Eger - hetilap, 1885
1885-10-13 / 42. szám
XXIV. év-folyam. 42. szám. 1885. Oktober 13-an. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 EGER, Hirdetésekért minden 3 hasé hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alanitvánvi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Vasutügyünk. Eger város képviselő testületé, az eger-nádasdi vasútvonal előmunkálatainak eszközlése végett, egy állami vasúti mérnök kiküldése iránt, a m. kir. közlekedési ministernek lapunk múlt számában köz lőtt leirata értelmében, a magy. kir. államvasutak igazgatóságához fordult, mely megkeresésre a t. igazgatóság a következőkben válaszolt: „Magyar kir. államvasutak igazgatósága. A város tek. polgármesterének, Eger Hevesmegye. — Közmunka és közlekedésügyi m. k. minister úr ő nmlga f. é. szept. 19.-én kelt magas rendeletének teljesítésében van szerencsém tek. polgármester urat értesíteni, hogy Egerváros közönsége által Egertől Nádasdig kiépíteni szándékolt vasútvonal tanúlmányozása, illetőleg a szükséges műszaki műveletek (általános tervezetek és a költségvetés) elkészítése czéljából Lengey Sándor főmérnökünket a város közönségének rendelkezésére bocsátom; kit is egyidejűleg felhívtam, hogy tek. polgármester úrnál mielőbb jelentkezzék. — Nevezett főmérnökünknek évi 900 frtnyi működési pótléka, és évi 1500 frtnyi úti és napdij-átalánya a fentemlített ministeri rendelet értelmében a város t. közönsége által lévén megtérítendő, a város érdekében eltöltendő időre esedékes összegről szóló számlát annak idején lesz szerencsém tek. polgármester urnák beküldeni. A küímunkáknál még szükséges műszaki közegek fizetése, a mérő segédek és napszámosok bérei, valamint egyéb dologi kiadások a város közönsége által lévén fizetendők, van szerencsém t. polgár- mester urat felkérni: hogy ezek iránt nevezett főmérnökünkkel érintkezni szíveskedjék. — Budapest, 1885. évi okt. hó 1-én. Matkovics, s. k. igazgató.“ Lengey Sándor államvasuti főmérnök e napokban városunkba megérkezett, s részt vett az egri vasúti bizottságnak múlt vasánap, f. hó 11-én tartott ülésén, melyen a tervezett eger- nádasdi vasútvonal átlagos nyomjelzési költségei előzetesen meg- állapittattak. E szerint a nevezett pályavonal összes nyomjelzési költsége, ha a vonal 30 kilométer hosszú, 6928 frtot, — ha pedig 40 kilométer hosszú leend, 7550 frtot fog igényelni. A tervezett vonal hosszúságát ez alkalommal azért nem lehetett határozottan megállapítani, mert eleve nem tudhatni: vájjon a rövidebb, vagy hosszabb irányban lesz-é a kérdéses vonal czélszerűbb, s előnyösebb kivitelének nyomjelzése eszközlendő. Október 6-ika, s — „az egri dalkör.“ Az 1848/9-iki magyar szabadsághősök martyr-halálának évfordulóját, okt. 6-án, városunk is megünnepelte — úgy, ahogy. Tudniillik, a mondott napon, regg. 10 órakor, mint jelezve volt, — a minorita atyák templomában, az ottani ntiszt. gárgyán rekviemet tartott, melyen, az egri műveltebb hölgyközönség köréből megjelent egy két honleányon, az egri honvédegylet tagjain, néhány kiváncsi emberen, a harangszóra többnyire betévelygő pi- aczi kofákon, s az ex professo ilyes alkalmakkor megjelenni szokott — koldúsokon kívül aligha láttunk valakit. — S midőn azt olvastuk a lapokban, hogy egyes városokban, (mint péld. Aradon) okt. 6-át rendkivüli fénynyel ünnepelték meg, aholott a díszes gyászistentiszteleten a megyei s városi tisztikar, élén a főispánnal, s polgárnagygyal, az összes értelmiség kíséretében testületileg jelent meg, — akkor ismét csak az jutott eszünkbe, hogy mi egriek bizony csak nagy hazafiak vagyunk — szóval! Hát ez a mi okt. 6-iki hazafias ünnepünk, meglehetős zajtalanul szerényen, egyszerűn