Eger - hetilap, 1885

1885-10-27 / 44. szám

357 gyermeiben; a ki tehát csak egyetlen darab rongygyal is meg­menteni siet a didergő gyermeket a hidegtől, nemcsak művelő hatását fogja érezni adományának, hanem hazafiui kötelességet is teljesít. Isten áldása legyen az egylet működésén! Szőke Sándor. Városi ügyek. A f. é. okt. hó 25-én tartott képv. testületi közgyűlésben: I. az üresedésben volt piaczi biztosi állás, melyre 5 pályázó je­lentkezett, Nimcsevits Lajos 65 szavazata ellenében, Ruzsin Fe- lix-szel — ki 82 szavazatot nyert — töltetett be. II. Az Egertől-Nádasdig tervezett vasút előmunkálataival megbízott Lengey Sándor főmérnök bemutatta az általa készített költségvetést, mely szerint ezen vaspályavonal nyomjelzési költ­ségeinek előirányzata, tervezés és költségvetéssel együtt 40—45 kilométer vonalhosszaságra 9958 frt. illetőleg 10,347 irtot igényel; vagyis ha a pálya vonal40 kilometer leend, a nyomjelzési költ­ség 9958 frtba kerül, ha pedig 45 kilometer, 10.347 frt szüksé­geltetik. A bemutatott költségvetés, amennyiben a szükség- lendő nyomjelzési költségekre 10,000 forint, még a folyó hó 18-án tartott közgyűlésben megszavazva lett, — tudomásul vétetett; s ebből kifolyólag, tekintettel azon körülményre, hogy e testület leg­nagyobb része azon meggyőződésben van, hogy kérdés alatti vonal könnyebben s kevesebb költséggel kiépíthető volna a Felnémeth Szarvaskő-, Monosbél- Nádasdi irányban, mint az eddig tervezett Bakta, Bátor, Szűcs, Csehi, Bekölcze vonalrészén; ennélfogva a tisztelt főmérnök úr felkéretett, miként az előbbi vonalrészt is tegye tanulmánya tárgyává, s mindkét irányra nézve szívesked­jék indokolt véleményt adni, hogy e testület biztos alapon hatá­rozhasson az iránt, hogy melyik irányban kívánja a nyomjelzést eszközöltetni. Hogy pedig a tisztelt főmérnök úr az egyes vidé­keket jobban felismerhesse, és igy magát biztosabban tájékozhas­sa: Szabó Imre, Répássy László és Migléssy László mérnök urak, kikhez a városi mérnök is beosztatott, — szintén felkérettek, hogy nevezett főmérnök urat működésében támogatni szíveskedjenek. Utasittatott egyidejűleg a polgármester, hogy a költségvetés egyes tételeiben megnevezett szükségletek beszerzése iránt, melyek há­zilag olcsóbban megszerezhetők, — intézkedjék. III. Az engedélyhez kötött iparok gyakorlása iránt e testü­let részéről alkotott szabályrendeletek közöl; — a) „a foglalko­zást közvetítő és cselédszerző üzlet; b) a bérkocsi ipar, c) a kéményseprési ipar d) a társas-kocsi iparra vonatkozó szabály­rendeletek a m. kir. fóldm. ipar- és kereskedelmi minisztérium ál­tal helyben hagyva leküldetvén; — további intézkedés végett a városi tanácsnak kiadattak ; s egyszersmind a képviselő tagok kö­zött leendő kiosztás végett kinyomatni rendeltettek. — De azért csak tessék tovább fújni! — Például, hogy az ember: — majom! Tessék fújni a rendes nótákat! Kikaczagni eget és hitet! A nótának lesz ám hallgatója — Oh, a világ dehogy vak, siket! Hallgat rátok — jobban, mint évezrek Szent, komoly, nagy tanítóira . . . De hó! — versem keserűi . . . s talán még Rá fognátok, hogy — irónia! Szerecseny. Egy fecske sorsa. — Svéd novella. — „Lám! a fecskék elvándoroltak,“ igy sóhajtott, fel egy őszi nap reggelén kis unokahugom, és a kedves leányka szomorú arcz- czal nézte az elhagyott fészket a tető szélén. Igen, a fecskék elvándoroltak, és nem jőnek vissza — csak a jövő tavaszszai. Megvallom, eltávozásuk nekem is némi fájdal­mat okoz. Először is ez jelzi a nyár végét, azután: nem hallom többé szobámban vig csevegésüket, mely felkeltett engem. Hogy a helyzet érthetőbb legyen, meg kell mondanom, hogy szobám ablaka felett egy fecskepár építette fészkét és hogy ott nevelte fel kicsinyeit, és énekelt az egész szép időszakon át. Én megis­merkedtem ezen kedves lényekkel és meghitt barátokká lettünk. Egész bizalommal jöttek felém és leültek ablakom szélére. Elbe­IY. Az utczai lámpák száma 4. lámpával szaporittatni enge­délyeztetett ; nevezetesen: a város 4-ik negyedben egy, a hat­vani külváros 1-ső negyedében egy, és a makiári külváros 2-ik