Eger - hetilap, 1885

1885-10-13 / 42. szám

343 akad. polgár, Ella, úgy számos rokonok nevében is, mély fájda­lommal jelenti a szeretett fiú, illetve testvér és rokon Szabó Gyula, m. kir. pénz.ügyi fogalmazó-gyakornoknak f. é. októ­ber hó 12-én déli 12 Vi órakor, élete 24-ik évében, rohamos tü­dővészben történt hirtelen elhunyták A boldogult hült tetemei f. é. október hó 14-én délutáni 4 órakor fognak a halottas házból, (Széchenyi-utcza, zsebköz) a „Fájdalmas Szűzről“ nevezett sir- kertben, pár hét előtt elhunyt édes anyja hamvai mellé örök nyu­galomra tétetni. Az engesztelő sz. mise-áldozat pedig ugyanaz nap, vagyis ok. hó 14-én délelőtti 10 órakor fog a székes-főegy- házban az elhunyt lelki üdvéért a Mindenhatónak bemutattatni. Eger, október 12-én, 1885. Áldás és béke lebegjen a korán el­hunyt ifjú örök álmai felett! — A czisterczi-rend bajai főgymnasiumánál időközben meg­ürült egyik class, philologiai tanszékre helybeli főgymnasiumunk- tól mind a két intézet kegyura, zirczi apát ur ő nsga, ft. Czö- vek Frigyes rendes tanár urat helyezte át e napokban. A tanártestület jeles munkatársát s müveit, előzékeny barátját vesz­ti benne, ki e hó 11-én (vasárnap) este vett búcsút a szeretett intézettől. — Részünkről mi is fájó szívvel válunk meg szeretett barátunk- s lapunk kedvelt munkatársától; de vigasztal a re­mény, hogy nem sokára ismét körünkben fogjuk őt üdvözölhetni; addig is becses Ígéretét bírva, hogy lapunk hasábjain, kedves műveiben, ez idő közben is gyakrabban fogunk szép lelkületév el találkozni. — Bucsuzás. — Minthogy hirtelen kellett távoznom, isme­rőseim nagy részétől búcsút nem vehettem. Fogadják tehát e he­lyütt bucsu-szómat s midőn kévém őket, hogy szives jóindulatuk­ban továbbra is tartsanak meg, részemről Ígérem, hogy emlékü­ket szivemben híven megőrzendem. Eger, 1885. okt. 12. Czövek Frigyes, főgymn. tanár. A hevesmegyei orvos-gyógyszerészegylet gyöngyösi csoportja, f. é. szept. hó 15-én tartott rendkívüli gyűlésén, elnöklő dr. Kol- 1 e r János, egyl. alelnök, megható szavakban jelentette az egylet szeretett és nagyrabecsült elnöke: néh. dr. Francz Alajos halálát. Az egylet a nagy veszteség fölötti mély fájdalmának jegyző- könyvi kifejezést ad, s legőszintébb részvétét jkönyvi kivonatban fejezi ki a gyászoló családnak. Gyöngyös szept. 15. 1885. dr. Kol­ler János e. i. alelnök. dr Kohut Antal, h. jegyző. — Kinevezés. — A budapesti kir. ítélő táblához közelebbről számosabban lettek birákká kinevezve. Ezek közt van Vavrik Antal bpesti tszéki biró is, a köztiszteletben álló egri Vavrik- család legfiatalabb tagja. — Kitüntetések. A budapesti országos lókiállitáson, Heves megyéből, kitüntetést nyertek: Fáy József, Ecsédről, helyes ténetesen fiiltanuja volt, midőn az összeesküvők igy kiáltának föl: „Holnap darabokra vagdaljuk a nagy or rot.“ — A hülye még azon éjjel Habsburgba futott, hirt adott a császárnak, s a párt­ütők nyomban elfogattak. Miksa császár impozáns orrába meg a festők annyira be- lészerettek, hogy az uralkodó egy Ízben igy kiálta fel: „Vala­mennyi festő, aki nagy orrot akar pingálni, mind az én arczké- pemet rajzolja.“ Mennyire jellemzi az ábrázatot az orr, bizonyítja egy prá­gai franciskánus barát, aki — Wéber állítása szerint, — bará­tait s ismerőseit bekötött szemmel is fölismerte, ha orrukat meg­tapintotta. Különösen jellemzetes és kémikus alakot ád az ábrázatnak az ugymondott rezes, vagy: bor virágos orr, melyet az an­gol „bottle nose“-nak, — a skandináv Mylius pedig „néz de better a ve“-nak nevez. Még inkább emeli e hatást az efajta orr, ha bibircsókos is egyszersmind, s két piros pofa közöl nyúlik elé. Ekkor épen olyan, mint az a pompás virágcsokor, mely két basarózsa közé szorított paradicsomalmából van kötve. De bármilyen legyen is az orr, kétségtelen, hogy az emberi ábrázat mindig tisztességesebb orral, mint orr nélkül. —Al­kalmasint innét van, hogy némely barbár népeknél egyike a leg­bélyegzőbb büntetéseknek az orr le vágás. Kétségkívül sok dolog van, ami orrunkat boszantja; de ezek közt talán egy sem oly kellemetlen, mint a — nátha. — A nátha hozta divatba a zsebkendők használatát, melyek ma már nemcsak igen hasznos, de sőt szükséges kiegészitő ré­szei toilettünknek annyira, hogy kedves hölgyeink zsebkendő nél­kül sem a „haragszom rád“-ot játszani, sem udvarlóikkal titkos zsebkendő-beszédet folytatni nem volnának képesek. irányban tenyésztett, kitűnő keleti vérű lovakért, nagy dísz­oklevelet; Poczik Pál Bessenyőn, Czigány nevű kanczáért. 