Eger - hetilap, 1885
1885-01-29 / 5. szám
XXIV. év-folyam. 5. szám. 1885. január 29-én. Előfizetési dij: Es'ész évre . 5 trt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám 12 I Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Nyilatkozat. Midőn az „Eger“ czimű lap szerkesztésétől, melyet négy évvel ezelőtt vettem át, elfoglaltságom miatt ezennel visszalépek: nem mulaszthatom el. tisztelt munkatársaimnak a becses közreműködésért s a lap tisztelt előfizetőinek a szives pártolásért, őszinte kő szőne temet nyilvánítani. Eger, 1885. évi január 29. Dr. Kiss István. Tisztelt olvasóinkhoz! Midőn t. elődöm- s barátomnak, dr. Kiss István, joglyceumi tanár urnák, az „Eger“ lap éveken át buzgó és érdemes szerkesztőjének, a szerkesztés terhes gondjaitól való, s halasabb téren igénybe vett, bokros elfoglaltságával indokolt visszalépése folytán, e lapok szerkesztését, a jövő számmal újból átveszem : a reám váró nehéz feladathoz ama biztató reményből meritek erőt és bátorságot, hogy tőlem, mint az „Eger“ egyik régi, jóakarata s iigyekezetes munkásától, elvei- s törekvéseinek egy kipróbált veterán. — de még nem invalidus — harczosától, — midőn a küzdelemtérre hivó vezérszózat újból a zászló alá szélit, — a t. olvasóközönség jövőben sem fogja megvonni ama becses jó indulatát, támogatását, s pártfogását, melyet a múltban annyiszor, s oly nagy mértékben tapasztalni szerencsés valék. Részemről, az elém tűzött czélt. hogy az „Eger“ évtizedek óta fenálló jó hírnevét, mely a t. közönség folytonos támogatásában leli egyik legfőbb garantiáját, necsak megőrizzem, de tehetségem szerint emeljem is, annál inkább remélem elérhetni, meit, nemcsak megyénk és városunk régibb irói tekintélyeinek, a régi gárda ama jeles tagjainak, kik lapunk zászlaját a múltban oly szépen lobogtatták; nemcsak nemzeti irodalmunk, s politikai életünk számosabb kitűnőségeinek, de a köreinkben fölmerült ifjabb irodalmi erőknek is bírom szavát és Ígéretét, hogy törekvéseimet lapunk emelése érdekében, hathatósan fogják becses közremunká- lásuk által elémozditani. Eger, 1885. jan. 29. Szabó Ignácz, az „Eger“ felelős szerkesztője. A pálinka-adó. Városunk képviselőtestületének legutóbbi ülésén élénk vita tárgyát képezte a pálinkamérés megadóztatásának kérdése. A jogügyi bizottság tett ez iránt javaslatot. Véleményét részben az új ipartörvényre alapította, részben pedig gazdászati okokkal támogatta. Az igaz, hogy egy iparág sem viselheti el aránylag köny- uyebben az újabb megterhelést — ha már erre mindenképen szükség van — mint a pálinkamérés. Ez iparág folytatásához kevés tőke szükséges, s ha a pálinka fogy, úgy e foglalkozás nem megvetendő hasznot bajt. Aztán közérdek sem igen szól az ily mega dóztatás ellen. Ha a pálinka kevéssel drágább lesz, ez legfeljebb a borfogyasztást. fogja elősegíteni. Ezzel meg bortermelésünk érdekeinek teszünk majd szolgálatot, ami pedig városunkra, mint bortermelő városra nézve nem lesz hátrányos. Az sem lesz nagy baj, ha a pálinkát fogyasztó köznép kevesebb pálinkát kap majd pénzéért, mint eddig. Legalább mértékletesebben fogja élvezni azt az italt, a melynek bősége nemcsak a részegességnek, hanem e miatt számos büntetendő cselekménynek is szülő okát képezi. Csak a pálinkamérők magánérdekeire lehetne ennélfogva káros ez új adónem behozatala. De azoknak az érdekeit is meg lehet védeni az által, hogy az új ipartörvény 12. §-a alapján a pálinkaméréseket szaporítani nem engedjük s hogy az üzlet-helyiséggel nem bíró pálinkamérőket -- kik az úton s a kapu alatt árúinak szeszes italokat — a teherviselésben szinte részesekké teszszük. Mi tehát nem ellenezzük a tervezett adónak törvényes úton való behozatalát; sőt azt — szorult anyagi viszonyainkat tekintve, — a sör mérésre is ki szeretnék terjeszteni. Ez a véleményünk a felvetett kérdésnek egyik részére nézve. A kérdésnek másik része az, hogy — tekintettel a más tulajdonát képező regale-jogra, — van-e joga városunknak ilyen adót kivetni? Véleményünk szerint: igen. De véleményünket nem az új ipar törvény re alapítjuk, mint ezt — ha jól értesültünk — a jogügyi bizottság tévé; hanem az 1871. évi XVIII. t.-cz. 22. s 119. §§-aira, valamint e törvényt módositó 1876: V. t.-cz. 34. §-ára. E törvényszakaszok értelmében joga van a rendezett tanácsú városnak — annak rendje és módja szerint — községi adókat, sőt még az állam által igénybe nem vett uj adónemeket is behozni. Jogosítva van tehát arra is, hogy a helybeli pálinkamérések jövedelmeinek élvezőit bizonyos ki mérési dijak, illetve községi adók kiszolgáltatására kötelezze. Ezzel azonban ép oly kevéssé tagadjuk meg. vagy korlátoljuk a kettős földes uraságnak regal e - j o g a i t, mint a hogy nem korlátolja a kincstár vagy a városunk azzal, hogy a korcsra a - j ö v e- delmet élvezőket kereseti adóval, illetve ez után községi pótadóval terheli meg. Az 1884. évi XVII. t.-czikknek, az új ipartörvénynek, — tudtunkkal — nincsen olyan intézkedése, amelyre városunknak adókivetési jogát alapítani lehetne. Mert abból, hogy e törvény 10. §-a a pálinkamérés s a sörház tartását az engedélyhez kötött iparágak közé sorozza, és a további szakaszok az engedélyezést az iparhatóságok hatáskörébe utalják s azt bizonyos feltételekhez engedik kötni: még egyátalán nem következik városunknak azon joga, hogy az ily iparágakra adót vethessen ki. De megadja e jogot a községi törvény s ez alapon bátran élhet majd városunk azzal, ha a törvényhatóság indokolt előterjesztése folytán a kormány megengedi e jog gyakorlását. Dr. Alföldi Dávid.