s — mondjuk ki — iinnepietlenül folyt volna le, ha ünnepi színét meg nem menti az — egri dalkör, mely a rekviem alatt zengett megható gyászdalaival az egyszerű ünnepet valóban magasztossá emelte, s melyet ez önzetlen hazafiui ténykedéséért méltó elismerés illet meg. E sorok Írója, ki egy provincziális dalár da létrehozásának s föntartásának óriási nehézségeit, s az ezekkel ös szekapcsolt, emberi erőt és türelmet túlhaladó küzdelmeket, saját tapasztalásából, s úgyszólván saját kárán, tanulta ismerni: az ali g pár év előtt, újból éltere kelt „egri dalkör“-t fönállása óta folyvást éber figyelemmel, s rokonszenves, meleg érdeklődéssel kisérte. Megfigyelte azt beléletének minden mozzanataiban; s látta ama nehéz küzdelmeket, melyeket sokszor tartósan, s nagy erélylyel kellett vívnia, a kellő pártolás hiányával, az indolentiával, a közönynyel, sőt ellenséges áramlatokkal szemben ; s hogy e harczokban fényesen diadalmaskodott, s hogy ma erőteljesebben áll fon, mint valaha: legfényesebb bizonysága annak, hogy ez ifjú intézményünk nemcsak életképes, de életerős is egyszersmind. Okt. 6-án, mint 48-as honvédet, engem is a hazafi-kötelesség hivott a minoriták templomába, — de, ha őszintén meg kell vallanom, — volt benne része a kíváncsiságnak is. — Az egri dalkört rég hallottam; s tudni vágytam: vájjon utolsó föllépte óta észlelhetők-e működésén a haladásnak többé kevésbbé szembetűnő nyomai, vagy stagnál, vagy épen hanyatlik. Ismeretes dolog, hogy egy dalárdát, s általán bárminő dil- letáns énekkart legjobban próbára tesz az egyházi karénekek előadása. — Az egyházi énekek úgy alkatukra, mint jellemökre s szerkezetökre nézve is, messze elütnek a dalárdák által rendszerint énekelni szokott világi nóták, magyar s egyéb nemzeti népdalok chablonjától, s karakterétől. Az egyházi énekek csak ritkán bírnak speciális, egyoldalú jelleggel; amelyek az egyházi zeneirodalomban számba vehetők, rendszerint a klassikus tartalom s formák körében mozognak, s ép azért előadásuknak csak némi sükeréhez is, — dilletáns, műkedvelő énekesek részéről, — kik között az elemi zene-elmélettel ismerősök száma is ritkán haladja a 3—4%-kot, — a gyakorlati énektanulásnak már egy bizonyos magasabb foka kívántatik meg. Egyházi éneket szabatosan, és szépen előadni ex professo ének-müvészeknek is dolgot ád. Ezeket tudva és ismerve, annál kellemesebben voltunk meglepve az „egri dalkör“ okt. 6-iki előadása által, mely határozottan magas fokú előhaladásról győzött meg bennünket. — Ma az „egri dalkör“, mintegy 28—32 rendes működő tagjával, egy ke- rekded, teljesen complet egészet képez. A tagok száma tehát az országos dalegyleli szabályoknak megfelelő. Tagjai legtöbbnyire törzstagok, azaz olyanok, kiknek egy része mára 7 0-es években fönállt e g ri dalárdának is tagja volt; nagyobb részök pedig az egri dalkör újabb keletkezésétől fogva működő tagja az egyletnek. Ezen kívül többen vannak köztök, kik kisebb-nagyobb fokú elméleti s gyakorlati zeneképességgel, s tanulmánynyal bírnak, s mint ilyenek, az egyes szólamoknál vezérszerepet visznek, mi által az intonatio biztosságára, s az összetanulásban való gyors előhaladásra nézve igen nagy szolgálatot tesznek. E pár évi, eléggé szorgalmas és ambitiosus együttanulás folytán, az „egri dalkör“, az előadás precisóját tekintve, ma azon a magaslaton áll, hogy hazánk bármely dalárdájával, úgy a pécsivel, mint a fővárosiakkal is, bátran kiállja a versenyt. Fényesen bebizonyította ezt az okt. 6-iki egyházi előadás alkalmával. Mellőzve azt, hogy minden szólamnál vannak kiváló hangerői, melyek úgy a maga n-r észletekben, mint a tiszta négyesekben, kellemes, tisztán csengő szolóik, s illetve
