Eger - hetilap, 1885
1885-10-27 / 44. szám
357 gyermeiben; a ki tehát csak egyetlen darab rongygyal is megmenteni siet a didergő gyermeket a hidegtől, nemcsak művelő hatását fogja érezni adományának, hanem hazafiui kötelességet is teljesít. Isten áldása legyen az egylet működésén! Szőke Sándor. Városi ügyek. A f. é. okt. hó 25-én tartott képv. testületi közgyűlésben: I. az üresedésben volt piaczi biztosi állás, melyre 5 pályázó jelentkezett, Nimcsevits Lajos 65 szavazata ellenében, Ruzsin Fe- lix-szel — ki 82 szavazatot nyert — töltetett be. II. Az Egertől-Nádasdig tervezett vasút előmunkálataival megbízott Lengey Sándor főmérnök bemutatta az általa készített költségvetést, mely szerint ezen vaspályavonal nyomjelzési költségeinek előirányzata, tervezés és költségvetéssel együtt 40—45 kilométer vonalhosszaságra 9958 frt. illetőleg 10,347 irtot igényel; vagyis ha a pálya vonal40 kilometer leend, a nyomjelzési költség 9958 frtba kerül, ha pedig 45 kilometer, 10.347 frt szükségeltetik. A bemutatott költségvetés, amennyiben a szükség- lendő nyomjelzési költségekre 10,000 forint, még a folyó hó 18-án tartott közgyűlésben megszavazva lett, — tudomásul vétetett; s ebből kifolyólag, tekintettel azon körülményre, hogy e testület legnagyobb része azon meggyőződésben van, hogy kérdés alatti vonal könnyebben s kevesebb költséggel kiépíthető volna a Felnémeth Szarvaskő-, Monosbél- Nádasdi irányban, mint az eddig tervezett Bakta, Bátor, Szűcs, Csehi, Bekölcze vonalrészén; ennélfogva a tisztelt főmérnök úr felkéretett, miként az előbbi vonalrészt is tegye tanulmánya tárgyává, s mindkét irányra nézve szíveskedjék indokolt véleményt adni, hogy e testület biztos alapon határozhasson az iránt, hogy melyik irányban kívánja a nyomjelzést eszközöltetni. Hogy pedig a tisztelt főmérnök úr az egyes vidékeket jobban felismerhesse, és igy magát biztosabban tájékozhassa: Szabó Imre, Répássy László és Migléssy László mérnök urak, kikhez a városi mérnök is beosztatott, — szintén felkérettek, hogy nevezett főmérnök urat működésében támogatni szíveskedjenek. Utasittatott egyidejűleg a polgármester, hogy a költségvetés egyes tételeiben megnevezett szükségletek beszerzése iránt, melyek házilag olcsóbban megszerezhetők, — intézkedjék. III. Az engedélyhez kötött iparok gyakorlása iránt e testület részéről alkotott szabályrendeletek közöl; — a) „a foglalkozást közvetítő és cselédszerző üzlet; b) a bérkocsi ipar, c) a kéményseprési ipar d) a társas-kocsi iparra vonatkozó szabályrendeletek a m. kir. fóldm. ipar- és kereskedelmi minisztérium által helyben hagyva leküldetvén; — további intézkedés végett a városi tanácsnak kiadattak ; s egyszersmind a képviselő tagok között leendő kiosztás végett kinyomatni rendeltettek. — De azért csak tessék tovább fújni! — Például, hogy az ember: — majom! Tessék fújni a rendes nótákat! Kikaczagni eget és hitet! A nótának lesz ám hallgatója — Oh, a világ dehogy vak, siket! Hallgat rátok — jobban, mint évezrek Szent, komoly, nagy tanítóira . . . De hó! — versem keserűi . . . s talán még Rá fognátok, hogy — irónia! Szerecseny. Egy fecske sorsa. — Svéd novella. — „Lám! a fecskék elvándoroltak,“ igy sóhajtott, fel egy őszi nap reggelén kis unokahugom, és a kedves leányka szomorú arcz- czal nézte az elhagyott fészket a tető szélén. Igen, a fecskék elvándoroltak, és nem jőnek vissza — csak a jövő tavaszszai. Megvallom, eltávozásuk nekem is némi fájdalmat okoz. Először is ez jelzi a nyár végét, azután: nem hallom többé szobámban vig csevegésüket, mely felkeltett engem. Hogy a helyzet érthetőbb legyen, meg kell mondanom, hogy szobám ablaka felett egy fecskepár építette fészkét és hogy ott nevelte fel kicsinyeit, és énekelt az egész szép időszakon át. Én megismerkedtem ezen kedves lényekkel és meghitt barátokká lettünk. Egész bizalommal jöttek felém és leültek ablakom szélére. ElbeIY. Az utczai lámpák száma 4. lámpával szaporittatni engedélyeztetett ; nevezetesen: a város 4-ik negyedben egy, a hatvani külváros 1-ső negyedében egy, és a makiári külváros 2-ik negyedében két lámpa. A hely meghatározása, hol a lámpák fel- állitandók lesznek, a rendőrkapitányi hivatalnak tartatott fel. V. Lendvay Gusztáv, és Flóris János tűzkárosultaknak kö- nyöradomány gyűjtése engedélyeztetett. Különfélék. — Október 26-ika nevezetes nap városunk történetében. Épen tegnap, f. hó 26-án múlt 12 éve, hogy dr. Samassa József, érsekünk ő exja, egri egyházmegye-főpásztori székét városunkban elfoglalta. E tizenkét éves múltat érsekünk ő exjának, egyházmegyénk s városunk föl virágzása érdekében kifejtett nagy számú nemes tetteinek oly dicsfénye ragyogja be, hogy annak messzeható sugárainál lehetetlen e múltra, érsekünk ő exja iránt, városunk nemesen érző polgárainak nevében is kifejezett, hálás szívvel vissza nem pillantanunk. — Az egri egyházmegye papsága képviselői ma, f. okt. hó 27-én tartják, dr. Samassa József érsek ő exja elnöklete alatt, a papnyugdij-, és segélyalap ügyében alapszabályszerű közgyűlésüket. A mélt, főkáptalan összes tagjain kívül, a közgyűlésben mintegy 70 központi és vidéki pap vészén részt, kik ugyancsak a ma tartandó diszebédre érsek ő exja asztalához hivatalosak. — Tündér-ujjak. — Székes-főegyházunkban az oltárok egymás után nyernek uj díszt és elegantiát, ama valódi „tündér-ujjak“ által készített, gyönyörű hímzésű oltárteritők és szőnyegek által, melyekkel eddigelé főtemplomunkban már hat oltár van fölékesitve. Mi ismerjük az irás azon szavát, mely mögé e kegye- letes tényében a legtiszteletreméltóbb szerénység vonul: „Ne tudja a bal kezed, amit a jobb teszen;“ — de elengedhetetlen hírlapírói kötelességünknek tartjuk felmutatni a követésre méltó nemes példákat, melyekben, mai hithideg korunkban, az igaz vallásos áhitat s kegyelet ily megható módon nyilatkozik. S ép ezért nem tartózkodunk nyilvánosságra hozni, hogy eme kegyeletes „tündér-ujjak“ tulajdonosában ifj. Samassa János né, szül. Süteő Berta úrnő ő nságát van szerencsénk tisztelni. — Az egri egyház-irodalmi társulat holnap, f. hó 28-án tartja közgyűlését. E gyűlés főbb mozzanatairól jövő számunkban fogjuk t. olvasóinkat tüzetesebben értesíteni. — Az egri műkedvelők, mint lapunk múlt számában jeleztük, — részben az uj színpadi diszletek költségeinek fódözésére, részben az „egri dalkör“ javára, második szini előadásukat ma estve tartják. Ez alkalommal színre kerülnek: „A minister előszoszélték gondjaikat az eleség miatt, és kalandjaikat a meleg vidékeken. Elmondták, hogy hány kicsiny van lakásukban. Végre megtudtam egész életüket, a mint az van — ég és föld között. Innen-onnan különféle történeteket halottam a fecskékről, és midőn kis rokonom kedves szomszédjainak eltávozása felett bu- songott, én egy kis történetet beszéltem el neki, melyből világosan láthatta, hogy a madaraknak is megvannak a magok szivbeli fájdalmai. Egy ősrégi urasági kastélynak a fedelén, egy sárkányfőbe végződő eresz mellett, volt egy kényelmesen és szilárdan épült fészek. Itt lakott egy fecskecsalád: az apa, az anya és két leánya, e két utóbbi annyira nem hasonlított egymáshoz, hogy az ember épen nem gondolta volna őket testvéreknek. Az öregebbik, gőgös, nagyratartó lévén, mély megvetéssel tekintett a verebekre, a madárvilág ezen naplopóira, csavargóira, mig ellenkezőleg a másik, a megtestesült szívesség és kedvesség, az egész szárnyas népséget szerette. Jó szava volt a legcsendesebb és legmogorvább madarakhoz is. Még a molnár macskáját is annyira meg tudta nyerni, hogy midőn ez nagyon közel ment el mellette, behunyta szemét, hogy helyt ne adjon gyilkos kisértéseknek. Szülői azonban gáncsolták őt udvarias magaviseletéért. Ok azzal dicsekedtek, hogy egy ősi nemzetség sarjai, hogy századokon keresztül, nemzetségről nemzetségre, egy egyiptomi palota boltozata alatt laktak, és fel nem foghatták, hogy leányuknak összeköttetései lehetnek alacsonyabb rauguakkal, minők a pintyőkék, csízek és a verebek. „Nem illő, szólt az apa, hogy egy oly persona, mint te vagy, annyira közeledik a csőcselékhez. Meg kell rangodat őrizni tudni.
