Eger - hetilap, 1885
1885-10-27 / 44. szám
358 bájában“ dramolette, 1 felv. Halm R.-tól. (Szereplők: a minister: Kolben lie yer Bert, ur; Knabe Farkas Jeremiás: Liget- kuty I. ur; Jean, komornyik: Kemechey Jenő ur; nevelőnő *** — egy közkedveltségü egri urhölgy, ki a szinlapon névtelen óhajt maradni, —). — Ezt követi: „Egy szellem dús hölgy“ vigj. 1 felv. Bérezik A-tól. (Személyek: Jenő: Farkas Gy. ur; Bella: Fekete Jánosné úrnő; Szőllősy Irma: Mészáros Cor- nélia urhölgy.) Végül: „Kukli-pr édikácziók“ vigj. 1 felv. Moser G-tól. (Szereplők: Feles M. Békeffy Iván ur; Rózsa: Staud Ilona urhölgy; Móka: Farkas Rudolf ur ; Dorottya Eötvös Róza urhölgy; Gyöngyös: ifj. Simonyi K. ur; Ilka: Horans zky Irma urhölgy; Pinczér: Bulla A. ur, Hordár: Götz B. ur. Helyárak szokottak. Jegyek válthatók ma d. e. 9 — 12, és délut. 3 órától estig a színkör pénztáránál. Kezdete pont 7 órakor. — Meg vagyunk győződve, hogy müveit közönségünk e sok élvezetet Ígérő előadást is az elsőhöz hasonló élénk pártolásban fogja részesíteni. — Az egri jogakademia polgársága, szokott élénk érdeklődéssel nézett a jövő farsangi jogászbál elnöke s bizottsága megválasztásának eléje. S méltán! A jogászbál, mint a fővárosban, úgy nálunk is az elite-bálok elseje közé tartozik, rendszerint leglátogatottabb, s legfényesebb szokott lenni, s a nemes fiatalságnak érdekében áll, hogy ez a bál évtizedes, mondhatnék: százados jó híréből mit se veszítsen. S e tekintetben nagy fontossággal bir az elnök megválasztása, kinek egyéniségéhez, személyes összeköttetéseihez, s — erszényéhez nagy remények fűződnek. — Igaz, ez úttal az elnökjelölt ifj. Simonyi Károly II. éves joghallgató, kiben az elnök-képességre minden qualifikáczió bőven összpontosult, egyedül, versenytárs nélkül állott; a közbizalom, az akadamiai polgárok között, úgyszólván osztatlanul őt érte, s igy megválasztatása bizonyos volt; de azért nemes fiatalságunk, azon ismert régi jogbölcselmi elvből indulva ki, hogy „forma dat esse rei,“ — az idei választásnak is megadta a maga szokott formáját, és módját. Hetek óta élénk szinü kokárdák hirdetik a süvegeken, s tulipiros plakátok az utczasarkokon, hogy „Éljen ifj. Simonyi Károly, a jogászbál elnöke.“ S ez az „Éljen!“ az ajkakon is egyhangúlag felharsant a múlt vasárnap, folyó hó 25-én megejtett választás alkalmával, midőn a jövő farsangi egri jogászbál tisztikara következőkép választatott meg: elnök: ifj. Simonyi Károly; jegyző: Nánássy Ödön; pénztáros: Fülöp Zoltán; ellenőr: Kemechey Jenő; bizottsági tagok: Békeffy Iván, Bulla Antal, Cos tán Miklós, Csaplaky Lipót, Érti Gyula, Farkas Gyula, Goth Ferencz, Hanák Gyula, Horváth Gyula, Kolbeuheyer Bertalan, Králik Árpád, Na- hóczky Béla, Starosolsky Ödön, Ury Lajos. — A hevesmegyei l848/9-iki honvédegylet választmánya, Csi- ky Sándor elnöklete, Cserey Ignácz, Völgyi Lajos, Bodnár Fe— De, felelt a jó kicsike, a madarak mind hasonlók egymáshoz. Midegyiknek van csőre és szárnya. — Igen, viszonzott méltósággal az apa. De nincs mindegyiknek módjában, hogy légysülttel táplálkozzék, és magas és nagy épületekben lakjék. Ott van p. o. a pacsirta.“ Ezen szavakra a kis fecske lehajtotta fejét, és ha fekete tollazata nem lett volna, meglátszott volna rajta a szégyenpir mint akár egy fiatal leányon, kinek szemére vetik vonzalmát. A nemesi vérből származott kis fecske szeretett egy csinos pacsirtát és ez gyengéden viszonozta szerelmét. A fecskék ábrándozó természetűek. A pacsirtáknak az élete a költői felé hajlik. Mi természetesebb, mint ezen két fiatal madárkának a vonzódása ? Ennek szükségképen be kellett következni. A pacsirta a ragyogó csillagok között lakozék és egész nap dalolt. Élénkek és vígak voltak dallamai, tiszták, mint a tavasz fuvalma, mosolygók, mint a nap eső után. Mennyei zenéjéhez nem kellett sem ezüst sem díszlet. Dalolt a szántóvető helyett, ki ar- cza verejtéke között müveié a földet, a szegény asszony helyett, ki a folyó vizében mosogatá ruháit, az ábrándozó költő helyett, ki szerte bolyong az erdőkben. És mindnyájan megértették dalát, de kedves fecskéje is megértette azokat, midőn felemelkedett vele a biborszinü felhők közé. Eljött a nap, midőn elhatározta magát arra, hogy elmegy szeretve-szeretett kedvesének szüleit meglátogatni, és kifejezni há- zasulási szándékát. Ezen elhatározó útjára nem gondolt minden félelem nélkül. De szerelme bátorságot kölcsönzött neki. Rendbe szedte magát és elkezdett