negyedében két lámpa. A hely meghatározása, hol a lámpák fel- állitandók lesznek, a rendőrkapitányi hivatalnak tartatott fel. V. Lendvay Gusztáv, és Flóris János tűzkárosultaknak kö- nyöradomány gyűjtése engedélyeztetett. Különfélék. — Október 26-ika nevezetes nap városunk történetében. Épen tegnap, f. hó 26-án múlt 12 éve, hogy dr. Samassa Jó­zsef, érsekünk ő exja, egri egyházmegye-főpásztori székét vá­rosunkban elfoglalta. E tizenkét éves múltat érsekünk ő exjának, egyházmegyénk s városunk föl virágzása érdekében kifejtett nagy számú nemes tetteinek oly dicsfénye ragyogja be, hogy annak messzeható sugárainál lehetetlen e múltra, érsekünk ő exja iránt, városunk nemesen érző polgárainak nevében is kifejezett, hálás szívvel vissza nem pillantanunk. — Az egri egyházmegye papsága képviselői ma, f. okt. hó 27-én tartják, dr. Samassa József érsek ő exja elnöklete alatt, a papnyugdij-, és segélyalap ügyében alapszabályszerű közgyűlé­süket. A mélt, főkáptalan összes tagjain kívül, a közgyűlésben mint­egy 70 központi és vidéki pap vészén részt, kik ugyancsak a ma tartandó diszebédre érsek ő exja asztalához hivatalosak. — Tündér-ujjak. — Székes-főegyházunkban az oltárok egy­más után nyernek uj díszt és elegantiát, ama valódi „tündér-uj­jak“ által készített, gyönyörű hímzésű oltárteritők és szőnyegek által, melyekkel eddigelé főtemplomunkban már hat oltár van fölékesitve. Mi ismerjük az irás azon szavát, mely mögé e kegye- letes tényében a legtiszteletreméltóbb szerénység vonul: „Ne tudja a bal kezed, amit a jobb teszen;“ — de elengedhetetlen hírlapírói kötelességünknek tartjuk felmutatni a követésre méltó nemes példákat, melyekben, mai hithideg korunkban, az igaz val­lásos áhitat s kegyelet ily megható módon nyilatkozik. S ép ezért nem tartózkodunk nyilvánosságra hozni, hogy eme kegyeletes „tündér-ujjak“ tulajdonosában ifj. Samassa János né, szül. Süteő Berta úrnő ő nságát van szerencsénk tisztelni. — Az egri egyház-irodalmi társulat holnap, f. hó 28-án tartja közgyűlését. E gyűlés főbb mozzanatairól jövő számunkban fog­juk t. olvasóinkat tüzetesebben értesíteni. — Az egri műkedvelők, mint lapunk múlt számában jeleztük, — részben az uj színpadi diszletek költségeinek fódözésére, rész­ben az „egri dalkör“ javára, második szini előadásukat ma estve tartják. Ez alkalommal színre kerülnek: „A minister előszo­szélték gondjaikat az eleség miatt, és kalandjaikat a meleg vidé­keken. Elmondták, hogy hány kicsiny van lakásukban. Végre megtudtam egész életüket, a mint az van — ég és föld között. Innen-onnan különféle történeteket halottam a fecskékről, és midőn kis rokonom kedves szomszédjainak eltávozása felett bu- songott, én egy kis történetet beszéltem el neki, melyből világo­san láthatta, hogy a madaraknak is megvannak a magok szivbeli fájdalmai. Egy ősrégi urasági kastélynak a fedelén, egy sárkányfőbe végződő eresz mellett, volt egy kényelmesen és szilárdan épült fészek. Itt lakott egy fecskecsalád: az apa, az anya és két leá­nya, e két utóbbi annyira nem hasonlított egymáshoz, hogy az ember épen nem gondolta volna őket testvéreknek. Az öregebbik, gőgös, nagyratartó lévén, mély megvetéssel tekintett a verebekre, a madárvilág ezen naplopóira, csavargóira, mig ellenkezőleg a másik, a megtestesült szívesség és kedvesség, az egész szárnyas népséget szerette. Jó szava volt a legcsende­sebb és legmogorvább madarakhoz is. Még a molnár macskáját is annyira meg tudta nyerni, hogy midőn ez nagyon közel ment el mellette, behunyta szemét, hogy helyt ne adjon gyilkos kisér­téseknek. Szülői azonban gáncsolták őt udvarias magaviseletéért. Ok azzal dicsekedtek, hogy egy ősi nemzetség sarjai, hogy százado­kon keresztül, nemzetségről nemzetségre, egy egyiptomi palota boltozata alatt laktak, és fel nem foghatták, hogy leányuknak összeköttetései lehetnek alacsonyabb rauguakkal, minők a pintyő­kék, csízek és a verebek. „Nem illő, szólt az apa, hogy egy oly persona, mint te vagy, annyira közeledik a csőcselékhez. Meg kell rangodat őrizni tudni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom