egy 4-ik gyógyszertár felállítását kérelmezik, a bizottság kimondotta: miként tekintettel a gyógyszertárakra vonatkozó miniszteri szabályrendelet 17-ik §-ára. a 4-ik gyógytár felállítását ez úttal nem véleményezi. Szölömag-pótkávé. T. szerk. ur! Megyénk derék társvárosa, Gyöngyös specialitását, a „gyöngyösi kávét,“ nagy veszedelem fenyegeti. Hatalmas versenytársa akadt a — szőlőmagban, mely, mint kávé- pótszer. hatalmas konkurrencziát készül ellene támasztani. A „Budapesti Hírlap“ egyik gazdászati Írója t. i. a nevezett lap egyik korábbi számában, a fönebbi czim alatt, egy figyelemre méltó, s gazdaközönségünket élénken érdeklő czikket. hoz, melyet, főbb vonásaiban, jónak látok e b. lapok t. olvasóival a következőkben közölni: „Nagy okunk van — úgymond a czikk-iró, — minden kraj- czárral gazdálkodunk, kivált azokkal, melyek külföldre mennek, pedig nem krajezárok. de milliónyi forintok vándorolnak tőlünk ki. Szinte nevetséges dolog, de úgy van, hogy a legtöbb esetben a nyers terményt tőlünk viszik ki élelmes szomszédaink; a vásárlásnál mesterséges utón lenyomják áruinkat, aztán mint feldolgozott iparczikkeket hozzák vissza, s ekkor ügyesen értik busásan megvenni annak árát, mit olcsón eladtunk. Most országos az a meggyőződés, hogy ezen változtatni kell, mert különben tönkre megyünk. Nem hisszük azonban, hogy hamarosan czélt, érhetnénk: a közös vámhatárt nem tudjuk lerombolni, ipart, főkép gyáripart, nem teremthetünk egy éjen át. Vannak azonban egyes iparczikkek, melyeknél bosszantó ügyetlenséggel engedjük magunkat megkárosítani. Egy ily frappáns esetre akarjuk felhívni a közönséget, mert ez idő szerint legalább e bajon rögtön segíthetünk. A dolog kicsinyesnek látszik ugyan, pedig nem az, különösen nem az ná- láunk, és a mi szegényes viszonyaink között. Százezreket adunk ki kávéra és pótkávéra. A kávéról nem szólunk, mert e tekintetben nem tudunk tanácsot. De nem nevetséges-e az. hogy mi pótkávét importálunk, ezért százezreket dobunk ki, holott mi a pótkávé legkitűnőbb anyagát ilyen időtájt gyakran szemétre dobjuk. Értjük a szőlőmagot. A külföld, leginkább Németország és Ausztria cikhoriából, makkból, árpa, sárgarépa s mindenféle képzelhető és el nem képA tudomány újabb vívmányai. Napjainkban a tudomány bámulatos, óriási léptekkel halad előre. Különösen a természettudományok azok, melyek újabb időkben csudásszerű, s az emberiségre nézve beláthatatlan hosznos- ságu vívmányok gyakorlati értékesítése körül, a legszebb sükerrel biztató, lázas tevékenységet fejtenek ki. Az elméletnek a gyakorlati téren való, legszélesebb mérvű alkalmazása, a természet fölismert titkos erői fölött az emberi hatalom biztosítása, s ez erőknek az emberiség javára való legczél- szerübb hasznosítása, azon alapelvek, melyeket a mai tudomány osság jelszavául irt győzelmes zászlajára. Pasteur, a tudós franczia orvos, Párisban most teszi, veszett ebek által megmart betegein, a roppant fontosságú kísérleteket, hogy a veszett-eb-marást, beojtás által, ártalmatlanná tegye. S daczára a több oldalról nyilvánult kétségeskedésnek s megtámadásoknak, Pasteur ma már közel van hozzá, hogy kísérletei teljes diadalra jussanak, s az által, hogy az emberiséget egy rendkívül veszedelmes, és eddig gyógyíthatatlannak tartott betegségtől: a vitiszonytól, megmenti, — az emberiség legnagyobb jóltevőinek sorába emelkedjék. — Pasteur kísérletei az anyag- beoltás elméletén alapulnak. Ez elmélet pedig nem uj. Hiszen már a régi magyar példaszó mondja, hogy „Amely eb megmart, annak a szőrivel füstöljed.“ Mig Pasteur a szép Francziaország fővárosában fáradozik embertársainak javán: addig egy másik tudós kollégája, (nevét a lapok nem említik), hazánk fővárosában, Budapesten, teszen szép süjcerrel biztató kísérleteket a kopaszság megszűnte-