dalolni az illatos lóher közepén; nem mert még szárnyra kelni. Nem mert a százados juhar tetejére szállni, közel rencz, Zöldessy József, Kovács József, Kovács Endre vál. tagok s Mednyánszky Sándor jegyző részvéte mellett, f. okt, hó 23-án ülést tartott, melyen a következő ügyek tárgyaltattak: 1. Csiky Sánd. elnök bemutatja, további intézkedés végett, a Hevesmegye területén levő 1848/9-iki honvédek összeírását. A bemutatott, s a megye területén járásonkint eszközlött összeírásokból egy rendszeres betűrendes névsor elkészítésével az erre vállalkozó Bodnár Ferencz bajtárs megbizatott. — 2. Olvastatott a pénztár s egyleti vagyon átvételére megbízott küldöttség jelentése, mely tudomásul vétetett. Mielőtt azonban a volt pénztárnok : Pillér Józsefnek a szokásos fölmentvény megadatnék, utasittatik Spák József egyleti eljáró, hogy az uj pénztárnok Völgyi Lajosnak haladék nélkül számoljon be, s a nála levő s általa kiadott nyugtákkal igazolja, hogy az előbbi s idei évekről kik és mennyit fizettek be tagsági dijakban, s mennyivel vaunak tartozásban. — 3. Csiky S. elnök indítványára, hogy halottak estéjére a „Fájdalmas Szűzről“ nevezett sirkertben levő honvéd-siremlék világíttassák ki: megbizatott Spák József egyleti eljáró, hogy az előző évek kegyeletes sz kása szerint, Takács bajtárssal az említett honvédsir kivilágításáról gondoskodjanak. — 4. Csiky S. elnök előterjesztése kapcsán megkerestetik az orsz. központi honvédbizottság, hogy a f. é. okt. hó 12-én Bpesten tartott országos hon- védgyülés jegyzőkönyvét mellékleteivel együtt az egyletnek küldje meg. — 5. Takács Ignácz és Szőke János hiányos igazolási kérvényeik elutasittatnak. — 6. Vass Mihály és Tregova János se- gélytkérő folyamodásaik, a pénztár ez idő szerinti fogyatékos állása következtében nem teljesíthetők. — „A mátrai vasút“ ügye, melyet a gr. Károlyiféle consortium, tudvalevőleg Karczag-Kápolna-Parád-Terenne irányában tervezett, — mint biztos forrásból értesülünk, — teljesen megfen eklet t. A szövetkezet többi nagyobb birtokos tagjai, mint halljuk, a tetemesebb áldozatoktól erősen idegenkednek, s minden költség-terhet a nemes gróf vállaira szeretnének rakni. Az osztrák Länderbank, mely, állítólag, a mátrai vasút kiépítését eszközölte volna, tudomásunk szerint, a tervről szintén végkép lemondott. — Annál kedvezőbbek a kilátások, hogy a másik vonal, mely Püspök-Ladány-Mező-Tur-Puszta-Margita-Tisza-Füred-Mező- Tárkány felé irányúi, s Füzes-Abonynál csatlakozik a b-pest-mis- kolczi fő-, s az egri szárnyvonalhoz, mielébb kiépül. E vonal, mint halljuk, kormánykörökben is pártoló figyelemben részesül, s miután a tervezet élén az „Egyetértés“ ritka buzgalmű, s fáradhatatlan tevékenységű szerkesztője: Csávolszky Lajos, orsz.- gyülési képviselő áll, lelkes közreműködésétől bízvást várható, hogy a nagy fontosságú vonal, mely hivatva lesz a nagy magyar Alföldet a Felfölddel közvetlen egyenes irányban összekötni, mielébb létrejő. Ekkor aztán az egernádasdi, vagy talán még czél- szerübben: az eger-terennei vonal kiépítése elodázhatatlan szükséggé válik. a nemesi családhoz, mely oly magas helyet foglalt el a világban, és a vidék uraságával egy tető alatt lakik. (Vége köv.) Történelmi kalászatok. K. K.-tól. I. Paraszti és nemes Vármegye. (Vége.) Hetedszer. Ha valamely falu hatrában el tévelyedett, avagyá el lopott marha találtatik, az ollyan marhához is az hadnagyok, tizedesek és paraszt Vármegye ne nyúlhassanak, hanem amely ember afféle marhára reá akad, tartozzék élőbbén az falu Birá- jának és Polgárinak rnegh jelenteni az végre, hogy ha az veszet- tes ember keresi, reá igazodhasson, az ember pedigh az maga földes urának, avagy ha az ura távul van, annak gondviselőjének hírül tegye, és afféle marhán az földes úr keze legyen. Ha pedigh az Jobbágy a földes urának afféle marhát megjelenteni elmulasztja, vagy ugyan ell sikkasztja, az ollyan marhát, ha Vice Ispányunk előtt meg bizonyosodik elégséges képpen, tehát az oly- lyan embert tizenkét forintig megbüntetthesse Vice Ispányunk, melynek is fele vármegyénké, fele pedig eö kigyelmejé légyen Bíráival együtt. És ha olly dologh esik, mellyet az parasztságh igen rnegh is szokott, hogy valamely ember afféle bitang, avagy lopott marhát katonának, hajdúnak, rabnak, vagy kapitánnak bemond, és rnegh jelenti az ollyant is, reá bebizonyosodván az dologh, Vice Ispányunk 12 forintigh büntetthesse az felül megirt módszerint.