200 frankot aranyban; Bállá József Tisza-Nánán, Villám nevű kanczáért 200 frank aranyban; Légrády István Mező-Tárkányon, Gidran nevű kanczáért, 100 frank ar., Tóth György Tisza-Ná­nán, Luida nevű kanczáért, 100 frank ar. — Kiállítási nagy éremmel lettek kitüntetve: Himer Gábor, Kömlőn, Páva nevű kanczáért; Simoni Gergely, Tisza-Nánán, Dáma n. kanczáért; Mlinkó István Bessenyőről, Szürke n. kanczáért. — Közművelődés- — A „K o 1 o s v á r i Közlöny“ közelebbi számában a következő közleményt olvassuk: „Kapácsy Dezső ur, Hevesmegye árvaszéki jegyzője, a humán társadalmi áldozások valóban páratlan apostola, ismét egy zsúfolásig tele irt ivet küldött be. Alig néhány nap alatt a másodikat. Alább közöljük a gyűjtés eredményét, itt mindjárt megjegyezvén, hogy ha minden városnak volna, mint Egernek egy Kapá­csyja, egyesületünk rövid idő alatt megteremtené ................a m agyar nemzeti bankot, — vagy alapot hozhatna létre a . . . honvéd-tüzérség felállítására. Persze vajha min­den város Eger is lenne! — Dicséretére, — az ovatos hazafiság köpenyébe burkolózó tespedtségnek, — elmondjuk hogy Kapácsy Dezső árvaszéki jegyző ur nem számítva azon gyűjtéseit, melye­ket számos kitűnő irodalmi müvekre és jótékony czélokra tett, gyűjtött: az egri „Mátra“lapra (1863—64) 101 előfizetőt, 1864- ben a budapesti „Képes Ujság“-ra 222 előfizetőt! Most a bol­gár alattomosság fölszinre kerülése idejében alkalmi lesz talán föl­említeni, hogy az „orosz-bolgár kegyetlenségek folytán hajlék és élelem nélkül maradt török testvérek fölsegélésére“ 1877-ben ezer forinton jóval felül gyűjtött, a szabadság szoborra pedig V, ezer forinton szintén jóval felül, az egész országban a közlött kimutatások szerint a legnagyobb összeget. *) — Egyesületünk nem csalódott, midőn ezekután a „gyűjtők királyáéhoz fordult. Alig szept. 15-én közöltük, hogy Eger derék, lelkes fiai közt 253 frtot gyűjtött s újra ismét 177 írtról kell beszámolnunk. Akkor közöltük, hogy a 2340 sz. ivén összesen 55 egri testvérünk irat­kozott föl rendes és pártoló tagnak, az első cykiusra 471 frt fizetésére kötelezvén magát, melyből mint mondók az első évre esedékes összeget, a 253 frtot a nemes gyűjtő össze is szedte. — Most az időközben kért 5279 sz. Ívről Írhatjuk, hogy azon újabb 58 barátunk, pártfogónk iratkozott föl. Ezen összeg az első cykiusra 539 frtot tesz ki, az előbbivel együtt tehát 1010 frtot. Az első évi részletet, 177 frtot már e hó elején vettük, *) Biztos tudomásunk szerént: a sárospataki rom. kath. leányiskola épüle­tének kijavítási költségeire is 161 frtot gyűjtött. Szerk. A nátha rendszerint tüsszentésben jelenkezik. Civili­zált népek társas életében a tüsszentést „kedves egészsé­gére“ szokták kívánni a tüsszentőnek, kétségkívül azért, hogy a kellemetlen orrvendégtől mielőbb szabaduljon. Sőt e jó szokás néhutt annyira megy, hogy, ha például — mint mondják, — a monomatapai király eltüsszenti magát, az egész ország la­kossága szájról szájra hangoztatja a jó kivánatot. Az udvariasság e szokása a divatok és társadalmi szokások közt egyike a legrégiebbeknek annyira, hogy maga a hír­neves görög bölcs, Aristoteles, sem tudott keletkezésének tör­téneti nyomára jönni. Egy másik kellemetlen baja az orrnak, hogy ez is, mint a test többi végtagjai, erősen ki van téve az elfagyásnak, annyira, hogy például, az enyhébb éghajlat lakóit, ha nem vigyáznak, a hideg kiima fagya könnyen megfosztja orruktól. Két angol az éjszaksarki vidéken fókára vadászott. — Vigyázzon, mylord, — szólt az egyik, — mindjárt el­fagy az orra. — Mi köze hozzá, mylord? — válaszolt a másik. — Az öné már egy félórával ezelőtt elfagyott, még sem figyelmeztettem rá. No, de azt hiszem, ideje, hogy fecsegésemet az orról befe­jezzem ; különben könnyen megeshetik rajtam, mikép a mélyen tisztelt olvasó megorrolva, hogy az orról tartott eme dis­kurzusommal oly sokáig vezettem orránál fogva, nem épen kellemes viszonzásul borsot kíván törni az orrom alá, s a remélt elismerés és tetsző nyilatkozatok helyett, azt fogja mon­dani: „Orrod tőle fokhagymás!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom