Eger - hetilap, 1885
1885-11-03 / 45. szám
365 zött napon, vagyis f. é. nov. hó 24-én az 1870. 42. tcz. 25—36. §§. értelmében megtartván, a választási jkönyvet a szavazók névjegyzéke s a szavazat lapok kíséretében haladéktalanul, de legkésőbben a választástól számítandó 3 nap alatt mulkatlanul beter- jeszszék. E választás a í. 1885 évi országgyűlési képviselő-választók által lévén megejtendő, miután e választók névjegyzéke minden nagyközségnek és körjegyzőségnek ki van küldve: a választási elnökök e névjegyzéket az illető köz-égek elöljáróitól idejekorán kívánják be. E községek elöljárói pedig utasittatnak, hogy a jelzett névjegyzéket a választási elnököknek idejében kézbesítsék, s a községek bírái és jegyzői a szavazók azonosságának ellenőrzése végett a választásnál jelen legyenek. Miről a választási elnökök, a községek, községi elöljárók, s az illető megyei tisztviselők, tudomás és miheztartás végett értesittetnek. 7. Az igazoló választmányba megválasztattak: Fülöp József, Nánássy Ignácz, Zalár József, G-áspárdy Géza, Vavrik Endre; a főispán által kineveztettek : Zsendovics József, (elnök), Beökönyi Viktor, Imre Miklós, Szerelem Alfréd. Miről az illetők azzal értesittetnek, hogy megbízatásuk a jövő évvel veszi kezdetét. 8. A közigazgatási bizottság választott tagjai közöl: Nánássy Ignácz, Beökönyi Viktor, ifj. Samassa János, Isaak István, és Imre Miklós az év végével kilépeudők lévén, az ekkép meg- üresült helyek ez úttal, szavazás utján következőkép töltettek be. Megválasztattak a megyei közigazgatási bizottság tagjaiul: Beökönyi Viktor, Imre Miklós, Isaák István, Nánássy Ignácz, ifj. Samassa János, azon kijelentéssel, hogy megbízatásuk a jövő évvel veszi kezdetét. Városi ügyek. Eger város képviselő testületének f. é. nov. hó 1-én tartott ülésében a következő ügyek tárgyaltattak s intéztettek el: 1. Dr. Danii ovics Pál volt városi főorvos lemondása tudomásul vétetett, sükeres és buzgó működéséért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott, s a megüresedett főorvosi állásnak pályázat utján leendő betöltésére határidőül f. é. decz. hó 6. napja tűzetett ki; egyidejűleg a városi tanács azon intézkedése, hogy a főorvosi teendők ideiglenes kezelésével dr. Schvarcz Dávid tisz. városi főorvost bízta meg, helyeslőleg tudomásul vétetett. 2. A szakértő mérnökök véleménye alapján az Egertől Ná- dasdig tervezett vasut-vonalnak Eger-Bakta-Bátor iránya jelöltetett ki, és igy a nyomjelzési munkálatok ezen irányban foganatosíttatnak. A Felnémet-Szarvaskő-Apátvalva irány azért ejtetett el, mert a szakértők állítása szerint ezen vonalrész kiépítése sokkal több költséget igényel, mint az előbbi irány. 3. A vasutak igazgatóságának átirata, mely szerint értesíti e testületet, hogy az Egertől Nádasdig vezetendő vasútvonal műszaki műveleteinek elkészítése czéljából Lengey Sándor főmérnök mellé Grelmeth Ede segédmernököt, és Lázár Lajos mérnök-gyakornokot kiküldötte, tudomáséi vétetett, s a városi tanács felhatalma ztatott, hogy a felmerülendő folyó költségeknek, — a nyomjelzési czimen megszavazva levő 10,000 frt. keretében, — a szükséghez képest leendő utalványozása iránt intézkedjék. 4. A város közháza alatt lévő bolthelyiségeknek nyilvános árverés utján leendő bérbe adásával a városi tanács bízatott meg azzal, hogy az új bérlet 1886-ik év april hó 1-én fogja kezdetét venni. 5. A pénzügyigazgatóság értesítése folytán, mely szerint a fogyasztási adóbérletet csak az esetre hajlandó a városnál újabb 3 évre meghagyni, ha a város az eddigi 37,000 ft. bér helyett 44,063 forint bért fogna fizetni, — kérvény intéztetett a pénzíigy- ministerhez, hogy az eddigi bérletnek 200 forintal leendő megjavítása mellett a bérletet a városnál további 3 évre meghagyni szíveskedjék, ha esetleg ezen kérvénynek sükere nem lenne, a polgármester megbizatott az árverésnél]' részvételre. Fővárosi levél. Budapest, 1885. október hó 31. Kapuzárás előtt vagyunk. Lépten-nyomon árulják, kínálják a kiállítási sorsjegyeket. Az utczasarki hordár vásári zajt csap és valóságos kedve telik benne a körülötte összecsoportosult csőcselék vad zsivaját, ízetlen hahotáját tulrikácsolni, hogy szinte bele kékül; — a hajporos tőzsde-kisasszony ellenállhatlan bájjal, kaczér mosolylyal, gőgicsélő szóval Ígéri a biztos főnyereményt, — a napilapok egész hasábokat engednek át a kiállítási sorsjegy- kezelőség reklámjainak, az utczákon pedig naponkint más alakú óriási plakatumok intik a közönséget, hogy: itt az utolsó hét, az utolsó nap, és a ki még nem adózott egy árva forinttal annak a reménynek a fejében, hogy 100,000 frtot nyer, siessen, mert bekövetkezett immár a sorsjegyek ítéletnapja stb. stb. Utolsó nap! Olybá hangzik, akár csak a karthausianus „memento mori“-ja! Mindazonáltal a kis ligeti tündérváros még mindig teljes pompájában ragyog, és egyre-másra csalogatja ki a fővárosi közönséget, mely, estére kelve, tarka-barka vegyülékben lepi el a sétányokat. Az ipar-csarnok előtti szökő kút különféle simetrikus alakzatokban löveli vizsugarait, melyek az imitt-amott elhelyezett színes lámpácskák villamos fényén megtörve ezer és ezer apró csillagot csöppentenek a medenczébe. A csárdákban, vendéglőkben szakadatlanul huzza a czigáuy, emitt a lassút, amott a frissét, odább valamely franczia sikamlós operett pikáns kása előtt termett. Elhelyezkedett a tető párkányára és újból hallatta átható haugját. Az öreg fecske, kidugván csőre végét a fészekből, reá förmedt: „Mit akarsz?“ A pacsirta elragadó dalai egyikével akart neki felelni. De szivét legyőzhetetlen szomorúság ragadta meg, és nem tudott csak siralmas hangokat kicsikarni. Úgy énekelt, minth1 sohasem énekelt volna. Nem érezte még az első szerelem keserűségeit. Lent az udvarban egy kakas, féllábon, elmélázva hallgatta, mig, a közel fán, egy sovány és kárörvendező szarka gúnyos csacsogással válaszolt szomorú sóhajaira. E közben a pacsirta kérő hangon végzé énekét, és válaszul egy elég száraz nem-et kapott. „Bárki a világon, szólt a gőgös apa, ha férjhez menő „rangos“ leánya van, nem fogja azt egy költőhöz nőül adni;“ és ezen merész pacsirta szintén nem volt más mint költő. Nem értvén a munkához, és nem tudván magának gondnélküli életet teremteni, mint ezt teszik azok, kik tétlenségben akarják napjaikat tölteni: a mezőn vett lakást, a füvek között. De még ez sem volt olyan, hogy az ember igazán lakásnak mondhatta volna. A mi élelmét illeti, az éppen szánalomra méltó volt, és ő vakmerő volt áhítozni azon kitüntetésre, hogy férje lesz egy „rangos“ fecskének. Nem, nem. Jó éjszakát! E szerint keveset használt neki, hogy felhangzó dalai visszhangzottak a kék égen és a csillámló tengereken. Nem volt sem háza, sem asztala. Alászolgája! A szegény szerelmes elrepült messze, nagyon messze, egy szűk, fenyőfa-erdő által körülvett völgy ölébe. Itt egy fünyaláb- ra vetette magát, és elgondolkozott oly vig és rövid szerelmi óráiról. Főlelevenitette lelkében azon napot, a mikor első Ízben, egy virágzó galagonya mellett, találkozott kedvesével, a fecskével. Felelevenítitek lelkében kecses mozdulatai és kedves csicsergései, és oly csinos, finom szabású fejecskéje. Mily boldog volt akkor. És most ! ! ! ! Lassacskán felemelkedett a levegőbe, felszállt a fenyőfa tetejére, és elkezdett dalolni, eleinte halkan, azután erősebben, és végre harsogó hangon; megéneklé az igazi szerelmet, a mindig ifjú szerelmet, a változatlan szerelmet, mely ellenáll minden akadálynak, mely túléli a halált. E pillanatban haladt át a völgyön a bérlő fia, egy szép fiatal leánykával, jegyesével. Egy fa-ág alatt megfogta kezét és csókot nyomott szűzies arczára. Azután mindketten folytatták utjo- kat, némán, ábrándok között, és úgy tetszett nekik, mintha arról gondolkoznának, a miről a madár dalol. Ezalatt a fecskének az állapota nagyon zaklatott volt. Atyja kemény beszédet tartott neki, melyet körmének és csőrének csapkodásával még nyomosabbá tett. Az anya sirt és a kis lények remegtek. „Én nem akarom, szólt a kérlelhetetlen apa, én nem akarom, hogy ezen őrültség tovább tartson, hogy gyalázatot hozz családodra. Hiszem, leszesz oly kegyes, és lemondasz ábrándaid- róL Én egy nagyon tisztességes partit kerestem a te számodra, *